Forgács Nóra Kinga
Fellwechselzeit – német, 2020. Rendezte és írta: Sabrina Mertens. Kép: Jan Fabi. Zene: Ole Ohlensdorf és Jonathan Rösch. Szereplők: Zelda Espenschied (Stephanie), Miriam Schiweck (Stephanie), Freya Kreautzkam (Anya), Bernd Wolf (Reinhardt). Gyártó: Filmakademie Baden-Würtemberg. Forgalmazó: HBO Go. Szinkronizált. 80 perc.
A Vedlések ideje 57 fix
kamerával rögzített jelenetben, takarékosan és szigorú keretek közé szorítva
meséli el egy család kicsivel több mint 10 évének történetét. A hangsúly nem az
eseményeken, sokkal inkább a karakterek egymáshoz fűződő viszonyainak
ábrázolásán és a szituációk fojtogató atmoszférájának, előbb titokzatos, majd
fenyegető, végül borzongató hangulatának megragadásán van – miközben a gyerekkorának
kacatjai közé bevackolódó anya, a páncéljába visszahúzódó apa, valamint a nem
gyerek kezébe való, nagy kínok késeivel játszó kislány, Stephanie igéző
összeszokottsággal ismételgetik groteszk viselkedésmintáikat. Egyre gyűlő agresszióját
a lány végül nem az anya elleni lázadásban szabadítja fel, hanem saját maga
ellen fordítja.
A film első felét inkább a kitakart
vagy kihagyott részletek által kirajzolt titkok megfejtésének vágya, az intellektuális izgalom uralja, a második
felét viszont már egyértelműen a borzalom. A film író-rendezője, Sabrina
Mertens a lélektani dráma talajáról rugaszkodik el, és remekül érez rá arra,
hogy a pszichológiai realizmus igényeinek ezúttal leginkább a horror műfaja
felel meg. A cselekményvilágot át- meg átszövik a család, a Grimm-testvérek és
a 20. század történeteinek, valamint egy közismert német sorozatgyilkos, Jürgen
Bartsch, a henteslegény életének bizarr motívumai.
Akár az életkorral, akár az évszakok
váltakozásával jár, a vedlés természetes biológiai
folyamat, annak a kifinomult módja, ahogyan az állat alkalmazkodik a környezet
változásaihoz. A Vedlések idejének hősei erre képtelenek. Változni,
alkalmazkodni, megküzdeni a krízishelyzetekkel. Beszorultak egy végtelen
pillanatba a ’70-es, ’80-as évek Németországában, egy lakásba, ahol az idő nem
múlik, csak a lomok szaporodnak, és a kollektív és személyes traumák úgy
itatják át egyik generáció után a másikat, mint a kötést az eleven húson ejtett
sebből szivárgó vér.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/08 59-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15021 |
