Bárány Bence
American Dinner – amerikai, 2020. Rendezte és írta: Adam
Rehmeier. Kép: Jean-Philippe Bernier. Zene: John Swihart. Szereplők: Kyle
Gallner (Simon), Emily Skeggs (Patty), Pat Healey (Norman), Lea Thompson
(Betty). Gyártó: Atlas Industries / Red Hour Film. Forgalmazó: HBO Go. Feliratos.
106 perc.
Talán nem túlzás
azt állítani, hogy az Amerikai vacsora az
elmúlt évek egyik legfurcsább romantikus vígjátéka, amelyet legalább annyira szórakoztató
nézni, mint amennyire fárasztó. Adam Rehmeier indie romkomjában Simon, a világmindenség
ellen lázadó punk rocker egy sor bűncselekmény elkövetése után menekülni kényszerül
a rendőrség elől, ám a világ olyan kicsi (még akkor is, ha történetesen épp
Amerikáról van szó), hogy a fiút nem más, mint legnagyobb rajongója, az enyhén
ADHD-s tinilány, Patty menti ki a bajból azzal, hogy befogadja őt a családi házukba.
Simon lételeme a bajkeverés, amelybe a meglehetősen különc és kezdetben bátortalan
Pattyt is magával rántja, a közös kalandok azonban fokozatosan szorosabbra fűzik
a két fiatal viszonyát, pedig a lány eleinte nem is sejti, hogy kedvenc punk
bandájának titokzatos frontemberével, a közönség előtt csak símaszkban mutatkozó
John Q-val került egy fedél alá.
A játékidő első felében
a rendező – a főszereplők bemutatása és összeboronálása mellett – leginkább
azzal van elfoglalva, hogy folyamatosan görbe tükröt tartson az amerikai középnyugat
szuburbán középosztályának: a probléma ezzel csupán annyi, hogy a különféle
sztereotípiákat megtestesítő mellékszereplők groteszk túlhúzottsága a térdcsapkodóan
viccestől viszonylag gyorsan a bántóan bugyuta irányába tolja el a film humorát.
A sajátos társadalmi tabló felskiccelésével szemben az Amerikai
vacsora onnantól működik igazán, amikor – hangozzék ez akármilyen közhelyesen
is – a cselekmény a két főszereplő között kibontakozó szerelemre kezd fókuszálni.
Simon és Patty karakterei első ránézésre semmilyen univerzumban nem tűnnek
kompatibilisnek egymással, Kyle Gallner és Emily Skeggs meggyőző színészi játéka,
a pergő, jól megírt dialógusok, valamint a fiatalosan életteli soundtrack
viszont együttesen gondoskodnak arról, hogy a néző elhiggye a kispályás Bonnie és
Clyde között meglévő kémiát. Az Amerikai vacsora
tehát mindenképpen üde színfolt a romantikus komédiák palettáján, egy vad és
energikus feel-good movie, amelynek mindettől függetlenül
jót tenne, ha bizonyos pontjain mégis – ahogyan az a film során más
kontextusban ugyan, de újra és újra elhangzik – „visszavenne egy cseppet”.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/11 61-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15111 |
