Stõhr Lóránt
Az MMA Kiadó kötete Tóth János kinematográfusi örökségének és életmûvének méltó összegzése.
Tóth János legendás filmoperatõr volt. A személyes mítoszteremtés a nagy szerzõk és öntörvényû mûvészegyéniségek sajátja. Tóth nem tudatosan teremtett mítoszt maga körül, ám volt annyira szuverén mûvész és egyéniség, hogy életmûvét korán legenda övezze. Közrejátszott ebben a film ipari elvárásaival nehezen összeférhetõ igényessége, hogy kevés nagyjátékfilmet fényképezett, melyek közül viszont a Makk Károllyal közös munkák, a Szerelem, a Macskajáték a magyar mozgóképmûvészet kimagasló jelentõségû alkotásai, nemkülönben az 1960-as években Novák Márkkal és Huszárik Zoltánnal készített kisfilmes etûdjei, az Elégia, a Kedd, a Capriccio, és saját szerzõi alkotásai, a Study-sorozat, a Shine, az Örökmozi. E karakteres operatõri-rendezõi oeuvre-nek szentelt Örök varázs szinte pontosan két évvel a halála után látott napvilágot. Pintér Judit gondos szerkesztõi munkája nyomán a Gelencsér Gábor – tanulmányként megjelölt – terjedelmes monográfiájából és a Tóth publikált interjúiból összeálló kötet az operatõri életmûelemzés alapossága terén példátlan (ugyanakkor remélhetõleg példamutató is lesz) a hazai filmtörténetírásban.
Hogyan öntsük szavakba a film kollektív-technikai médiumában alkotó operatõr mûvészetét? Nos, Tóth esetében segítségünkre siet a szerzõiség koncepciója. Értõ elemzõje, Zalán Vince a médium technéjének és poézisének elkötelezettsége miatt kinematográfusnak nevezi Tóthot, aki operatõri és rendezõi munkáiban visszatérõ formai jegyekkel és vizuális megoldásokkal él. Jogosan összpontosít hát a szerzõi jegyekre Gelencsér Gábor, a filmpoétika talán legjelesebb hazai képviselõje, és elemzi azok mentén kitartó figyelemmel, lényeglátóan Tóth munkáit. Gelencsér elismeréssel támaszkodik az elemzés és az esszéisztikus leírás között mozgó korábbi Tóth-elemzésekre (különösen a nemrég elhunyt kiváló kritikus, Mátyás Gyõzõ elemzésébõl idéz sokat), ám a kritikák, tanulmányok nyomasztó terjedelmi korlátjai alól felszabadulva analitikusan ragadja meg Tóth mûvészetét. Egy filmtudós részérõl vakmerõség volna megpróbálni leleplezni az operatõri techné titkait, a hogyant, ám az eredményét, a nézõ számára láthatóra, beállításokra, fényekre, mozgásokra nagy erudícióval hívja fel a figyelmet a szerzõ. Gelencsér kronologikusan tárgyalja Tóth munkáit, mindnek szentel néhány oldalt, s még a legkonvencionálisabb filmben is felfedez egy-egy eredeti operatõri megoldást. Figyelmesen emeli ki a korai munkákban a megszokott operatõri eszközök közül az eredetit, a meglepõt, a különös hatásút, majd az idõben elõrehaladva azonosítja a Tóth érett, szerzõi korszakára jellemzõ operatõri jegyeket. S végül Tóth saját önálló filmjeinek leírásában az elsõ képkockától az utolsóig halad, tárja fel az egyes formai jellemzõket, ahogy fogalmaz, „a szerkezetre, a mindenkori formaszervezõ elvre koncentráltan” elemez, s közben megajánl értelmezéseket, ám nem törekszik azok maradéktalan kiteljesítésére. A kritikus-filmtudós egyik legnagyobb szakmai feladata, hogy ne tulajdonítson az operatõrnek olyan vizuális megoldásokat, amelyek a társalkotók, a rendezõ, díszlettervezõ, vágó érdeme, ugyanakkor felismerje a rendezõ mellett gyakran társalkotóvá elõlépõ filmfényképészekre jellemzõ poétikai megoldásokat. Gelencsér éleslátóan mutat rá azokra az eredeti beállításokra, vágási ötletekre, amelyek meggyõzõ érvelése szerint valószínûsíthetõen Tóth teremtõerejét dicsérik. Két fontos állítását, elemzési szempontját húznám alá, az egyik Tóth társmûvészetekhez való viszonyát, a másik a dokumentumképtõl, a filmdokumentumtól történõ elmozdulás módozatait illeti – ezek átfogóan segítik megérteni egy egész mûvészi generáció törekvéseit. Gelencsér ugyanis a poétikai elemzések mellett egyúttal filmtörténetet is ír. Bemutatja Tóth János operatõrré válásának családi hátterét, a filmipari, mûvészeti kontextust, valamint a szerzõi poétika belsõ összefüggéseire tekintettel világosan tagolja korszakokra, egységekre, sorozatokra Tóth operatõri és rendezõi életmûvét.
A szép kiállítású kötetet számos fekete-fehér werkfotó, intim portré, számos képkocka és színes képmelléklet gazdagítják. A könyv legszebb ajándéka az Örök mozit és három kisfilmet tartalmazó DVD. A kötetet Zalán Vince búcsúja, Tóth János temetésén elmondott beszéde zárja. „A látásunk érdekelte – írja – nemcsak az, hogy a világ újabb és újabb vizuális arcát mutassa meg, hanem hogy mi, embertársai meg is lássuk s fedezzük is fel magunknak az újat.” Az Örök varázs a Tóth-féle – Zalán kifejezésével élve – „szemtan” tankönyve, amit végigolvasva megtanuljuk felfedezni az újat a vizualitás varázslatában.
MMA Kiadó, 2021.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/12 15-16. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15146 |
