Tartalmi elemek kiemelése
rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Láttuk még

A nyerő

Tamás Amaryllis

 

Koldus agyonverése nyílt színen, halott apa hálózsákban, levágott emberi kéz a „kedvenc” akváriumban – Alex Cox újabb vigalmas bűnügyi játékot rendezett, a szerencsejátékosok Paradicsomának (Poklának) titulált Las Vegas beltenyészetéről.

Paradicsom és Pokol – a végletes emberi életek, sorsok végállomásának bibliai szimbólumai, a jutalmazásra és büntetésre szolgáló túlvilágképhez szükségszerűen hozzátartozó mitológiai tartományai egy földöntúli birodalomnak. Éppúgy, ahogy Las Vegas az egyszerű földi halandóknak.

A főhős, Philip (Vincent D’Onofrio jobb sorsra érdemes, dosztojevszkiji érzékenységű színészi alakítása) akár a Paradicsom küldötte: emberfeletti képességgel rendelkező intellektus. Itt: szerencsejátékos palimadár-zseni. A kaszinó személyzetét alkotó emberi szörnyek, torz félistenek, s a romlottan rossz bárénekesnő (Rebecca De Mornay) hádeszi birodalmában egyedüli etikai lényként, félkegyelmű-naivitással téblábolgat, „zsetontól zsetonig”. Philip – maga is „alászálla poklokra” – felvállalván Louise, a szőke Barbie-imitáció és a világ bűneit – új helyzetet teremt a csehóban. Nem szövetkezik az ördöggel a fausti tanítás szerint, s ezért evilágon szenvedi el a túlvilágot, mikor megváltást nyújt a kis nőnek. Ez a film szomorú giccs – és minden coxos idézőjel nélkül az.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1501

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 1337 átlag: 5.52