Lichter Péter
The Wolf of Snow Hollow – amerikai, 2020. Rendezte és írta: Jim Cummings. Kép: Natalie Kingston. Zene: Ben Lovett. Jim Cummings (Marshall), Riki Lindhome (Robson), Chloe East (Jenna), Jimmy Tatro (Palfrey), Robert Forster (Hadley). Gyártó: Orion Classics / Vanishing Angle. Forgalmazó: HBO Go. Szinkronizált. 83 perc.
Az amerikai film időnként kitermel egy-egy semmiből berobbanó meglepetésrendezőt. A kétezertízes években rövidfilmekkel induló, majd a Thunder Road különös műfaji ötvözetével debütáló Jim Cummings nem csak író-rendezőként, hanem főszereplőként is brillírozott a melodrámai ízeket szarkasztikus humorral és metszően minimalista formanyelvvel ötvöző zsarufilmben. A Thunder Road még sokkal inkább a klasszikus függetlenfilmes midcult-érzékenység terméke volt: a magánéleti krízis miatt nyomás alá helyezett, kissé tesze-tosza közrendőr kálváriáját Cummings az európai művészfilm eszközeivel mesélte el, vagyis a műfaji szabályokat alárendelte a szerzői formanyelv és a lazább improvizáció eszköztárának.
Ehhez képest a második játékfilmje, a Snow Hollow farkasa már egy jóval határozottabb lépést tett a zsánerfilmezés felé: a szintén kisvárosi rendőrközösségben játszódó film – amiben Cummings gyakorlatilag megismétli a korábbi film idegösszeomlás szélén táncoló karakterét – a farkasemberes horror receptjét (suspense és sokkeffektus, jól adagolt gore-ral fűszerezve) szinte iskolás módon követi, de azért a rendező szerzői egyénisége szerencsére átragyogja a végeredményt: Cummings bizarr, néha Buster Keaton-re emlékeztető melankolikus humora és vagány formanyelvi leleményei (lásd a váratlan flash forwardokat a harmadik gyilkosságnál) messze a tucathorrorok fölé emelik a végeredményt. A twin peaks-i kisvárosi különc karakterei is sokat dobnak a film humorán, ráadásul ez a miliő tökéletesen alkalmas arra, hogy a rejtélynarratíva kötelező „vörös heringjeit” feltálalja. Cummings szabályosan végigjátssza a nyomozós horror jól ismert kottáját, de azért markáns szerző-egyéniségként belecsempészi a csak rá jellemző abszurd ízeket.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/12 63-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15176 |
