Fekete Tamás
A „karácsonyi mozi” műfaja hiányzott a magyar filmből.
Lassan önálló alműfajjá válik a karácsonyi romantikus vígjáték – míg korábban szinte kizárólag gyerekfilmek használták kulisszának a feldíszített fenyőfát, az elmúlt 20 évben – többek között a hivatkozási ponttá vált Igazából szerelem sikerének is köszönhetően – szinte minden évben több karácsonyi romkom is nézők elé kerül, igaz, ezek mostanra már jelentősen visszaszorultak a mozikból, és elsősorban a streaming-felületeken jelennek meg. A magyar filmgyártás most látta elérkezettnek az időt, hogy ő is elkészítse a saját ünnepi darabját, mely a Nagykarácsony címmel szinte egyedül ezt az alkalmi jelleget emeli ki, és nem jelez semmit sem műfajáról, történetéről. (Érdekes egybeesés, hogy a Teljesen idegenek magyar remake-je szilveszter estéjére helyezte át a cselekményt, és ezt a BÚÉK! címmel is nyomatékosította.)
A Nagykarácsony főhőse a tűzoltó Arnold (Ötvös András), aki egy balul sikerült és csalódással végződő lánykérést követően nem csupán menyasszonyát, de friss tériszonya miatt a munkáját is elveszti. A korábban a szakmája egyik legjobbjának tartott fiatalembertől azonban nem kíván lemondani főnöke, és egy lefokozással felérő, leginkább kezdők számára fenntartott munkát bíz rá, amikor egy karácsonyi vásárra küldi tűzrendészeti felügyelőnek. Itt ismerkedik meg a készülő betlehemes előadás iskolás csoportját vezető tanárnővel, Eszterrel (Zsigmond Emőke), akinek köszönhetően együtt győzi le a magasságtól, majd a nőktől való félelmét is. A vásári forgatagban ezalatt pedig egy másik vonzalom is bontakozóban, az egyik árus (Pali), és egy kisfiú anyukája (Pokorny Lia) között.
Tiszeker Dániel második rendezésében ugyanazzal a csapattal dolgozott, akikkel első mozifilmje, a #Sohavégetnemérős is készült: Lévai Balázs volt az egyik producer, a forgatókönyvet Horváth András Dezső, Fehér Boldizsár és Fehér Gáspár írta, operatőre Pataki Ádám. A Wellhello dalaira és szövegeire felhúzott szkeccsfilm megmutatta Tiszeker erősségét: szereplőinek a pár perces vászonidő ellenére is határozott kontúrokat tudott adni, melyben egyszerre érvényesülhetett a karakter és a szituáció, ahogy a szöveg és a színész is. Ez a tehetség igazi ünnepi ajándék a magyar filmek között, ám ami egy epizodikus szerkesztésű alkotásnak még kifejezett erénye is lehetne, az egy nagyjátékfilmben már hiányérzetet kelt, ha nem sikerül a történetet összefogni és biztos kézzel becsomagolni.
Az írók mellett főleg a rendező és az első osztályú színészgárda érdeme, hogy figurái kivétel nélkül élők és hitelesek; elég csupán egyetlen jelenet, vagy esetenként egyetlen mondat is, hogy teljes egészében feltáruljon egyetlen jellem vagy élet mélysége. Zsigmond Emőke a jövő egyik nagy ígérete, Ötvös András pedig az alig fél éve bemutatott Becsúszó szerelem után szép lassan úgy lesz a műfaj egyik meghatározó arca, hogy karaktere, habitusa és játéka alapvetően éppen ennek ellenkezőjét sugallná – ellentétben a műfaj követelményeinek tökéletesen megfelelő Szabó Kimmel Tamással, aki itt nem csupán saját maga, de egyúttal az egész zsáner paródiáját is felvezeti. Akármilyen mellékszereplő is marad a Csuja Imre által játszott felettes, a három tűzoltó-kolléga, a Hernádi Judit által alakított diszpécser, vagy éppen Mészáros Máté öngyilkos-jelöltje, mindannyiuk karaktere eleven lesz, sőt, egyszerre villantja fel a bennük rejlő komikum mellett a tragikumot is. Scherer Péternek pedig még szavak sem kellenek, csupán néhány mozdulat, hogy – az eddigre már megismert figuráját – meglepő mélységekkel gazdagítsa.
Ám a stabil alapozás ellenére a film a harmadik felvonásra összeomlik: hiába voltak karakterei jól megrajzoltak, és élvezetes volt látni azt, ahogy kerülgették egymást, egymással már feltűnően nem tudnak valódi kapcsolatba kerülni. Az addig finoman pislákoló szikrák nem kapnak lángra, hanem egymás után szép lassan kialszanak, és ebben a forgatókönyv mellett sajnos az operatőri munka és a vágás is hibás, amikor a szikrázás után próbálnak kötelezően, ám mégis kissé ügyetlenül belobbanni.
A Nagykarácsony így sajnos az az ünnepi fa marad, amit órákig díszít a család, majd a döntő pillanatban önmaga súlya alatt dől fel.
NAGYKARÁCSONY – magyar, 2021. Rendezte: Tiszeker Dániel. Írta: Angyalosi Eszter, Fehér Boldizsár, Fehér Gáspár, Horváth András Dezső. Kép: Pataki Ádám. Zene: Balázs Ádám. Vágó: Mészáros Attila. Producer: Lévai Balázs, Osváth Gábor. Szereplők: Ötvös András (Arnold), Zsigmond Emőke (Eszter), Scherer Péter (Pali), Pokorny Lia (Lilla), Szabó Kimmel Tamás (Szabó Kimmel), Csuja Imre (Tűzoltóparancsnok), Szerednyei Béla (Gyula). Gyártó: Filmfabriq / Little Bus Production. Forgalmazó: InterCom.109 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2022/01 53-54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15192 |
