Turcsányi Sándor
Van itt minden, mint karácsonykor. Sorozatgyilkos, gépeltérítő, hirtelen támadó vad égiháború, a szónak mind meteorológiai, mind rendőrhatósági értelmében, és nem utolsósorban karácsony. A rugalmasságáról és demokratizmusáról méltán ismert amerikai igazságszolgáltatás ugyanis a szeretet e szép ünnepén viszi kivégezni elítéltjeit. Piros alma, aranyág, minden finomság kerül ilyenkor a bitófa alá. A hóhér Jézuskának öltözik, a pribék kihízta a krampusz-jelmezt, míg a bűnös számára beköszönt egy hosszú, csendes éj.
Azért az elég jó, hogy Amerika olyan messze van ilyenkor. Ám semmi sem úgy van, ahogy. Az egyik bűnöző leöli a szállításukra rendelt rendőrséget és eltéríti a kivégzés helyszínére igyekvő légijáratot. A másik bűnöző meg leöli az egyiket, mert le akar zuhanni Los Angeles városára. Jaj! Szóval nagyjában-egészében arról van szó, hogy létezett egyszer egy hallatlanul ostoba moziszéria, Airport, 69-ben indult, mára már el is felejthettük volna, ha a Magyar Televízió a bosszantásunkra időnként nem rángatná elő, notabene: mindig úgy karácsony táján. Na, ennek azt hiszem a 75-ös darabjában Karen Black, aki ugyancsak szép teremtés volt, mint stewardess, a végén jól leteszi a gépet. A Légörvény végét nem árulom el, azt sem, hogy honnan lopták.
És még a lány sem olyan szép.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1503 |
