Szíjártó Imre
A Hasadék a családi traumát a ballada eszközeivel dolgozza fel.
Simó Sándor arra buzdította a tanítványait, hogy az első filmjüket
merítsék a saját környezetükből, a téma és a megközelítés tehát legyen személyes.
Simó első osztályának tagjai közül nem mindenki fogadta ezt el: a 2002-es Hukkle nem Pálfi György „így jöttem”-története.
Krasznahorkai Balázs a második Simó-osztály tagjaként Pálfi útját járja, mert a
Hasadékot nem lehet közvetlen önéletrajzi
kódok alapján olvasni. Kétségtelen ugyanakkor, hogy az alkotónak mindenhez köze
van, ebben az értelemben tehát a személyesség körét érdemes rendkívül tágra venni.
A Hasadék ősi képzeteket mozdít meg,
ezeket a ballada ugyancsak ezeréves eszközeivel dolgozza fel – apa és fia
egymásra találásáról van szó, ami éppúgy fájdalmas, mint az egyébként látszólag
könnyen vett elszakadás. Az apa-fiú konfliktus azonban csak az egyik a feszültségekkel
egyébként talán túlságosan is megterhelt filmben: az apát (Bálint szerepében
Molnár Levente) nyomasztja a történetben testi valójában meg nem jelenő saját
apjának öröksége, a közöttük levő fiú és unoka (Simon – Babai Dénes)
mindkettejükhöz súlyos félelmekkel viszonyul. „Senki sincs, aki ne kívánta
volna az apja halálát” – mondja Dosztojevszkij, amivel egyszerre jelezzük a
közöttük levő indulatok hőfokát és mitologikus beágyazottságát. A békétlenségek
sora azonban nem teljes ezzel, hiszen a Máramaros megyéből Budapestre menekült
Bálint rossz viszonyban van a testvérével, birtokjogi perben áll továbbá a
Dumitrunak (Orbán Levente) nevezett helyi banditával és talán mindennel, ami
ehhez a filmben őseredetinek ábrázolt világhoz valaha kötötte.
A Hasadékban a ballada előadásmódja összefonódik a művészfilmével –
kihagyásos szerkezet itt és ott, elhallgatások a cselekményvezetésben itt és
ott, sötét tragédiák árnyékai tűnnek fel a kétnyelvű partiumi faluban rekedtek
körében éppúgy, mint annál a szereplőnél, aki kiszakadt innen. A lélektani
drámára rakódik valamiféle környezetrajz, amelyben a földnyilvántartás tisztázatlanságai
és a csicskáztatás éppúgy szerepel, mint Bálint testvére feleségének sorsában a
nem is olyan idősek majdnem törvényszerű korai halála vagy a vidék fiataljainak
elkallódása, amit súlyosbít Simon és barátnője homályosan körvonalazódó
abortusz-ügye. Mindebben a problémahalmazban kissé zavaró belső rímet teremt,
hogy Simon kiváltása az adósrabszolgaságból ugyanúgy kétezer euróba kerül, mint
az abortusz – nagyjából ugyanakkora az ára egy létező és egy meg nem született ember
életének. A film mindehhez következetes thrilleres eszközkészletet használ, ami
egyaránt érvényesül a filmi jövőidő sejtetéseiben és az egyes jelenetek
megalkotásának módjában.
Félő ugyanakkor, hogy az egész
filmnek nincsen önmozgása, az egyes részeket a nem túl távolra látó alkotói
akarat irányítja: a Budapestről az apja temetésére hazatérő főszereplőnek talán
azért robban le a drága kocsija, hogy a jelenetezés gyalog kísérhesse őt
egyenesen a temetési menethez, a fia azért kezd verekedni egy suta jelenetben a
helyi művházban, hogy az apja hazavihesse, valamennyi szereplő pedig abból a
meggondolásból szűkszavú, hogy ne kelljen a személyiségét alaposabban
kibontani. A ballada – valamint a művészfilm és a thriller – nem jelzi a
szereplők szándékainak változásait, ez műfajtudatunk szempontjából rendben
volna. De mi vezeti az apát onnan, hogy a fiát gyámságba akarja adni (egyébként
miért csak egy évre?), addig, hogy mindenáron magával akarja vinni
Magyarországra? A fiú aztán egy jeleneten belül tőrbecsalja, majd fegyverrel
védi az apját – az előbbi alapos meggondolás és szervezkedés eredménye talán,
az utóbbi a szeretet hirtelen fellángolásáé; apában és fiában mély nyomokat
hagyott a régi ellenségeskedés, de könnyen fölébred az aggodalom. Mindehhez
tartozik a táj dolga: a film hangulatai Kárpátok egyszerre lenyűgöző és komor
látványához illeszkednek, de könnyen előfordulhat, hogy mindez nem több
kulisszánál. Mintha a helyszínkeresők, akik megtalálták a címbeli, amúgy
kétségtelenül gyönyörű hasadékot, előbbre járnának az alkotói mondanivalóknál.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/09 50-51. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15046 |
