Margitházi Beja
Mi a normális? Az első magyar egészestés „transz-doku” az alapkérdésig megy vissza.
Egy látszólag
teljesen átlagos, háromgyerekes család mindennapjaiba vezet be Bakony Alexa
első dokumentumfilmje. A szabolcsi kertes ház udvarán jönnek-mennek a tyúkok, az
itt lakók megünneplik a születésnapokat, mernek nagyokat röhögni egymás beszólásain,
de mesélnek a rosszkedvükről is. Úgy általában: érdeklik és megérteni akarják
egymást. Jelenetről jelenetre válik világossá, hogy Tuzáék nem azért
különlegesek, mert harmadik gyerekük tizenhét évesen hivatalosan is Jázminról
Tóbiás Benjáminra változtatta a keresztnevét, hanem azért, ahogyan ezt a
folyamatot családként végigvajúdják.
Míg ma már egyre
több külföldi doku (Disclosure, Kislány vagyok), sőt széria (Transzneműség) vezet be a transzneműek
hétköznapjaiba, a hazai mainstream dokumentumfilm igen óvatosan indult el az
LMBTQ+ témák felé a rendszerváltás után, és a mai napig nem jutott messzire. Az
olyan mérföldkövek, mint Takács Mária filmpárosa (az Eltitkolt évek és a Meleg
férfiak, hideg diktatúrák), Bódis
Kriszta (Falusi románc), vagy újabban
Haragonics Sára és Dér Asia (Anyáim
története) munkái elsősorban meleg és leszbikus szereplőket szólítottak meg. Transzneműség először kerül fókuszba
ennyire nyíltan, ezért is roppant fontos, hogy a téma nem nő túl a filmen: Bakony
Alexa sem protestálni, sem provokálni nem akar, mégis a lehető legjobb pillanatban,
a legszerencsésebb alkotói gesztussal szólítja meg szereplőit, ráadásul abban az
intim mikrokörnyezetben, ahol előbújni a legnehezebb. A családnál pedig nem is kell
tovább mennie, mert már ebben a metszetben adódik épp elég beszédes, drámai és
megrázó helyzet, ami láttatni képes a nemi önazonosság megtalálásának társas gyötrelmeit,
a kamaszkor egyébként is lázadást, leválást és elengedést felnagyító időszakában.
Egyszerre
segíti a nézőt és világítja meg tökéletesen a folyamatot az, hogy mialatt Tobi karakánul
és kitartóan önmagát igyekszik megtalálni, a szülei – ezzel párhuzamosan – őt
keresik. Éva anya és fontos rezonőr is egyben, minden heteró és cisz kívülálló
lehetséges alteregójaként hangosítja ki döbbenetét, aggodalmát és veszteségeit,
makacsul ragaszkodva ugyanakkor a gyermekéhez, legyen az homo-, bi- vagy
pánszexuális, és bármilyen nemű. A Tobi
színei ilyen értelemben kettős nevelődési történet, mely nem hazudja el
ennek a kényelmes sztereotípiáinkkal szembesítő, fájdalmas tanulási folyamatnak
a minden résztvevőt sújtó, néha elviselhetetlen kínjait.
A drámai súlyok
ellenére Bakony Alexa filmje észrevétlen kameramunkával felvett (Táborosi
András), hihetetlenül jó arányérzékkel vágott (Rudas Marianna) dinamikus,
változatos darab. Tobi tucatnyi hajszíne nemcsak azt érzékelteti, hogy hány
éven át kanyarog, és mennyi mozaikból áll össze életének ez a korszaka, de a
gondos dramaturgiai építkezést is láthatóvá teszi, mely nem a történések naptárian
hű rögzítésére törekszik, hanem időben akár előre vagy hátra lapozva emel be
olyan szituációkat és jeleneteket, melyekkel a legjobban kifejezhető az
elmondani kívánt történet. Ebben pedig különöző stációk vannak, melyek ívet
rajzolnak ki: a középiskolás évektől az érettségin át a Budapestre költözésig
és munkakeresésig, a családi előbújástól a névváltoztatási procedúrákon és a
nemváltó műtétek tervezésén át a nembináris coming-out-ig. Ha a mindenkori néző
nem is tudja majd mindig követni azt, hogy Tobi éppen hol tart ebben az
utazásban, abban mindig biztos lehet, hogy a szüleiben soha nem merül fel a
kérdés, hogy megérte-e. A sokéves folyamat gyümölcsei a rendezői munkával párhuzamosan
is beérnek: miközben Éva és Zoltán eljutnak a megértéstől függetlenített,
feltétlen elfogadásig, Tobi az egyik jelenetben a kamera előtt fogalmazza meg, hogy
félig fel kellett nőnie ahhoz, hogy rácsodálkozzon a szüleire.
A Tobi színei nem egyszerűen fontos film, hanem
jó film. Semmi kínos, idegen vagy hamis nincsen benne. Mi a normális? – kérdezi,
és megmutatja, mennyi minden lehet az. Legbiztosabban az elfogadás, az
érdeklődés, az empátia, mindkét oldalról. Tobi és a szülei félúton találkoznak,
talán a nézővel is: mindenki türelmére szükség lesz.
Tobi
színei – magyar
dokumentumfilm, 2021. Rendezte: Bakony Alexandra. Kép: Táborosi András. Vágó:
Rudas Marianna. Zene: Sperling Andor. Gyártó: Filmfabriq / Sparks. Forgalmazó:
Cirko Film / HBO. 81 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/08 51-52. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15012 |
