Kovács Kata
Cigare au miel – francia, 2021. Rendezte és írta: Kamir Aïnouz. Kép: Jeanne Lapoirie. Zene: Julie Roué. Szereplők: Zoé Adjani (Selma), Amira Casar (Anya), Lyes Salem (Apa), Louis Peres (Louis), Idir Chender (Luka). Gyártó: Eliph Productions / Willow Films. Forgalmazó: HBO Go. Feliratos. 100 perc.
Az algériai származású, francia Kamir Aïnouz elsőfilmjének hősnője szívszorítóan szép rendezői alteregó: a 17 éves, berber családi gyökerekkel rendelkező Selmát (Zoé Adjani, Isabelle Adjani unokahúga) szigorú ügyvéd apja és orvos anyja Párizsban neveli, a lány életét a szokásos tinédzserkori lázadás és kulturális határfeszegetés, valamint saját testének tiltott felfedezése uralja, és bár egyáltalán nem szolgál rá, sem a felső-középosztálybeli élet, sem a férfiak nem bánnak vele kíméletesen. Selmát éppen annyira húzza a szíve a polgárháború dúlta, kilencvenes évekbeli Algériához – és a folytonos fenyegetettség ellenére is szülőfalujában maradó nagyanyjához –, mint amennyire vágyik a modern, urbánus, emancipált életre. És míg a film látszólag megmarad a szexuális önfelszabadítás és a gyökerektől való elszakadás meséjének, olyan összetett és szerteágazó motívumokon keresztül mesél női sorsokról, mint az óriáskaktuszokkal benőtt hegyi táj, amely egyszer Selma öröksége lesz, a terroristáktól feldúlt Algírban szinte lázadóként új életet kezdő nőgyógyász, és a felnőttkorban újraéledő, de a születés utáni első életévben már mélyen megélt kötelék anya és lánya között.
Selma igazi dilemmája, hogy vajon melyik életből kell kitörnie és mi az, amihez érdemes ragaszkodnia. A lány a film első jelenetében ugyan papíron még gyermek, ám valójában már öntudatos fiatal nő, aki akár a mély megtörtségből is képes magát újraépíteni, és nem riad meg attól sem, hogy saját természetes ösztönei szavát kövesse. Igazi keresztje, túl azon, hogy bevándorló családból származik és nő, hogy túlságosan vonzó. A külseje valóban mindenkit jobban érdekel, mint a szakmai előmenetele, ám ahhoz túlságosan tanult és felvilágosult, hogy ne szegezze anyjának a kérdést: minek tanuljak annyit, ha egyszer úgyis csak férjhez akartok adni? A Mézes szivar a franciáknál oly népszerű identitáskereső felnövéstörténetek (Vízi liliomok, Adèle élete; Cukorfalatok) között a maga egyszerűségében is messze az egyik legegyedibb és őszintébb.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/01 58-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15215 |
