Huber Zoltán
Radiant City úttörő látomása a nyolcvanas évek egyik legnagyobb hatású képregénye, amit csak kevesen kevesen ismernek.
1982-ben a független torontói Vortex kiadó merész reklámkampányt indított, egy még nem létező képregény plakátjait küldve az észak-amerikai boltokba. Dean Motter és Paul Rivoche trendteremtő retro futurista illusztrációi egy stilizált napszemüveges-pisztolyos alakot ábrázoltak, a háttérben egy különös álomszerű metropolisz kontrasztos körvonalaival. A hard-boiled ponyvák világát idéző, mégis újszerű és titokzatos rajzok igen komoly érdeklődést generáltak, az első szám azonban sehogyan sem akart összeállni.
A Mister X végül két évvel később került a polcokra, majd minden újabb füzet kisebb-nagyobb csúszással készült el. Az első széria tizenkét epizódja négy hosszú év alatt jelent meg, miközben a történet egyre inkább szétesett és a rajzolók is egymásnak adták a kilincset. A második fekete-fehér, illetve a harmadik, immár csupán négy részes sorozatot már nem is Motter írta, ő végül csak jóval később tért vissza egy rövid hattyúdalra. A Mister X mindezek ellenére igen komoly hullámokat keltett és a nyolcvanas évek egyik legfontosabb független képregénye lett, nagyban hozzájárulva a médium nagykorúvá válásához. Bár relatíve kevesen ismerik, úttörő stílusával és sajátos látásmódjával áttételesen mindenki találkozhatott. Még azok is, akik soha életükben nem olvastak képregényeket.
Dean Motter, a Mister X szülőatyja korábban is dolgozott képregényeken, az ismertebb munkái mégis a könyv- és lemezborítói voltak. A rejtélyes ballonkabátos karakter is így született, először Patrick Cowley Megatron Man című 1981-es poszt-diszkó kislemezén bukkanva fel. A kopasz, hatalmas fekete szemüveget viselő, kezében jellegzetes kalapot szorongató figura, illetve a mögötte látható art deco felhőkarcoló egyszerre idézi Fritz Lang Metropolisát és a film noir világát, míg a szigorú geometrikus formák és plasztikus színek a nyolcvanas évek digitális őrületét tükrözik. A vagány koncepció olyan jól sikerült, hogy végül egy komplett fikciós univerzum született belőle.
A Mister X valódi főszereplője nem is maga a névtelen férfi, hanem a személye körül bonyolódó sztori helyszíne, Radiant City. A német expresszionizmus, az olasz futurizmus és az art deco jellegzetes jegyeit magán viselő hipermodern metropolisz nemcsak szemkápráztató háttere és fontos katalizátora az eseményeknek, de maga is önállóan létező, élő-lélegző entitásként jelenik meg a füzetekben. A név egyébként Le Corbusier egy megvalósulatlan utópisztikus ötletére, a Ville Radieuse sokat hivatkozott és vitatott gigantikus mestertervére utal. A képregénybeli fiktív Radiant City két látnok építész tervei alapján készült, a legvadabb elképzelések alapján. A két megszállott a semmi közepén a tökéletes várost akarta megteremteni, a megvalósítás során azonban valami durván félrecsúszott.
A két tervező egyike a beszédes nevű Walter Eichmann, a pszicho-építészetnek nevezett teória megszállottja. Az egyébként valóban létező, a környezetpszichológia tárgykörébe tartozó elmélet szerint a minket körülvevő fizikai tér hatással van az elménkre. A radikális Eichmann ezért úgy tervezte a város külső és belső tereit, hogy azok pozitívan befolyásolják az ott élők gondolkodását. Radiant City lett volna a földi paradicsom, ahol az épített fizikai környezetnek hála mindenki kreatívabb, élénkebb, sikeresebb lehet. Az építész terveiben azonban valami alapvetően hibás, a város végül ugyanis a mentális betegségek, a tömegpszichózis és a rémálmok fészke lett. Radiant City lakói egyértelműen érzik, hogy valami nem stimmel a hellyel. A metropoliszt ezért leginkább csak a Somnopolis (Alvapolisz) becenéven emlegetik.
A gigantikus projekt másik építésze Simon Myers, aki a város bizarr infrastruktúráját tervezte. Radiant City útjai nem a földön nyújtóznak, a harmincas évek formavilágát idéző autók repülnek, az égen pedig modern léghajók is siklanak. A város utcáin régi automatákat idéző robotok állnak a polgárok rendelkezésére, a segítőkész gépek a korlátozott programjuknak hála azonban inkább ijesztőek. Myers mindent a pragmatizmusnak rendelt alá, Radiant City egyes épületei és közterei ezért mozgathatóak. A cél az átláthatóság és az adaptálhatóság lett volna, a várost azonban nemcsak a kollektív őrület, de a bűnözés és korrupció is mérgezi.
Motterék izgalmas látomása mintha csak a Bauhaus és Le Corbusier álmának szürreális-groteszk ellenpontja lenne, ahol minden nagyívű építészeti célnak a negatív ellentéte valósult meg. A címszereplő Mister X pontosan azért tér vissza ebbe a nyomasztó betondzsungelbe, mert szeretné megérteni és helyrehozni Radiant City hibáit. Ez a feladat azonban hatalmas, hősünk emiatt sosem alszik. Mindezt egy tiltott kísérleti szérummal éri el, aminek egyúttal súlyos függője is. A védjegyévé vált napszemüveget is azért viseli, mert a szemei eltorzultak az állandó ébrenléttől. Mister X ráadásul a város eredeti terveit is birtokolja, ezért Eichmann titkos folyosóit és átjáróit is tudja használni. Bárhol ott tud teremni és bárhonnan képes hirtelen eltűnni, így afféle szellemként közlekedik a városban.
A sztori fő csapásiránya kezdetben Mister X visszatérésére fókuszál, majd a valódi kiléte körül szövődnek a szálak. Hamarosan azonban egyre több kacskaringó vár ránk, tele hajmeresztő rejtélyekkel, bombasztikus „vörös heringekkel” és semmiből előbukkanó, gyakran egészen abszurd fordulatokkal. Újabb és újabb mellékszereplők bukkannak fel, a múltbeli események folyamatosan átértékelődnek, mindenkiről kiderül valami olyan titok, aminek köze lehet Radiant City gigantikus kudarcához. Végül annyi rejtett viszony, sötét machináció és rafinált személyiségcsere lát napvilágot, hogy Mister X kiléte gyakorlatilag lényegtelen lesz.
A szándékoltan túlzó történetszövés néhol egyenesen a komolyan vehetőség és érthetőség határáig tolja az elbeszélést, mindez azonban egyáltalán nem csökkenti a képregény élvezeti értékét, sőt. Motter a hard boiled krimik jellegzetes megoldásait, a film noir egzisztencialista felhangokkal teli elveszettségét hatványozza csak azért, hogy Radiant City újabb bugyrait tárja fel előttünk. A Mister X igazi különlegessége a szereplők és az őket körülölelő épített tér igen komplex összefonódása. A város az itt lakók kollektív pszichéjének a kivetüléseként befolyásolja az eseményeket és mindig aszerint változik, hogy éppen kinek a szemszögéből látjuk.
A főszereplő Mister X mitikus alakká nő és végül a műve rabjává váló művész sötét allegóriájává válik. A karakter tragédiája, hogy képtelen megérteni a nagyszabású ötletei és a hétköznapi valóság között feszülő nyilvánvaló ellentmondásokat. A zsenialitásától megrészegült férfi nem látja be, hogy a tetteinek igenis lehetnek előre nem kalkulálható negatív következményei. Az önmagát társadalom felett állónak és az igazság kizárólagos birtokosának gondoló férfi egy pillanatig sem kételkedik utópisztikus küldetésében. Sikertelenségéért másokat okol, a háttérben pedig egy terebélyesedő hatalmas összeesküvést sejt. A nyomozása ennyiben menekülés, a felfejtett konspiráció valóságalapja egyre inkább megkérdőjelezhető. Radiant City a borzongató megszállottság és paranoia építészeti mementója, így nem is csoda, ha szép lassan őrületbe kergeti az itt lakókat.
Motter elmondása szerint a Mister X inspirációs forrását a már említett hivatkozási pontok mellett az alvásmegvonás és az alvajárás témái ihlették, ami egy újabb izgalmas réteggel gazdagítja az egyébként is számos különféle módon értelmezhető képregényt. Radiant City a zsenialitás és az őrület határán billegő látnokok, illetve a korrupt tervezők és politikusok torzszülöttje, ami kikezdi az ott élők elméjét. Ezt az elhatalmosodó pszichózist tükrözi az egyre kuszábbá váló történet is. Mister X és a hozzá közel állók identitása állandóan változik, míg végül az olvasó képtelen magabiztosan tájékozódni. Pontosan úgy, mintha az alvás megvonásával járó tünetek hatalmasodnának el rajtunk.
Ha a képregényt úgy olvassuk, hogy a láthatatlan isteni narrátor helyett mindent a főszereplő szemén keresztül látunk, akkor az elhatalmasodó káosz törvényszerű következmény. Radiant City talán csak Mister X kialvatlan szemén keresztül szemlélve válik a rémálmok városává, a szereplők pedig az ő zavart képzeletében cserélnek újabb és újabb személyiségeket. Mindebből pedig nemcsak az elborult összeesküvés-elméletek, de a munkamániás yuppie-kultúra fanyar kritikája is kiolvasható, hiszen Mister X épp az önként vállalt feladata miatt mond le a pihenésről és így végeredményben a személyiségéről is. Az önmegvalósítást és karriert ígérő nagyváros ennyiben valóban az őrület helyszíne, aminek Radiant City gyönyörűen elrajzolt, de nagyon is találó karikatúrája.
Akárhonnan is nézzük azonban, a Mister X elsősorban fantasztikus alkotói vízió, ami folyamatosan izgatja az olvasó fantáziáját. Ha valaki most először veszi kézbe, meglepően ismerősnek találhatja Motter első szériáját, a korszakalkotó ötletek olyan mélyen átszivárogtak a populáris kultúrába. A Mister X számos kulcsfontosságú képregényes alkotóra volt hatással, Jeph Loebtól Warren Ellisen át Frank Millerig bezárólag. A közvetlen nyomait olyan filmek viselik magukon, mint a Brazil, a Dark City vagy Tim Burton két Batman-filmje, a közvetett hatása azonban jóval szerteágazóbb. A Mister X minden bizonnyal az egyik legfontosabb képregény, amiről csak nagyon kevesek hallottak.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/12 32-34. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15138 |
