Lichter Péter
The Lighthouse – brit, 2019. Rendezte: Robert Eggers. Írta: Max és Robert Eggers. Kép: Jarin Blaschke. Zene: Mark Korvern. Szereplők: Robert Pattinson (Ephraim), Willem Dafoe (Thomas). Gyártó: A24 / Regency Enterprises. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 109 perc.
A 2010-es évek filmkritikai diskurzusának egyik legtöbbet vitatott fogalma volt a „poszthorror”, amivel a Guardian kritikusa a zsáner legújabb, művészi igénnyel megalkotott, revizionista darabjait (Tűnj el, Fehér éjszakák, Valami követ) próbálta egy kalap alá rendezni. A hullám legmarkánsabb szerzői arcéllel bíró alkotója, Robert Eggers már az első filmjével, A boszorkánnyal komoly visszhangot keltett: elsősorban átható atmoszférája és kubricki (vagyis szinte mániákus) precizitással megteremtett történelmi hitelessége révén emelte a horrort a mezei riogatás meglehetősen lenézett gettójából a zsánert ritkán övező kritikai megbecsültség szintjére. Eggers a második filmjével tovább bandukolt ezen a revizionista ösvényen, immár jóval messzebb merészkedve a horror biztonságot nyújtó zsánerszabályaitól.
A tizenkilencedik század végén játszódó film egy újonc és egy veterán világítótorony-őr sivár mindennapjaiból kibontakozó őrületet bontja ki, ráérős tempóban elárasztva a nézőt szürreális víziókkal és váratlan erőszakkitörésekkel. A rendező maximumra csavarta a nehezen verbalizálható, feketén derengő lovecraft-i atmoszféra kísértetiességét, amivel párhuzamosan a klasszikus dramaturgia motorjáról is nagyobb kedvvel mondott le: ez persze nem jelenti azt, hogy a narratívától megfosztott avantgárd horror (lásd: Elias Merhige Begottenje) radikális felségvizeire tévedt volna, de az is nyilvánvaló, hogy Eggers szinte gyermeki lelkesedéssel veszett bele az expresszionista hangoltságú fekete-fehér képekkel felvett rozoga szobabelsők és ködös totálképek álomszerű mikrokozmoszába. A két világítótorony-őr lassú megőrülése és önfelszámolása ezért inkább emlékeztet egy kényelmetlenül érzéki, de alig felidézhető lázálomra, mint egy klasszikusan megformált filmre: ettől lesz összességében a végeredmény egyszerre vonzó és taszító.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/01 62-62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15217 |
