Szabó Ádám
Civilizációs hanyatlástörténet találkozik zsigerekig hatoló karaktertanulmánnyal Ian McGuire második, 2016-os regényében.
Halbűzben oldódik fel a vizeletszag, sötétségbe és ködbe vész egy bálnavadászhajó. A Manchesteri Egyetem adjunktusaként kreatív írást és amerikai irodalmat oktató Ian McGuire pusztán látszólag adózik a történelmi regényeknek: az Északi vizeken vérmocskos, intelligens mélymerülés az emberi természet legsötétebb bugyraiba.
Naturalista
közelítésmóddal él a szerző. Egyes szám 3. személyben fogalmaz, mondatai
egyrészt historikus részletességgel nyújtanak betekintést 1859 viktoriánus
Angliájába, másfelől viszolygáskeltően pásztázzák a civilizációs jelmezüket
levedlő figurákat. Igaz, a balvégzetű grönlandi expedícióról regélő Északi vizeken beleillik az egzotikus
úti-és kalandregények csoportjába, centrumában más áll: önzés, nyereségvágy, mi
több, biológiai szükségleteinek kielégítése hozza tűzbe a bestiává torzult
Embert. Jöjjön szóba a drabális, ősgonoszként vázolt szigonyos Henry Drax, vagy
a tőkés Baxter, valamennyien erkölcstelenségüket próbálják igazolni. Van, aki
animális ösztöneivel magyarázza tetteit, más társadalmi státuszával hozakodik
elő: McGuire a westernekből ismerős, őslakosok kiirtásán és erőszakos
területfoglaláson nyugvó Manifest Destinyt
kritizálja saját hazájában és a bálnavadászat alkonyát skicceli fel. Ahogy a vadnyugatot
felszámolta a vasút, úgy a XIX. század második felének Hullból induló bálnaölőit
is perifériára szorítja az állatzsír helyett petróleumra, kőolajra éhes nagyipar.
Fókákat mészárolnak le a szereplők, jegesmedve mélyeszti karmait egy airedale terrier hátába, McGuire pőre,
vaskos káromkodásokba fulladó leírásai a züllést dúcolják alá.
A cselekményt Sir Arthur
Conan Doyle orvostanhallgatóként, egy bálnavadászhajón vezetett naplója
inspirálta, tehát a krimi hagyományai is megelevenednek, de McGuire ezt a
zsánert is visszájára fordítja. Vádaskodásba fordul a bűnfelderítés, ráadásul a
történet Patrick Sumner hajóorvosra és Drax-szel zajló összecsapására
koncentrál, ekképpen a regény nemcsak jó és rossz harcát teszi zárójelbe, hanem
a természet közönyében bolyongó emberről is keresetlen szavakat ejt, racionalitás
és irracionalitás határait mossa el. Az Iliászt
hiábavalóan lapozó felcser intellektusának megsemmisülése a pokolba vezető
ösvény tökéletes jelképe (míg a Percivalra,
Volunteerre és Hastingsre keresztelt hajók elsüllyedése az eposzi kalóztörténetek
negációja), csakúgy, mint Delhi rémálomként felvillanó ostroma döghús és
lőporszag vegyülésével. A regény legfontosabb költői képe maga a medvével
birokra kelő, majd az állatot kibelező és annak holttestébe fekvő Sumner: a Szalmakutyák névrokon matematikusával
párban a tudomány újabb embere is a toxikus maszkulinitás befogadásával érik
férfivá.
Ugyan az Északi vizeken több regényből táplálkozik,
képes a saját útját járni. A karakterekben lüktető indulatok és a bálnavadászat
a Moby Dickig nyúlnak vissza, az
akadémikus regénytradíciókat pszichológiai drámára cserélő utazásmotívum A sötétség mélyénnel rokon, a
civilizációépítés során lealjasodó emberek mikrokozmosza a Véres délkörökkel hozható összefüggésbe. McGuire-t azonban –
például a lázadó szipojokat niggereknek tituláló rasszizmuson és a Sumnert
oltalmazó jakutok progresszív ábrázolásán túl – az individuális szabadság
kérdése foglalkoztatja. Noha az Északi
vizeken főalakja végül kiáll önmagáért, elárult, folyamatosan megalázott
átlagemberként kevésbé célorientált alfahím, inkább sodródó pária. Túléléshez
szükséges brutalitása a magány fájdalmába száműzi: az Északi vizeken e végső felismerés révén lesz több a Szalmakutyák újabb klónjánál.
A 2006-os, egyetemen
játszódó regényeket szatirizáló Incredible
Bodies és a tavalyi, az ír nacionalisták és a manchesteri rendőrség 1867-es
konfliktusát megéneklő The Abstainer
között a Richard Ford-monográfiát publikáló, Melville-t is jól ismerő, valamint
Walt Whitman transzcendenciájára (az Északi
vizeken egyik mellékszereplője saját vérét issza egy látomásban, Sumnert
egy mellbe lőtt hindusztáni kisfiú víziója gyötri) kitekintő McGuire remekművet
alkotott.
Európa Könyvkiadó, 2017.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/09 39-39. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15042 |
