Kránicz Bence
Nem tudunk rá meggyőző magyarázatot, az Alois Nebel miért aratott világsikert. Remek képregényről van szó, de ez önmagában nem elég. Jaroslav Rudią és a Jaromir 99 néven alkotó Jaromír ©vejdík 2003 és 2005 között megjelent műve a cseh képregénytörténet legnagyobb nemzetközi sikere lett. Hazájában több tízezer példányt adtak el belőle, számos nyelvre lefordították, 2011-ben pedig animációs film készült belőle, amelyben Miroslav Krobot játékát fényképezték be rotoszkópos technikával. Ő alakította a címszereplőt, a jeseníki vasútállomás kiérdemesült forgalmistáját. Az Alois Nebel népszerűsége azért is váratlan, mert nem könnyen érthető hőstörténetről vagy kalandos történelmi képregényről van szó, hanem álom-, emlék- és víziójelenetekkel átszőtt, a happy enddé egyenesített lezárástól eltekintve meglehetősen sötét és borús elbeszélésről.
A
hangvétel nem meglepő, mert a Szudéta-vidéken járunk, ahol a „történelem
viharai” helyett helyesebb volna egymást követő tornádók sorozatáról beszélni.
Errefelé a kedélyes Nebel tűnik az egyetlen normális embernek, de amikor lelki
szemei előtt megjelenik egy Auschwitzba tartó náci vonat, már sejtjük, hogy őt
is maga alá gyűrte a hely szelleme. Pár oldallal később a helyi pszichiátrián
látjuk viszont egy néma sorozatgyilkos társaságában. Alois Nebel, miként barátai
és ivócimborái java része, a bolondokháza rendszeres vendégszeretetét élvezi,
ha egyszerre nem is tartóztatja őt túl sokáig a rendszerváltás után
lerongyolódott ellátórendszer. Ezért a főhős időnként visszaáll a vasúti
váltóhoz, vagy fölmegy Prágába, megnézni a főpályaudvart és beleszeretni a
büfésnőbe.
Laza
szerkezetű, trilógiává összeálló történetéből egy olyan férfi portréja rajzolódik
ki, akinek a fejében van a Szudéta-vidék múltja. Rendszerek jöttek és mentek,
de ő maradt, mint Haąek vagy Hrabal kisemberei, csak éppen megőrült. Hogy
kicsit vagy nagyon, afelől mintha az író is bizonytalan lenne – a
folytatásokban, nyilván már fél szemét a sikerlistán tartva, Rudią
hagyományosabb hőst farag a bizonytalan elmeállapotú forgalmistából. Jaromir 99
tiszta feketéből és fehérből építi fel az alakokat és az oldalakat, mint Carlos
Sampayo az Alack Sinnert vagy Frank
Miller a Sin Cityt. Kidolgozott hátterek
nélküli, gyakran kontúrvonalakkal sem tagolt rajzain idő- és valóságsíkok
mosódnak össze, a hagyományos történetmesélés helyett inkább valamiféle lázas
közép-európai vergődés tapasztalatát megteremtve. Az Alois Nebel hitelesen közvetít valamit abból, milyen errefelé élni
– kíváncsiak vagyunk, mikor készül el az a magyar képregény, amely ugyanilyen
sikerrel ad majd hírt rólunk a világban.
*
A
cseh művek fordításait egy kezünkön meg tudjuk számolni, az olasz képregényeket
azonban már sokkal jobban ismerhetjük. A futó sorozatok mellett egyre több
önálló történet is napvilágot lát, a Diabolik
kiadója most az eredetileg 2015-ben megjelent Coney Islanddel rukkolt elő. A hazájában regényíróként és dalszerzőként
is ismert Gianfranco Manfredi forgatókönyvét az azóta elhunyt Giuseppe Barbati több
évig rajzolta, és aprólékos munkája meg is látszik az 1920-as évek New
Yorkjában játszódó bűnügyi történet korhű látványvilágán, a karakterek
kidolgozásán. Barbatinak volt hova nyúlnia ihletért, mert az alkoholtilalom
éveinek alvilága fényesre koptatott téma. Manfredi története viszont tud
meglepetést okozni, méghozzá a fumettiben
amúgy is szabadon kezelt műfajkeverés révén. A Coney Island a detektívnoirokból kölcsönzi szereplőgárdáját és flashbackekre
épülő dramaturgiáját, de nemcsak a központi nyomozóhős, hanem más fontos
figurák nézőpontját is megmutatja. Így a gengszterműfaj, sőt a misztikus
kalandtörténet motívumai is beszűrődnek a képregénybe. Barbati rajzai
újrateremtik a húszas évek Coney Islandjét, a zsánerek ilyen merész vegyítése
mégis az alkotók kortárs szemléletéről árulkodik. Szerencsére nem a műfaji
motívumokból öncélúan szemezgető zagyvaság, hanem jó ritmusú, a hősök személyes
történeteire koncentráló posztmodern noir a végeredmény.
Jaroslav
Rudią – Jaromir 99:
Alois Nebel. Fekete-fehér,
puhaborítós, 368 oldal. Kiadó: Szépirodalmi Figyelő.
Gianfranco
Manfredi – Giuseppe Barbati – Bruno Ramella: Coney
Island. Fekete-fehér, puhaborítós, 306 oldal. Kiadó: Anagram Comics.
Kránicz Bence
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/11 64-64. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15110 |
