Alföldi Nóra
Queenpins
– amerikai, 2021. Rendezte és írta: Aron Gaudet és Gitta Pullapilly. Kép:
Andrew Wehde. Zene: Siddhartha Khosla. Szereplők: Kristen Bell (Connie), Kirby
Howell-Baptiste (Jo-Jo), Vince Vaughn (Simon), Paul Walter Hauser (Ken).
Gyártó: AGC Studios / Red Hour Films / Marquee Entertainment. Forgalmazó:
Freeman Film. Szinkronizált. 110 perc.
Amióta
Hollywood kiemelt figyelmet szentel a nőknek és a női egyenjogúság
posztfeminista kérdéseinek, azóta az úgynevezett „rózsaszín galléros bűnözés” témájába
vágó vígjátékok gombamód szaporodnak az iparban. Nincs mit tagadni, a női heist
sztorik remek izgalmakat ígérnek, alkalmanként arra is képesek, hogy a női
lélek mélyére ássanak, csajok férfias kalandjaira mindig akad közönség,
ráadásul a kifordított helyzetek eredendően viccesek és adott esetben újrafogalmaznak
néhány játékszabályt.
A Kuponkirálynők
alapvetése nem egy kifordított helyzet, hiszen a kupongyűjtés és beváltás
inkább női privilégium. Két főhősnőjének azonban mindez nem csupán hobbi, jobb
napokat látott munkanélküliek lévén igen magas szakmai precizitással űzik a
kedvezményeket biztosító cetlik gyűjtését. Connie és Jojo egy nap úgy döntenek,
hogy emelik a tétet: egyenesen egy mexikói kupongyárból szállíttatják az ingyen
terméket biztosító szóróanyagot és ezzel kereskednek majd. Jó biznisz ez,
hiszen az ingyenes kuponért minden függő hajlandó fizetni, mert a kielégülést a
beváltásnál kapja meg, amikor a pittyenás után tranzakciómentes nullás blokkot
nyújt át a pénztáros. A két hölgy svindlije millió dolláros üzletté növi ki
magát és ez természetesen szemet szúr az illetékes hatóságoknak konkrétan egy
üzletlánc biztonsági emberének és egy postai nyomozónak.
Az Aron
Gaudet – Gitta Pullapilly házaspár filmje meglepően szórakoztató, mi több
izgalommal telített, köszönhetően az alkalmanként szívbe markolóan drámai
háttérrel rendelkező, ám ügyesen kidolgozott vígjátéki karaktereknek, a jól
eltalált és gyengéden bemutatott alsó középosztálybeli miliőnek és a jó tempójú
dialógoknak. A Kuponkirálynők nem térdcsapkodós vígjáték (még az
amerikai komédiákban szinte kötelező emésztőrendszeri-poénok is csak épphogy
felsejlenek egy jelenet erejéig), inkább szívmelengető karakterrajz, kellemes
kis darab, kedves happy enddel.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/11 58-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15125 |
