Nyírő András
Megújított teletext: személyre szabott képújság.
Ezredvégi felbolydult világunkban évszázados intézmények roppannak meg, miért éppen egy olyan szerény, de hatékony eszköz maradhatna változatlan, mint a képújság? Csendesen meghúzta magát a nagy tv-csatornák árnyékában, szolgált és védett: megnézhettük a tv-műsort, a friss híreket, kaphattunk repülőtéri infókat, megtudhattuk a banki árfolyamokat, ellenőrizhettük a horoszkópunkat. Mindehhez a rend kedvéért jöttek a Kopaszodik?-típusú hirdetések. A képújság hatékony volt, egyszerű, de lassan lehetett lapozni benne, és viszonylag kevés információt adott. Már éppen megtanultunk vele élni, de most jön a digitális forradalom, és micsurini tempóval nem elégszik meg azzal, hogy a telefont meg a tévét beolvassza a számítógépbe, a képújság is kell neki.
Egy kártyával kezdődött, valamikor a kilencvenes évek elején. Ezt kifejezetten fakíroknak fejlesztették ki, a kétoldalas használati utasításból például megtudhatjuk: „A DOS változatban adatgyűjtést batch fájlból is lehet indítani a célfájl, a gyűjtési térkép – és tunerkártya esetén –, a venni kívánt adás frekvenciájának megadásával”. Ez nem az a szöveg, amitől a horoszkópra vágyódó háziasszony beindul, de sokak fantáziáját meglódította. A képújság szövegét ki lehetett nyomtatni, lehetett benne keresni, a régi adások híreit el lehetett tenni jobb időkre, és a számítógépen gyorsabban lehetett lapozni, mint a tévékészüléken. Aztán jött az Internet, és minden megváltozott. Először úgy látszott, hogy elég lesz, ha a nagy tévécsatornák képújságjain egyre többször bukkan fel a tripladupla v., vagy az új forradalom szimbóluma, a @-jel. De a nagyobbak bősz kísérletezésbe fogtak. Már nem csak a teletext őskori formátumában sugározzák az információt, hanem szabványos Internet-lapokat is küldenek az éteren keresztül. A végeredmény a számítógép és a tv meghökkentő ötvözete: a monitor bal felső sarkában látjuk a CNN-t, és mellette a részletesebb infókat tartalmazó internetes oldalt. Ha telefonon keresztül beléptünk az Internetbe, akkor innen egy kattintással továbbjuthattunk a CNN hírmagyarázó oldalaira. Így a képújságon keresztül összekapcsolták a televízió mozgóképeit az Internet elképesztő információs szolgáltatásaival.
A közönség azonban egy másik megoldásra voksolt, és ebben már nem is szerepel a tévé vagy a képújság. Nincs újságcikk, amelyik ne azzal magasztalná ezt a megoldást, hogy eljött a forradalom forradalma, a hírek házhoz jönnek, az Internet új szakaszba lépett. A technológia csírája már a kezdetektől rendelkezésre állt, az MTT-en indították el a Fish Wrap nevű újságot, mely abban különbözött a többi, csak hálózaton olvasható laptól, hogy ki-ki beállíthatta magának, hogy milyen tartalmat lásson. A személyre szabható újság azt az ígéretet hozta, hogy a szerkesztő feladatait részben átveszi az olvasó, nem kell átböngésznie az összes aktuális hírt, elég, ha – mondjuk – a Magyarországra vonatkozó kulturális híreket választja, ez már belátható mennyiségű információ. Ezt a személyre szabott újságot ötvözték a képújsággal tavaly, és a technológiát elnevezték push-nak. Push, push, push, a világlapok címlapjait meghódította az új fogalom.
Az első szolgáltató, a Pointcast (http://www.pointcast.com) egycsapásra egymillió olvasóhoz jutott. Programjukat le kell tölteni az Internetről, de a jelek szerint ez sem akadályozta meg az érdeklődőket abban, hogy kényelmesen, keresgélés nélkül jussanak friss hírekhez. Azóta egy sor hasonló szolgáltatás indult, ezek többnyire a képernyőkímélő helyét veszik át, ha nem nyúlunk a géphez, akkor megjelennek a legfrissebb hírek a monitoron. Még csak nem is kell folyamatosan rákapcsolódnunk az Internetre: a program minden bejelentkezésünkkor automatikusan letölti a legújabb információkat, annyit és csak annyit, amennyit kiválasztottunk.
A Pointcast sikerére felfigyelt a két legnagyobb internetes böngészőprogram gyártója, a Netscape és a Microsoft is. A push technológia ugyanis nem csak a teletextes képújságnak dob kesztyűt, de az internetes böngészőknek is. Most a két szoftveróriás azon dolgozik, hogy a push technológiát beépítse a böngészőjébe. Az első próbaváltozatokat már le lehet tölteni, de ezt csak azoknak ajánlom, akik szeretik a kalandokat. A programok még omlósak, lefagynak, és magukkal rántják a Windowst is. Az őszre ígérik a végleges változatot.
A push technológia a profi tartalomszolgáltatóknak kedvez, azoknak, akik óránként, de legalább naponta tudnak új információkat adni. Az „itt vagyok, ez a hobbym” jellegű bájos, de nem gyakran változó lapok kimaradnak a forradalom második szakaszából, ezeket a kiadványokat továbbra is a régi módon lehet majd megtalálni. A képújság sem fog eltűnni, a két nagy magyar szolgáltatás már most elérhető teljes egészében az Interneten (http://www.teletext.hu, http://www.hungary.com/dunatv/). A legnagyobb hazai internetes magazin, az iNteRNeTTo is barátkozik az új technológiával, beállíthatjuk, hogy milyen híreket kérünk naponta postaládánkba.
A személyre szabható hírszolgáltatással csak egy gond van: az olvasó lemond arról az örömről, hogy véletlenül beleütközzön valami érdekességbe ott, ahol nem is számít rá. Egy lépés hátra: újra közelítünk a tévéből áradó agymosáshoz, két lépés előre: legalább mi magunk választhatjuk meg, hogy mivel mossuk át az agyunkat.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1507 |
