Huber Zoltán
A spanyol karantén-szériából összerakott film azt demonstrálja, a jó munkához igenis idő kell.
Kollektív élményeink mozgóképes feldolgozásához mindig kell némi idő, de az átfutás a többi művészeti ággal összevetve általában hosszabbnak tűnik. A szélesebb közönséget célzó filmek és sorozatok elkészítése nagyobb erőforrást és összehangolt csapatmunkát, azaz komolyabb elő- és utófolyamatokat igényel, a film ezért csak igen kivételes esetekben tud azonnal reagálni. Egy friss össztársadalmi tapasztalat megértéséhez persze a művészeknek is szükségük van némi időbeli távolságra, különösen akkor, ha maguk is érintettek. Bár a jelenlegi pandémia tovagyűrűző hatásairól jelenleg csak sejtéseink vannak, az már most borítékolható, hogy a téma a következő években egyre gyakrabban felbukkan.
A producerek és alkotók egy részét persze mágnesként
vonzza a komoly hír- és reklámértékkel bíró Covid-film címke. A jelenlegi
világjárvány-trauma legfelső, legkönnyebben hozzáférhető rétegét pedig a
karantén jelenti, amire az első szemfüles első fecskék nagyon határozottan rá
is repültek. A járvány okozta tragédiákkal és legkülönfélébb egzisztencialista
válságokkal ellentétben ez a motívum tényleg hibátlan összekacsintás. A
szituációt szinte mindenki átélte és panaszkodott miatta, de ha valakinek az
elmúlt időszakban ez volt a legnagyobb baja, az valójában szerencsésnek
érezheti magát.
Óriási különbség van persze aközött, hogy a
forgatásokat meghiúsító, azaz a filmeseket durván sújtó bezártság milyen alkotói
ellenreakciókat váltott ki. Egy efféle vaskos korlát hathat nyilván kreatívan
is, amire több izgalmas példát is láthattunk a közelmúltban. Ahogyan azonban a
Netflix vonatkozó kisfilm-antológiája, az Otthon készült is jól mutatta,
nem a technikai apparátus vagy a stáb, hanem a valódi ihlet hiánya a legnagyobb
akadály. A világ különféle tájairól érkezett filmek többsége nem akart vagy nem
tudott fogást találni a drámai szituáción, ezért az Otthon készült inkább
színes mozaikként, hangulatos pillanatfelvételként, így összegyűjtve volt érdekes.
Akadtak persze olyan játékfilmes példák is, ahol mindent az mozgatott, hogy az „első”
szócskát a plakátokra lehessen írni. A karantén meló Steven Knight forgatókönyvéből,
Doug Liman rendezésében gyakorlatilag néhány hét alatt ment át a teljes
gyártási folyamaton. Ez vélhetően csak úgy volt lehetséges, hogy egy régebben fiókban
heverő félkész ötletet karanténosítottak. Csak azért, hogy minél hamarabb
készüljön el valami. Akármi.
A spanyol Történetek a karanténból e két említett
példa között helyezkedik el, nagyjából valahol félúton. Öt rendező tavaly
nyáron szintén rohamtempóban összehozott egy mini antológia-sorozatot, ami aztán
a spanyol Amazon streaming oldalára került. A producerek szakmai rátermettségét
dicséri, hogy az öt rövidke epizódot szimplán egymás mögé vágva jó egy évvel
később önálló karanténfilmként több helyen eladták a portékájukat. Hiába a
sztárok hiánya, hiába az országhatárokon túl ismeretlen rendezők, a téma
jelenleg még önmagát értékesíti.
Na és persze be lehetett dobni mintának a szép
közönséget vonzó argentin Eszeveszett meséket is, az alkotók szeme előtt
ugyanis érezhetően valami hasonlóan morbid és abszurd antológia lebeghetett. Akad
itt jó útra tért sorozatgyilkos lakásába tévedő szomszéd, online bérgyilkos
tréning és hullát rejtegető cégvezető. Az ötből három esetben a komédia thrillerrel
keveredik, a negyedik színésznős epizód pedig egy csattanós kabarétréfára
emlékeztet. Az egyetlen kivételt a telivér romantikus történet jelenti, de ott
a két lakótárs egymásra találása bőven túlmegy a még elviselhető giccshatáron,
ami, ha egészen máshogyan, de valahol szintén bizarr.
A Történetek a karanténból a színészeknél
lévő mobiltelefonokkal készült, ami a kisebbik probléma. A képminőség és a
plánozás sutaságait szinte teljesen feledtetik a bizonyára rohamtempóban íródott
forgatókönyvek vaskos problémái. Az alapötletek többsége ígéretes, de
érezhetően nem volt idő kibontani, variálni, átgondolni őket. Az egyes epizódok
hol jobban, hol kevésbé döcögnek, csak épp az aktuális kontextus halovány
izgalma nélkül totálisan érdektelenek. A színészek ellenben nagy energiával és
lendülettel játszanak, így, ha mi nem is, de ők legalább jól szórakoztak.
TÖRTÉNETEK A KARANTÉNBÓL (Relatos con-fin-a-dos)
– spanyol, 2021. Rendezte: Miguel Bardem, Juan Diego Botto, Fernando Colomo,
Álvaro Fernández Armero és David Margués. Írta: Cecilia Gessa és Álvaro
Longoria. Szereplők: Luis Tosar, Manuela Velasco, Albero Ammann, Carlos Bardem,
Álvaro Rico, Chiqui Fernandez. Gyártó: Morena Films / Gessas Producciones.
Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Feliratos, 90 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/10 35-35. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15088 |
