rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Kritika

Enrico Casarosa: Luca

Szörnyben az emberi

Zsubori Anna

Disney animáció a kirekesztés ellen.

 

A köztünk élő humanoid szörnyek (lásd Frankenstein, a Farkasember vagy éppen a Mocsári szörny) régóta gyakori visszatérő témája a mitológia, az irodalom és a populáris kultúra alkotásainak. Ami igazán félelmetessé teszi őket az nem csak idegen mivoltuk, amely veszélyt jelent a környezetükre nézve, hanem éppen az, hogy van bennük valami emberi, azaz a nézőt-olvasót önreflexióra késztetik. Az emberi szörnyek, illetve a kirekesztettek és esélytelenek – leleményes angol kifejezéssel élve underdog-ok – szerepeltetése kedvelt tárgya a különböző Disney-filmeknek is, legyen szó A szépség és a szörnyeteg vagy a Szörny Rt. egyes főszereplőiről, vagy akár Rontó Ralphról. A Luca, a Disney-Pixar legújabb animációs alkotása a barátság (nap)szemüvegén keresztül szintén a szörny-underdog kérdéskörét szemléli, és teszi mindezt két világ határán, idilli tengerparti környezetben, az olasz Riviérán.   

Luca, a kíváncsi és tudásra éhes, tengeri szörnyfiú napjai unalmas egyhangúságban telnek. Bár arról álmodozik, hogy a felszínre úszik, ezt szülei szigorúan megtiltják neki. Élete azonban meglepő fordulatot vesz, amikor találkozik renegát fajtársával, Albertóval, aki úgy tűnik meglepően sokat tud az emberek világáról. Ketten együtt elhatározzák, hogy összeszerelnek maguknak egy – számukra a szabadságot megtestesítő – Vespa-robogót és bejárják vele a Földet. Amikor főhősünk szülei rájönnek, hogy fiuk a felszínre merészkedett, büntetésként Luca fura nagybácsijához száműznék a fiút, mire Luca úgy dönt, hogy elszökik otthonról és Albertóval a közeli településre, „Vespaváros”-ba mennek, hogy szerezzenek egy igazi robogót. Itt találkoznak a különc Giuliával, akinek az az álma, hogy első legyen a helyi Portorocco-kupán. A három underdog – a magyar fordításban „kishalak” – csapatot alakít, hogy együtt próbálják megnyerni a pénzdíjat, mialatt Luca és Alberto olyan emberi és hétköznapi dolgokkal ismerkednek meg, mint az olasz gasztronómia, a teleszkóp vagy akár az univerzum titkait firtató könyvek. Bár Luca eleinte vonakodik belevágni az új kalandokba, Alberto arra is megtanítja barátját, hogyan kerekedjen felül a félelmein: elmagyarázza barátjának, hogy mindenki fejében él egy „Bruno”, aki a céljaink elérésében gátol minket azzal, hogy azt sugallja, ezt nem tehetjük meg, vagy nem vagyunk képesek rá, és akit úgy lehet elcsendesíteni, hogy azt kiáltjuk: „Silenzio, Bruno!”.

A karakter- és a környezetábrázolást illetően a film egyszerre tekinthető az olasz rendező, Enrico Casarosa, korábbi rövid filmje, A Hold folytatásának, valamint vizuális parádénak – főleg, ami az olasz ételeket és a Riviéra ezer színben pombázó házait illeti – ami különösen szerethetővé teszi a filmet a pandémiás bezártság időszaka alatt. Ugyanakkor a történet egyes részei miatt első pillantásra úgy tűnhet, hogy a Luca a jól bevált, régi sémákkal operál – ezt a véleményt alátámasztani látszik a sok áthallás a Disney egyik klasszikusával, A kis hableány-nyal –, a felszín alatt azonban meglepően időszerű kincsekre lelhet a figyelmes néző. Bár a mese fő témája a barátság, motívumán keresztül alkotói az elfogadást állítják fókuszba. Ez egyrészt jelen van a másság szempontjából, hiszen a film egyértelműen a kirekesztés és a xenofóbia elutasítása, és az önzetlen barátság mellett teszi le a voksát – ez az üzenet most különösen aktuális egyes kormányok homofób intézkedéseit figyelembe véve – azáltal, ahogy az emberi közösség elfogadja a tengeri szörnyeket és Alberto eladja a vágyva vágyott Vespát, csak azért, hogy ezzel megvalósulhasson Luca álma. Másrészt a film önmagunk elfogadására is ösztönöz Alberto leleményes „Silenzio, Bruno!” mottóján keresztül. A Luca tehát nem csak egy olasz nyaralásra invitáló, üde vígjáték – bár annak sem rossz –, sokkal inkább önismeretre tanít, megmutatja, hogyan találjuk meg és fogadjuk el magunkat és egymást: a Másikban, a „szörny”-ben, az emberit. Azt, ami összeköt minket.

 

LUCA (Luca) – amerikai, 2021. Rendezte: Enrico Casarosa. Írta: Jesse Andrews és Mike Jones. Kép: David Juan Bianchi és Kim White. Zene: Dan Romer. Gyártó: Walt Disney Studios / Pixar Animation Studios. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 95 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/08 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15016

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 0 átlag: -