Teszár Dávid
Bo Burnham összművészeti one man show-ja fontos Covid-kordokumentum és a lebírhatatlan kreativitás mementója.
Az amerikai Bo Burnham első egészestés stand-upja (Words Words Words, 2010) kapcsán jegyezte meg a kanadai The Gazette újságírója, Bill Brownstein, hogy az akkor 20 esztendős Burnham olyan, „mintha Allen Ginsberg és George Carlin szerelemgyereke lenne. Megjósolhatatlan, hogy a műfaj mekkora mesterévé válhat majd, ha betölti a harmincat.” Az Inside pontosan arról tudósít, amelyet Brownstein megsejtett 2010-ben, a The Gazette kolumnistája azonban akkor még nem tudhatta, hogy az örök nyughatatlan, túlcsorduló kreativitással rendelkező művész a zongorázáson, a zeneszerzésen és a szövegíráson túl más területeken is (filmes formanyelv, vágás, világítás) mesterfokra fejleszti a tudását. Az Inside ugyanis Bo Burnham egyszemélyes munkacsoportjának egyedülálló összművészeti csúcsteljesítménye: a digitális korra és a Covid évére optimalizált gesamtkunstwerk.
A vicces-szatirikus dalokat éneklő csodagyerek, Burnham 16 évesen rögzítette az első videóját Youtube-on, és szélsebesen emelkedett sztárstátuszba: 18 évesen a Comedy Central kiadta az első hanganyagát (Bo fo Sho), a társadalmi kérdéseken vetyengő, szofisztikált értelmiségi humort a szabadszájú proletárhumorral keverő zenés showjaival pedig 19 évesen kezdett el országosan turnézni. A második egészestés produkciójától (Bo Burnham: what., 2013) kezdve már a Netflixen jelennek meg Burnham formabontó, hiperaktív előadásai, a szorongással és pánikrohamokkal küzdő művész azonban a Make Happy (2016) turnéja után bejelentette, hogy a mentális problémái miatt nem fog többet élőben fellépni. 2018-ban egy saját maga által írt és rendezett egészestés dramedy-vel jelentkezett (Eighth Grade), amely egy 13 éves lány szemszögén keresztül mesélt a szorongás természetéről és a social media gyermekpszichére gyakorolt hatásáról, tavaly pedig az Ígéretes fiatal nőben (Promising Young Woman) tűnt fel színészként Carey Mulligan mellett.
Az Inside a Covid évének kötelező, depresszív karanténidőszakából teremt kreatív muníciót: Burnham mindent a saját lakásának nagyszobájában rögzít a tartalmilag és vizuálisan egyaránt lenyűgözően invenciózus/szellemes, slágergyanús szintipoptól a stand-upos átvezető szövegeken és hilárius szkeccseken át a werkfilmes elemekig. A bezártság kezdetén a még derűs szerző hiperreflexív primadonna alteregója előbb felteszi a kérdést, hogy lehet-e ilyen válsághelyzetben viccelődni, majd dalban mondja el, hogy ő humorral fogja megváltani a világot. Énekel az édesanyjával történő videócsetelésről, fehér nők Instagramjáról, sextingről, Jeff Bezosról, a 30. születésnapján pedig megajándékozza magát egy új önéletrajzi nótával. A fizetés nélkül dolgozó gyakornokokról ír egy fél számot, amelyet a Youtube-on népszerű reakció videó műfajában elemez, hogy aztán az egészből meta-paródiát fabrikáljon. Az Inside talán legötletesebb és legmulattatóbb szegmensében a gaming videók stílusát kölcsönvéve egy tipikus Covid-nap monotonitását fricskázza meg, amint egy kontrolleren keresztül önmagát irányítja a lakásban. Az idő előrehaladtával érthető módon elkomoruló műsor az idegösszeroppanás szélére került művészről ad portrét (lásd I’m Problematic; I’m Not Feeling Good; Funny Feeling), de akad még egy társadalomkritikus, jelentékeny éleslátásról tanúskodó dal az internetről (Welcome to the Internet) és egy formailag is rendhagyó szám a nézőihez/rajongóihoz fűződő ellentmondásos viszonyról (All Eyes On Me).
Bo Burnham valójában sok ember, sok talentum egy személyben. Külön-külön is lehetne sztár, de ő minden (is) egyszerre: színész, rendező, énekes, zeneszerző-előadó (zongora és gitár), szövegíró (stand-up és dalszöveg), forgatókönyvíró, író/költő (Egghead: Or, You Can't Survive on Ideas Alone, 2013), vágó és világítástechnikus. Egyszerre van meg benne egy gyermek túltengő, féktelen kreativitása és egy felnőtt szigorú szerkesztő/cenzor énje, amely mindent a tökéletesség határáig csiszol. Ahhoz, hogy egyáltalán felfogható legyen az Inside-ba fektetett munkamennyiség, aprólékosság és technikai professzionalizmus, nem is elegendő egyszer megtekinteni. Olybá tűnik, hogy Bo Burnham alkimistája a szigorú megkötöttségek prima materiájából egy esztendő (sűrítve: 80 perc) alatt létrehozta a bölcsek kövét, míg mások meghíztak, alkoholisták lettek vagy esetleg megőrültek – igaz, az utóbbihoz az Inside tanúbizonysága szerint a művész is közel került.
Bo Burnham: Inside – amerikai, 2021. A Netflix bemutatója.80 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/08 41-42. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15011 |
