Lovas Anna
Black Widow – amerikai, 2021. Rendezte:
Cate Shortland. Fényképezte: Gabriel Beristain. Írta: Eric Pearson. Zene: Lorne
Balfe. Színészek: Scarlett Johansson (Natasa), Florence Pugh (Jelena), Rachel
Weisz (Melina), David Harbour (Alekszej), Ray Winstone (Drejkov). Gyártó:
Marvel Studios / Truenorth Productions. Forgalmazó: Forum Hungary. Szinkronizált. 134 perc.
Ugyan a Fekete Özvegyként ismert Natasa
Romanoff (Scarlett Johansson) a Vasember után a második legrégebben bemutatott
tagja a Bosszúállók-csapatnak, egészen tizenegy évet kellett várni arra, hogy a
Marvel Cinematic Universe vezetői érettnek nyilvánítsák a szuperhős-filmek
adrenalin-vonatján szívesen robogó közönséget az ő történetére. Az elmúlt bő
évtized bebizonyította, hogy a legnagyobb kasszasikerre pályázó akciófilmek
világában is helye van a női sztoriknak, és szerencsére a Wonder Woman-filmekhez hasonló botrányos próbálkozásokra jut egy Marvel kapitány, egy Ragadozó madarak, egy WandaVision, és egy Fekete Özvegy is.
Ha már a WandaVision szóba került, most sem szokványos eredet-történetet
kapunk, inkább egy side-storyt, kicsit korábbra visszaugorva az MCU idővonalon,
mikor a Bosszúállok-csapat kettészakadt, és a gyerekkora óta szuperfegyverként
nevelt Natasa hirtelen „gazda” nélkül marad. Rejtőzködésének egy rejtélyes
csomag érkezése vet véget Budapestről, és Natasa elindul, hogy végre szembe
nézzen a múltjával, újra találkozzon szedett-vedett álcsaládjával, felelősségre
vonja azokat, akiket megkínzott életéért okol, és felelősséget vállaljon saját
tetteiért is. Az abszurd családtörténet első felében szinte el is felejtjük,
hogy szuperhős filmet nézünk, és leginkább egy vicces buddy movie-ban találjuk
magunkat a zárkózott Natasával és az elvétve sem köntörfalazó húgával, ahogy
átverekedik magukat a végre önmagát játszó Budapesten, hogy aztán 21 éve nem
látott álszüleikre rátalálva bizarr Hihetetlen-családként végül megérkezzenek
az egyetlen Marvel-filmből sem hiányzó epikus csatajelenet-sorozatba. A
megható, vicces és izgalmas jeleneteket mesterien adagoló film végül megadja a
Fekete Özvegynek, ami jár: egy sajátos és szerethető hangot – és egy
főhajtással adózik az utóbbi években a legnagyobb szuperprodukciókat életre
segítő Budapestnek is.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/08 59-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15038 |
