Kránicz Bence
Mutánsok, menekültek
Ahogy Martin Luther Kingnek, úgy Charles Xaviernek is volt egy álma. Dr. Kingnek az, hogy négy gyerekét egy nap nem a bőrszínük, hanem a jellemük alapján ítélik meg az Egyesült Államokban, Xavier professzor pedig azért küzdött, hogy fogadott gyermekei, a Földön élő, természetfeletti képességekkel bíró mutánsok békében élhessenek az emberekkel. Így indult 1963-ban Stan Lee és Jack Kirby X-Men sorozata, és ez az álom ér véget az eredetileg 2019-ben megjelent Xavier világa – X hatványai történetben. Az álomnak azért van vége, mert megvalósul. Korábban a mutánsok a kihalás peremére sodródtak, miután előbb az emberek által épített Őrrobotok, majd a megbomlott elméjű Skarlát Boszorkány végzett népirtást a körükben. Jonathan Hickman író azonban magabiztos, győztes mutánsokkal kezdi a folytatást. Szövetségesként mutatja be Xaviert és egykori esküdt ellenségét, Magnetót, akiket közös cél hozott össze: nemzetet alapítanak népük megmaradt tagjainak, amelyet a világ kormányai a mutánsok által kifejlesztett, a legtöbb emberi betegséget kezelni képes gyógyszerekért cserébe szinte egyöntetűen önálló országként ismernek el. Xavier többé nem akarja, hogy az övéi beolvadjanak az emberek közé, mert múltbéli tapasztalatai és a lehetséges jövő víziói is azt mutatják, a békés együttélésben kár reménykednie. Marad a büszke, dacos különállás és a mutáns állam megalapításának hatalmas vállalkozása.
Erről a küldetésről szól Hickman
két párhuzamosan futó, szorosan összetartozó minisorozata, amelyeket itthon
egyetlen, impozáns kötetben olvashatunk. Hickman a szoftveriparból (!) érkezett
a képregényvilágba, ahol egyedül írt és rajzolt paranoiathriller-sorozatával,
az Éjjeli hírekkel hívta fel magára a
figyelmet. Ezután a Marvelnél éveket átölelő, nagyszabású koncepciók
megvalósítására kapott lehetőséget a Bosszú Angyalai, majd az X-Men
szerzőjeként. Szuperhősképregényei közül eddig alighanem a Xavier világa – X hatványai a főmű: olyan epikus science fiction,
amelyben több idősíkon, a jelen idejű cselekmény és alternatív jövőképek
keveredésével áll össze az első pillantásra követhetetlenül sűrű, valójában
viszont nagyon is logikusan építkező mozaik. Hickman roppant időbeli és fizikai
távlatokkal zsonglőrködik, miközben emberek, mutánsok és gépek közös jövőjéről,
a poszthumán hibriditás koronként változó mélységeiről tűnődik. Ez a vállalás a
kortárs sci-fi mezőnyéből elsősorban Dan Simmons grandiózus Hyperion ciklusára emlékeztet, mint
ahogy az az elbeszélői megoldás is, hogy kevésbé egyes karaktereket, mint
inkább közösségeket és különféle társadalmi szerepeket betöltő típusfigurákat
mozgat. Egyedül a több különböző életet végigélő, éppen ezért a mutánsok jövője
szempontjából kulcsfontosságú Moira MacTaggert karakterét mélyíti el alaposan.
Ez azonban cseppet sem gyengíti a képregényt, mert a történet talányos
szerkezete és magasra kerülő tétjei úgy is izgalomban tartanak, hogy az X-Men
tagjai ezúttal nem többek sakkfiguráknál. Sőt, a korrekt, de nem kiemelkedő
teljesítményt nyújtó rajzolók, Pepe Larraz és R. B. Silva is másodhegedűsök
Hickman mutánseposzában.
*
Emberi jogokról és kirekesztésről
szól egy másik új képregény is. Csak éppen a Szabad a pálya nem fikciós, hanem ismeretterjesztő munka, Bryan
Caplan közgazdász és a webképregényekkel befutott Zach Weinersmith közös műve,
amelyben az író a bevándorlás világszintű megkönnyítése, a nyitott határok
mellett érvel. Nem politikai kortesbeszédet olvasunk, hanem bőséges
jegyzetapparátussal kiegészített, tudományos kutatásokra építő elemzést. Miként
Scott McCloud A képregény felfedezésében
vagy legutóbb Yuval Noah Harari a Sapiensben,
Caplan is narrátor-főhősként kalauzolja az olvasót. Tudatában van annak, hogy
álláspontja megosztó, ezért módszeresen, az ellenérveket sem elhallgatva vezeti
elő gondolatmenetét, amit Weinersmith szórakoztatóan és gördülékenyen
illusztrál. Álláspontjuk rokonszenves, ám az már kevésbé, hogy Caplan egyik
legfőbb érve a határok megnyitása mellett a gazdasági növekedés fenntartása,
sőt gyorsítása, ami elkerülhetetlenül a Föld energiatartalékainak további
kimerítéséhez vezet. A képregény számos álláspontot ütköztet, de ezzel a
problémával nem foglalkozik.
Jonathan Hickman – Pepe Larraz – R. B.
Silva: Xavier világa – X
hatványai.
Színes, keményfedeles, 416 oldal. Kiadó: Fumax.
Bryan Caplan – Zach Weinersmith: Szabad a pálya. Színes, puhafedeles, 250 oldal. Kiadó:
Wunderlich Production.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/10 64-64. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15137 |
