Kovács Patrik
A nyolcvanas évek elejének kádári Magyarországa a béke szigetének tűnhetett, Fabricius Gábor filmjében sötétebb kép tárul elénk.
Még
mindig csak szendergünk: nem ébredtünk fel teljesen a huszadik század hosszú
éjszakájából. A történelmi (fél)múlt azért vethet ilyen hosszú árnyékot e
nemzetre, elevensége azért lehet ennyire hátborzongató, mert az egymást szorosan
követő, alapvetően az elnyomásra berendezkedett politikai rendszerek legbecsesebb
kincsünktől, az identitásunktól fosztottak meg minket, hosszú időre
ellehetetlenítve kulturális, spirituális és eszmei újraegyesülésünket. A tűnt
idő sűrűn gomolygó fekete lyukká nőtte ki magát a hátunk mögött, s lassan
elnyel minket, ha nem nézünk vele farkasszemet. Az eddig jobbára rövidfilmjei (Bianka,
Sintér, Dialógus) révén elhíresült Fabricius Gábor első
egészestés mozija, az idei Velencei Filmfesztiválon debütált Eltörölni
Frankot már csak azért is jelentőségteljes munka, mert múlt századi
történelmünk egyik igazi vakfoltját, a nyolcvanas évek első felének kádári Magyarországát
deríti fel, melyet az ifjabb nemzedékek csak elbeszélésekből ismerhetnek, az
idősebbek élményeit pedig könnyen megszépíthette „a kancsal emlékezet”. Másrészt
az Eltörölni Frankot témaválasztásával és kivitelezésével is kivívja
éber figyelmünket.
A
nyolcvanas évek hajnalán járunk, a Kádár-rendszer lassú, de megállíthatatlan
pusztulásának időszakában. A történet főhőse, Frank Róbert egy punk rockot
játszó underground zenekar frontembere, ugyanakkor jóval több is annál:
lánglelkű forradalmár. Koncertjei légkörét áthatja a regnáló hatalommal szemben
táplált kétségbeesett harag. A feszültségterhes helyzet addig fokozódik, míg Frank
szálka nem lesz a kultúrpolitika magas rangú urainak szemében. A banda egyik
fellépése váratlanul félbeszakad: a lázongó zenészt letartóztatják, majd egy
pszichiátriai intézetbe utalják, ahol kényszergyógykezelésnek vetik alá. Nemcsak
az elveihez és gondolataihoz végletekig ragaszkodó férfi lába alól csúszik ki a
talaj, nemcsak a szunnyadó zsarnokság szabadul ki a palackból, de a szemünk elé
tárul egy lerongyolódott, reménytelenül szürke és piszkos Budapest is: a
hanyatló „birodalom” betonkoporsója.
Hat
évbe telt, míg Fabricius a filmtervtől eljutott a megvalósításig. Sokáig
dédelgette szerelemprojektjét, precíz kutatómunka előzte meg a forgatókönyv
megírását, illetve a forgatást. Önmagában ez is megsüvegelendő, a rendező szenvedélyességét
azonban elsősorban nem a történelmi hitelesség igénye, hanem a nagyszerű
anyagkezelés tükrözi. Jóllehet az Eltörölni Frankot konkrét térben és
időben, 1983 közönyös Magyarországán játszódik, Fabricius bátran elemeli történetét
a rögvalóságtól. A tárgyi világ ugyan jellegzetesen kelet-európai, Budapestre
mégis alig-alig ismerünk rá a filmben. A kifogástalanul megkomponált képekre
ugyanis egyfajta időtlen komorság nehezedik, arról nem is szólva, hogy mozgóképen
ritkán láthatjuk ennyire piszkosnak és viharvertnek a magyar fővárost. A
fekete-fehér, olykor homályossá-szemcséssé formált felvételek pedig érzékletesen
közvetítik: ebben a világban nincsenek erkölcsi szürkezónák, fondorlatos
kompromisszumok. Csak a szellemi háború totalitása.
A
cselekmény gépezete olykor recseg-ropog (főként az első szekvenciákat jellemzik
nagyobb üresjáratok), s Fabricius inkább a képi attrakciókra támaszkodik, amikor
meg akarja nyerni magának nézőjét. A kamera – akárcsak a Saul fia
esetében – néha szinte a főszereplő bőréhez tapad, s ezáltal intim közelségbe
hozza Frank sorsdrámáját; másszor viszont szenvtelenül tudósít a késő kádári hétköznapokról,
s ez utóbbi megoldás sokkal inkább a húsunkba mar. Dermesztő látni, ahogy a hatalom
– még a szocializmus végóráiban is – következetesen dehumanizálja ellenfeleit –
kiváltképp akkor, ha azok történetesen érzékeny művészemberek. Ez már csak
azért is megrázó tapasztalat, mert a kultúra – benne a legkülönbözőbb művészeti
ágakkal – napjainkban is a politikai önkény terepe. Az Eltörölni Frankot
nem akar görcsösen üzenni a mának, csupán arra emlékeztet, hogy a szellem
embere sosem üvölthet együtt a farkasokkal. Az elnyomás ezerféle álarc mögé bújhat, ez az alapigazság viszont évezredek óta
változatlan.
Eltörölni
Frankot
– magyar, 2021. Rendezte és írta: Fabricius Gábor. Kép: Dobos Tamás. Szereplők:
Fuchs Benjámin (Frank Róbert), Blénesi Kincső (Kiss Hanna), Waskovics Andrea
(Goldschmidt Anna), Lénárt István (Erős Jenő), Pál András (László Rajmond),
Zayzon Zsolt (Wilheim Imre), Bánsági Ildikó, Pajor Tamás, Frenák Pál, Peer
Krisztián, Székely B. Miklós. Gyártó: Otherside Stories. Forgalmazó: Mozinet.
99 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/11 53-54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15106 |
