Árva Márton
La
hija de un ladrón – spanyol, 2019. Rendezte: Belén Funes. Írta: Marcal Cebrian.
Kép: Neus Ollé-Soronellas. Szereplők: Greta Fernández (Sara), Eduard Fernández
(Manuel), Àlex Monner (Dani),
Adela Silvestre (Noe). Gyártó: Obéron Cinematografia / BTeam Pictures.
Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos. 102 perc.
Az
anyagi szükség mostoha körülményei vezetnek az emberi kapcsolatok
megrongálódásához vagy éppen ellenkezőleg, az érzelmi szegénység hozza magával
az egyének rossz döntéseit, ami a támogató közeg hiányát, majd hosszú távon nélkülözést
eredményez? Az ilyen jellegű kérdések régóta látják el izgalmasan
ellentmondásos karakterekkel a szociális érzékenységükről
ismert európai filmrendezőket. Ahogy Ken Loach vagy a Dardenne-testvérek
szereplői, úgy az őket bevallottan példaképnek tekintő fiatal barcelonai
rendező, Belén Funes első filmjének a hősnője is a társadalmi-gazdasági
nehézségek és a mindennapi érzelmi kihívások kettős szorításában tör előre
irigylésre méltó kitartással. A huszonéves Sara egyik alulfizetett alkalmi
munkából rohan a másikba, miközben párhónapos gyereke, intézetben nevelkedő
kisöccse, kallódó lakótársa és ugyancsak idénymunkákat vállaló, elhidegült
barátja között cikázik. Ebbe a nyugvópontokat nem ismerő életbe hoz fordulatot
Sara apjának feltűnése, aki frissen szabadult a börtönből, és ugyan a maga
módján megpróbál közeledni a gyerekeihez, hamar kiderül, hogy hírből sem ismeri
a szeretetteljes családi kapcsolatokat.
Az Egy tolvaj lánya egyfelől józan
pillantást vet az iskolázatlan fiatal pályakezdők kiszolgáltatottságára, és valóban
apa-lánya színészpárosa (Eduard és Greta Fernández) is meggyőző a dísztelen
képekből álló, spontán sodrású jelenetekben. Másfelől néhány pátoszos mondattól
és mesterkélt vallásos áthallástól sem visszariadva vázolja fel súlyos családi
drámáját (a bűnös apa fennhatósága alól Sara a gyámhivatal és a Miatyánk
segítségével igyekszik kimenteni elsőáldozó öccsét). Funes tehát nem ér a
mesterek nyomába, de jó tanítványnak bizonyul: együttérző és sokfelé nyitott
filmje még úgy is elgondolkodtató vitaindító, hogy egy Loach- vagy Dardenne-munkánál
jóval kevésbé katartikus.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/11 57-57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15120 |
