Baski Sándor
Mila – görög, 2020. Rendezte: Christos Nikou. Írta: Stavros Raptis és Christos Nikou. Kép: Bartosz Swiniarski. Szereplők: Aris Servetalis (Aris), Sofia Georgovassili (Anna), Argyris Bakirtzis, Anna Kalaitzidou. Gyártó: Boo Productions / Lava Film. Forgalmazó: HBO Go. Feliratos. 91 perc.
Az új görög rendezőgeneráció tagjai már nagyon unhatják, hogy lépten-nyomon Yorgos Lanthimoshoz, a „greek weird wave” atyjához hasonlítják őket, de Christos Nikou esetében megkerülhetetlenek a párhuzamok. Nemcsak azért, mert karrierjét rendezőasszisztensként és script supervisorként a Lanthimos-féle Kutyafognál kezdte, hanem mert debütáló filmjének alapötlete akár az Oscar-jelölt honfitárs fejéből is kipattanhatott volna. Az Alpok vagy A homár főszereplőihez hasonlóan az Almák amnéziától szenvedő szerencsétleneinek is a hétköznapi társas interakciókat kell újrajátszaniuk kontrollált környezetben.
A még jóval a pandémia előtt megfogant alapszituáció szerencsés módon reflektál a jelen járványhelyzetre, a történet szerint ugyanis egy rejtélyes betegség söpör végig a világon, aminek következtében egyre többen veszítik el az emlékezetüket, köztük a középkorú főhős is. Aris bekerül az Új Identitás-programba, amely a betegségen átesettek amnéziáját ugyan nem tudja orvosolni, de segít visszailleszkedniük a társadalomba. A résztvevőknek különféle élményszerző feladatokat kell elvégezniük és dokumentálniuk, a biciklizéstől kezdve a mozilátogatáson át az alkalmi szexig.
Lanthimos rendezésében Aris szociális helyzetgyakorlatai alighanem felkavaróan bizarr és kínos epizódok lennének, Nikou azonban inkább a Kaurismäki-féle fanyar, de empatikus humor híve. A férfi identitáskeresése sokféleképpen dekódolható, lehet a modern ember elidegenedettségének látlelete, a személyes gyászfeldolgozás egy formája, de még a közösségi médiában épített hamis önképünk és a valós vágyaink közti kontraszt érzékletes illusztrációjaként is nézhető. A főhős homályban hagyott múltja, szótlansága és passzivitása ugyanakkor az érzelmi azonosulást is megnehezíti, így az Almák csak mérsékelten izgalmas produkció – parabolaként jobban működik, mint zsigeri élményként.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/12 61-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15172 |
