Varró Attila
Une adorable menteuse – francia, 1962. Rendezte: Michel Deville. Írta: Nina Companeez. Kép: Claude Lecomte. Zene: Jean Jacques Grünenwald. Szereplők: Marina Vlady (Jeanette), Michel Vitold (Antoine), Macha Méril (Sophie), Jean-Marc Bory (Martin). Gyártó: Eléfilm. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 105 perc.
Számba véve Michel Deville pályaindító évtizedének meghatározó jegyeit, sanda gyanú ütheti fel fejét a nézőben: a visszatérő motívumok alapján – viszonzatlan rajongás egy lekezelő férfi iránt (Ma este vagy soha, Egy asszonyért…, A medve és a baba), kitörési kísérlet a férfitekintet zsarnoki csapdáiból (Ma este vagy soha, A Mona Lisa tolvaja, Bye Bye Barbara) vagy épp a megmentővé váló szerelmes nő (Egy asszonyért…, Leánylakás, A Mona Lisa tolvaja) – igencsak olybá tűnik, mintha a francia zsánerfilm (egyik) sajnálatosan alulértékelt kismestere valójában a Michelle nevet viselné. Ám a titok nyitja egyszerűbb: a szubverzív női témák, a hölgymagazinok csevejeit kifigurázó bájos párbeszédek és a villanásnyi snittekkel, grafikus illesztésekkel, rántott svenkekkel tarkított bohó montázstechnika szerzői vonásai épp annyira köszönhetőek a korai évek alkotó- és élettársát jelentő Nina Companeez írónak/vágónak, mint a bolondos romkomjait a szakítás után mélabús bűnfilmekre (51-es dosszié, Mélyvíz, Veszély a lakban) cserélő rendezőnek.
Második közös művük a legélvezetesebb és legbeszédésebb példája ennek a kétnemű szerzőiségnek: a szürke hétköznapokat bizarr mesékkel felülíró, csacska Juliette újságírónője és a 40-es Antoine megfontolt, realista bűnperes ügyvédje között szövődő aszimmetrikus románc csapongó vígjátéka szinte páratlan önreflexióként szolgál az alkotópáros munkásságához (lásd még az A medve és a baba későbbi screwball-verzióját). Elnézve A hazug lány frappáns karikatúra-figuráit, szédítő és rebellis hévvel pergő epizódfüzérét, helyenként abszurdba hajló humorát, felfoghatatlan, miért nem került be a nouvelle vague kánonjába, olyan kult-komédiák, mint a Zazie a metrón, a Lőj a zongoristára vagy Az asszony, az asszony mellé. Már csak a hol fatörzset csókolgató vagy lábujjaival gépelő, hol fátyolos szemmel kamerába néző Marina Vlady szertelen százszorszépe miatt bőven megérdemelné.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/01 63-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15220 |
