Déri Zsolt
Aretha Franklin-pályaképek.
A februárban bemutatott The United States vs. Billie Holiday után egy még nagyobb formátumú fekete amerikai énekesnő, a soul díva Aretha Franklin életrajzi filmje is megérkezett Respect címmel, sőt a Géniusz antológia-tévésorozat is Arethának szentelte – Einstein és Picasso után – az idei harmadik évadát.
Franklin már a halála előtti évtizedben is egyeztetett az
életrajzi filmjéről, és mikor 2018-ban elhunyt, már biztos volt, hogy Jennifer
Hudson fogja játszani (aki már első moziszerepével, a Supremes együttesről
mintázott Dreamgirls című 2006-os zenés filmmel Oscar-díjat nyert), 2019-ben
pedig az is kiderült, hogy a nagy afro-amerikai nőikon történetét fekete nők
adaptálhatják vászonra, első mozis munkájukként, színházas és tévés múlttal a
hátuk mögött: a forgatókönyvet Tracey Scott Wilson írta, a rendező pedig a
dél-afrikai születésű Liesl Tommy lett.
Az 1942-es születésű Aretha Franklin korának legtöbb fekete
énekesnőjéhez hasonlóan a templomi gospel világában kezdte, de ő a
legelitebb szférában: apja, C. L. Franklin a vezető baptista prédikátor volt
Detroitban, Martin Luther King barátja és polgárjogi harcostársa, akinek a
házibuliján a Respect nyitójelenetében Ella Fitzgerald, Dinah
Washington, Duke Ellington, Art Tatum és Sam Cooke is ott vannak vendégekként,
mikor a kis Aretha megcsillogtatja bravúros zongora- és énektudását. Ezután egy
tízéves korára fikcionált szexuális abúzussal és édesanyja halálának
traumájával, majd – egy snitten belüli időugrás nyomán – 17 évesen már
kétgyermekes anyaként látjuk (négy fia közül az elsőt 12 évesen szülte, két és
fél évvel később a másodikat, bár meseszerű 1998-as önéletrajzában 14 és 16
éves korára csúsztatta ezeket a terhességeket).
A vallásos gospelből a szekuláris könnyűzenébe a hatvanas évek
hajnalán átlépő művésznő a Columbia kiadónál kilenc nagylemezt készített,
nagyrészt rhythm & blues, dzsessz és populáris sztenderdeket
előadva, de bármilyen lenyűgözően is énekelt, egy nevével összekapcsolódó igazi
sláger, signature song nem jött össze neki – mígnem 1967-ben az Atlantic
céghez átszerződve Jerry Wexler producerrel és az alabamai Muscle Shoals fehér
sessionzenészeivel felvette az I Never Loved A Man (The Way I Love You) dalt
és azonos című csúcsalbumát. A koncertek mellett ezek a stúdiózások a film
legjobb jelenetei, melyek megmutatják, hogy Aretha – bár lemezenként pár számot
dalszerzőként is jegyzett – igazából hangszerelő-előadóként volt zseniális,
ahogy magáévá tudott tenni mások által írt szerzeményeket. Közéjük tartozik a
film címét adó Respect is: a szexi Otis Redding-szám a soul
királynőjének listavezető slágerré izmosított 1967-es interpretációjában a
feketék és a nők számára is tisztelet és méltóságot követelő harci dal lett!
Amire önmagának is szüksége volt a kontrolláló apa és a brutális menedzser-férj
dominanciája alóli önállósodáshoz, vagy ahhoz, hogy kiharcolja magának a férfiak
mellett a társproduceri kreditet saját lemezein. Vagy az alkoholizmusa
legyőzéséhez, amit a gospel gyökerekhez visszakanyarodó 1972-es Amazing
Grace koncertlemez rögzítésével koronázott meg 29 évesen.
A Respect film a tárgyalt rövid pályaszakaszban sem igazán
valósághű (Aretha 25. születésnapi tortáját 1967 helyett 1968-ban vágják be, az
elhunyt Martin Luther King alapítványának pénzt gyűjtő Madison Square
Garden-szuperkoncert és az európai turné a memphisi MLK-merénylet elé kerül a forgatókönyvben,
részeg lezuhanása a színpadról meg 1967-ből a hetvenes évek elejére), és túl
sok mindent kozmetikáz ki a történetből (például, hogy a Forest Whitaker által
játszott prédikátor atya a gyülekezetéből egy 12 éves lányt is teherbe ejtett
kicsapongásai során, és a folyamatos hűtlensége miatt hagyta el felesége is).
Az efféle kényes részek nem hiányoznak az idén márciusban
bemutatott nyolcrészes Genius: Aretha tévésorozatból, melyet az első
fekete Pulitzer-díjas drámaírónő, Suzan-Lori Parks jegyez, az énekesnőt pedig a
Grammy-, Emmy- és Tony-díjas nigériai származású brit Cynthia Erivo alakítja. Ők
sokkal árnyaltabb és hitelesebb képet mutatnak (a díva náluk folyton
cigarettázik, míg a mozifilmben sosem), ráadásul teljes életpályát – külön
epizódot kap például Aretha 1972-es protest albuma, a Young, Gifted
And Black is (melynek címadó dalát egy nála is zseniálisabb
zongorista-énekesnőtől és harcosabb polgárjogi aktivistától, Nina Simone-tól
kölcsönözte) vagy az Arista kiadónál induló nyolcvanas évekbeli kommerszebb
sikerperiódusa is. És a pazarul előadott zenei jelenetekhez ők is használhatták
a híres kulcsdalokat – a Respectet kivéve.
RESPECT (Respect) – amerikai,
2021. Rendezte: Liesl Tommy. Írta: Tracey Scott Wilson. Kép: Kramer Morgenthau.
Zene: Kris Bowers. Szereplők: Jennifer Hudson (Aretha), Forest Whitaker (Franklin),
Marlon Wayans (White), Saycon Sengbloh (Erma). Gyártó: MGM / Bron Creative.
Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 145 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/10 54-55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15080 |
