Bartal Dóra
Un mundo
normal – spanyol, 2020. Rendezte és írta: Achero Mańas. Kép: David Omedes. Zene: Vanessa
Garde. Szereplők: Ernesto Alterio (Ernesto), Gala Amyach (Cloe), Ruth Diaz
(Julia), Pau Dura (Max). Gyártó: Crea SGR / Last Will / Movistar+. Forgalmazó:
Pannónia Entertainment. Feliratos. 103 perc.
A „normális” szó elképesztően telített
lett a morális pánikokkal teli jelenünkben, de akár egy családi veszekedésen is
könnyen egymáshoz tudjuk vágni ezt a szót. A spanyol Achero Mańas pont ezeken a
családi dinamikákon, az élet és halál tematikáján és a főszereplője életközépi válságán keresztül nézi meg mit is jelent normálisnak vagy konformistának
lenni. Ernesto és édesanyja között különleges kapocs van, viccelődnek, veszekednek
és mindketten rögeszmésen ragaszkodnak az elveikhez, mondjuk ahhoz, hogy a
technika és szórakoztatóipar felszínes és hazug. Ernesto az élettársával
való szakítása után egy tévésorozat rendezése és a színházi ambíciói között
dilemmázik, miközben egyetemista korú lányának is útmutatást kellene adnia. Arra,
hogy eldöntse merre is lép tovább, egy váratlan esemény kényszeríti rá.
Édesanyja meghal és utolsó kérése, hogy a hagyományokat és a törvényeket
felrúgva a tengerbe temessék. Ernesto és lánya útra kel a tengerhez, miközben az
otthoni „normális” világ üldözi őket; testvére, volt élettársa és a rendőrség. A
főhősnek a két világ közül kell kiválasztania, hogy melyik a fontosabb: az anya
utolsó kérését teljesíteni vagy betartani a szabályokat.
Mańas felépíti ezt a két (elég banális)
frontot, de nem találja meg igazán a fókuszt. A legerősebb vonal az apa és
lánya közötti kapcsolat fejlődése, amihez a színészi alakítások is
hozzátesznek, de erről a rendező rendre elfeledkezik, a folytonos
telefonálgatások megszakítják a dinamikát és a lány sokszor sidekickké alacsonyodik
le, aki csak asszisztál az apa történetéhez. Ernesto önző és gyerekes
viselkedésének alig lesz következménye, nem mutatja meg lányának, hogyan lehet
jól kommunikálni, beismerni a hibákat, nem tudja megadni azt a szülői gondoskodást,
amit a saját anyjától kapott. Annak ellenére, hogy a film a szabadságról szól,
meglehetősen fullasztó a képi világa, sötét és művi szobabelsők teszik ki a
film nagy részét és az utazás során sem nyílik ki jobban a világ.
Bartal
Dóra
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/11 58-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15122 |
