Gyenge Zsolt
magyar, 2021. Rendezte és írta: Lőrincz Nándor és Nagy Bálint. Kép: Nagy Bálint. Zene: Fodor Attila. Hang: Balogh Péter. Producer: Kovács Gábor, Pataki Ági, Mécs Mónika. Szereplők: Hámori Gabriella (Nóra), Bodolai Balázs (Dénes), Menszátor-Héresz Attila (Czibor), Fenyő Iván (Lóránt), Tar Renáta (Kata). Gyártó: Filmpartners / M&M Film. Forgalmazó: Budapest Film. 123 perc.
Mire számított ilyen kihívó ruhában? Miért ivott annyit? Miért állt szóba vele? – hangzanak az áldozathibáztatás tipikus szólamai szexuális erőszaktörténetek esetén. Úgy tűnik – és ebben talán a #metoo mozgalom ért el elsőként áttörést –, a legnehezebb azt megértetni, hogy ha a folyamat bármely pontján az egyik fél nemet mond, a szexuális aktus folytatása onnan kezdve erőszak. Lőrincz Nándor és Nagy Bálint a kérdésnek ebbe a vetületébe nyúlnak bele, ráadásul az értetlenkedő szemszöget az amúgy jóravaló, empatikus férj jeleníti meg, akinek egyre kevésbé az erőszak ténye, hanem a feleség érintettségének tisztázása lesz fontos.
E megközelítés a külső megfigyelő felől ábrázolja a szituációt, és ezáltal az erőszak felismerésének nehézségeire irányítja a figyelmet. Ugyanakkor megint azzal szembesülünk, hogy a FOMO és a Szép csendben után újra egy olyan magyar film készült férfi alkotók „tollából” a témáról, ami megint nem a nő, nem az áldozat perspektíváját helyezi előtérbe. A Legjobb tudomásom szerint nagy értéke viszont, hogy rávilágít a szexuális erőszak rendőri kezelésének abszurd (és felháborító) mivoltára. Fontos, hogy nem a rendőrök egyéni empátiájának hiányáról van szó, hanem a rendszerszintű felkészületlenség válik nyilvánvalóvá.
Szembetűnő a rendezés és az operatőri munka összehangolt működése a gyakran használt, mesterien megoldott hosszú snittekben. Sajnálatos azonban, hogy a szerzők nem mertek (a rövidfilmjeikhez hasonlóan) radikálisabbak lenni: a hosszú snitt használata nem következetesen, hanem hagyományosan felplánozott jelenetekkel váltogatva jelenik meg, így az egész film stilárisan kissé jellegtelen marad. A néhány nem kellően átgondolt dramaturgiai fordulat és sztereotip helyzet ellenére a film képes magával ragadni, megvezetni és kételybe ringatni a nézőt, ugyanakkor melléfogásnak tűnik a főszereplő: Bodolai Balázs játéka leesik a vászonról, esetlensége csupán az esetlenség ábrázolásának látszik. A Legjobb tudomásom szerint fontos és ígéretes elsőfilm, amely ígéretet azonban a szerzőknek következő filmjükkel még be kell teljesíteniük.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/01 56-56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15205 |
