Varró Attila
La nuée – francia, 2021. Rendezte: Just Philippot. Írta: Jérome Genevray és Franck Victor. Kép: Romain Carcanade. Zene: Vincent Cahay. Szereplők: Suliane Brahim (Virginie), Marie Narbonne (Laura), Sofian Khammesas (Karim), Raphael Romand (Gaston). Gyártó: Arte France Cinema / Capricci Films. Forgalmazó: Netflix. Feliratos. 101 perc.
Ellentétben az ízeltlábúak többségével, az egyenesszárnyúakkal ezidáig mostohán bánt a horror műfaja: a chicagói óriásszöcske-támadásról szóló Beginning of the End az 50-es évek rovarinváziós stúdió-ciklusának egyetlen barkács-opusza volt, a 70-es évek revenge-of-nature trendjében pedig a Kingdom of the Spiders takaros Madarak-ripoffja, a Rajzás sztárgárdás méh-katasztrófaeposza és a Negyedik fázis míves, modernista hangya-horrorja mellett szegény sáskáknak csak egy filléres tévé-bóvli jutott (The Locusts). A francia Just Philippot személyében azonban végre a sáskajárás is megkapta a bibliai csapáshoz méltó filmművészeti bánásmódot, méghozzá egy olyasféle rögrealista, drámai megközelítésben, amelynek köszönhetően az Édes anyaföld vagy a Mennyei napok agrár-apokalipszisei mellett sem kell szégyenkeznie.
A Sáskaraj
egy kamaszgyermekeit egyedül nevelő vidéki anya története, aki környezettudatos
előrelátással étkezési sáskákat tenyészt, ám az alacsony szaporulat épp csak
szűkös megélhetést biztosít a családnak – mígnem egy baleset rávezeti a hősnőt
egy alternatív takarmányozási eljárásra, amely felszaporítja és megnöveszti a
háziszárnyasokat, mellékhatásként vérszomjas fenevadakká változtatva őket. Philippot
már 2018-as rövidfilmjében, a savas esőről szóló Acide-ban is hatásosan
párosította a családi horrort a gyilkos felhőkkel, ám a 18 perces előd feszes
tempója és sokkeffektusai helyett nagyjátékfilm-debütjében a komoran hömpölygő,
minimalista iszonyatra szavaz: miközben a vérsáskahad fokról-fokra feljebb
mászik a táplálkozási láncban, az anya lassacskán átalakul klasszikus „őrült
tudóssá” a villanyszámlák és futballtáborok fojtogató anyagi nyomására,
ellehetetlenítve emberi kapcsolatait. Philippot a mind aktuálisabbá váló
öko-horrort elegyíti a kortárs francia extremisták testhorrorjával – egyikből
sem hoz ki a Nyershez fogható végeredményt, azonban a precízen kimért és
ügyesen adagolt keverékből egy csendes, de roppant kényelmetlen horror-élmény
kerekedik, amely mélyen berágja magát a bőrünk alá.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/09 62-63. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15066 |
