Baski Sándor
Kis Hajni rendezői debütje egy különleges apa-lánya kapcsolat megkapóan hiteles krónikája.
Kis Hajni már első nagyjátékfilmje leforgatása előtt megtalálta a saját hangját. Bemutatkozó rövid dokuját (2. em), a diák-Oscar-jelölésig jutó Szép alakot (2016) és a Friss Hús fődíját elnyerő Utolsó hívást (2018) összeköti a társadalom peremén élők iránti empátia, legyen szó idősotthonok demens lakóiról, reménytelenül szerelmes gimnáziumi takarítónőről vagy kivándorlásra készülő nagymamáról.
Az Inkubátor Program
keretében elkészített, önéletrajzi ihletésű Külön
falka is ennek a szemléletnek a jegyében született meg, csak ezúttal nem
egy, hanem két, egymástól látszólag mindenben különböző ember világába vonja be
nézőjét a rendező. Az egyik főszereplő a félárva, nagymamájával élő 12 éves
Niki, a másik a hétévnyi börtön után szabaduló apja. A kislány szeretné
megtalálni és megismerni a férfit, a kidobóként dolgozó Tibor azonban semmilyen
formában nem akar részt vállalni Niki életében. Az alaphelyzet sablonos
folytatást sejtet, az érdes modorú, veszett vadállatként viselkedő férfi szíve
idővel nyilván megenyhül, apa és lánya megtalálják a közös hangot, és közben tanulnak
is valamit egymástól.
Akár így is zanzásítható
lenne a film, de Kis Hajni és Szántó Fanni forgatókönyve ennél azért
rétegzettebb. A történet legelső verziójában még az anya bízta rá a gyereket a
férfire, hogy viselje gondját a távollétében, a végső szkriptben az édesanya
már csak a hiányával van jelen. A két főhőst összekötő feldolgozatlan trauma
súlyt ad a történetnek, ahogy Niki és Tibor első találkozásának körülménye is –
a férfi a kislány szeme láttára ver félholtra valakit egy éjszakai klubban.
Ettől a pillanattól kezdve nem csak az a film tétje, hogy sikerülhet-e a
családegyesítés, de megalapozottan merül fel az apai minta káros hatásának
kérdése. A Külön falka tisztességgel
ki is bontja ezt a szálat – miközben Tibor lépten-nyomon balhékba keveredik, Niki
is egyre inkább elvadul, verekszik az iskolában és a nagymamájával is megromlik
a viszonya. A kapcsolódási pontot apa és lánya közt így végül a kirekesztettség
közös élménye hozza létre, véd- és dacszövetségüket pedig a külvilág
ellenszenve pecsételi meg – és ezért sem hat elcsépeltnek, amikor a rendező a „menekülő
szerelemesek” motívumához nyúl a fináléban.
A precízen kidolgozott
dramaturgia ugyanakkor még nem szavatolná, hogy a Külön falka kiemelkedjen a személyes élményeken alapuló elsőfilmek
mezőnyéből, sőt, a túlontúl lekerekített történet még ellene is dolgozhatna a
katarzisnak. A kérges szívű verőember és a vadócsága ellenére is szimpatikus
kislány egymásra találása olyan hollywoodi alaphelyzet, amelyből már-már
művészet nem könnyfakasztó melodrámát készíteni. A simára csiszolt középutasság
csapdáját Kis Hajni úgy kerüli el, hogy kockázatot vállal. Egyrészt az apa
karakterét szinte a végletekig kiélezi, Tibor nem a fősodorbeli filmek klasszikus
vagány rosszfiúja, aki csak annyira modortalan, amennyire az még szexi, hanem
igazi, hús-vér ösztönlény, akivel bármelyik éjszakai klub bejáratánál
összefuthatunk. Innen nézve külön bravúr, hogy sikerül őt a fináléra együttérzésre
méltóvá tenni, köszönhetően többek közt Nyoszoli Ákos állandóan mozgásban lévő
kézikamerájának, anely közelről, a hatásvadászatot mégis elkerülve rögzíti a
főszereplők legapróbb gesztusait is.
A színészválasztással
talán még ennél is többet kockáztatott a rendező. Mind Horváth Zorkának, mind a
korábban ketrecharcosként ismert Dietz Gusztávnak ez az első szerepe, és ugyan
az amatőrök szerepeltetésének komoly hagyományai vannak a magyar filmben, a Külön falka hőseinek nem „csak”
létezniük kell a kamera előtt, hanem komplex érzelmi utat bejárniuk. Néhány
hamisabban csengő félmondatot leszámítva Horváth tehetsége egyértelmű, és Dietz
is tökéletesen kelti életre a figuráját, ami nyilván annak is köszönhető, hogy Kis
megtalálta azokat a szituációkat, amelyekben a leghitelesebben lehetett
becsatornázni a férfiből áradó nyers energiát.
A Szép alakhoz és az Utolsó
híváshoz hasonlóan a Külön falka
sem csak a témaválasztásában, hanem a nézőpontjában is mélyen humanista,
ráadásul a szocreál kilátástalanságot közvetítő kelet-európai fesztiválfilmekkel
ellentétben a reményt sem tagadja meg, sem a főhőseitől, sem a nézőktől.
KÜLÖN FALKA – magyar, 2021. Rendezte: Kis Hajni. Írta: Szántó Fanni és Kis
Hajni. Kép: Nyoszoli Ákos. Zene: Oleg Borsos. Vágó: Gorácz Vanda. Szereplők:
Horváth Zorka (Niki), Dietz Gusztáv (Tibi), Derzsi Réka (Nyomozónő), Galkó
Balázs (Nagyapa), Honti György (Ügyész), Spolarics Andrea (Bírónő), Nádasdi
Péter (Nyomozó). Gyártó: Proton Cinema /VisionTeam / MPhilms. Forgalmazó:
Mozinet. 98 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/10 51-51. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15087 |
