Bonyhecz Vera
Our Ladies – brit, 2020. Rendezte: Michael Caton-Jones. Írta: Alan Warner regényéből Alan Sharp. Kép. Denis Crossnan. Zene: Roddy Hart. Szereplők: Tallulah Greive (Orla), Abigail Lawrie (Finnoula), Rona Morrison (Chell), Sally Messham (Manda), Marli Siu (Kylah). Gyártó: Sigma Films. Forgalmazó: TV Go. Feliratos. 105 perc.
Michael Caton-Jones igazi filmes veteránnak számít a szakmában, akinek voltak ugyan kétes vállalásai (Elemi ösztön 2.), de jó néhány kritikai, és főleg közönségsiker fűződik a nevéhez (Ez a fiúk sorsa, Memphis Belle, Sakál, Rob Roy). Legújabb filmjével személyes vizekre evez: több, mint 20 éve őrizgeti a – szintén skót – Alan Warner 1998-as regénye, a The Sopranos filmes jogait, de az éppen aktuális trendek idáig sohasem kedveztek a skót katolikus iskoláslányok történetének megfilmesítéséhez. Caton-Jones nem akart engedni a nyomásnak – hogy más helyszínen, más szereplőkkel valósítsa meg a filmet, így aztán több, mint két évtized távlatából meséli el a maga American Graffitijét.
A film a kilencvenes évek derekára repít vissza, féltucat felnőttkor küszöbén álló barátnő egyetlen napját követi végig: végre kiszabadulva a kisvárosból az iskolakórussal Edinburghba utazhatnak, hogy egy versenyen képviseljék katolikus iskolájukat – ám, nem meglepő módon, a legkevésbé sem a megmérettetés kihívása, inkább a pasizás és dorbézolás lehetősége hajtja őket. Noha más-más karakterek, de mindenkiben ráismerhetünk önmagunk és kamaszkori barátaink vívódásaira – merre indulunk az életben? Caton-Jones nem titkolt szándéka tisztelegni saját skót munkásosztálybeli gyökerei, és elsősorban a skót nők előtt – akik néhány kivételtől (mint a szintén Alan Warner műből készült Morvern Cellar) eltekintve eddig nem jutottak központi szerephez. A skót filmek utóbbi évtizedeit a sztereotípiákat – kies táj, benne marcona, szoknyás szabadságharcosok – tápláló hollywoodi szuperprodukciók (Rettenthetetlen), és a velük szemben megfogalmazódó, a romanticizált skót identitást levetkőző új skót filmek (Trainspotting) határozták meg. A kóristalányok noha kezdőképsoraival mindkét irányvonalat – sőt filmet – megidézi, egy új női nézőpontot hoz magával. Másik nagy erénye a kilencvenes évek hiteles megidézése: egy letűnt, közösségi médiától mentes, a maga nemében tisztább világba enged bepillantást.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/12 63-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15177 |
