Schubert Gusztáv
Fogat fogért? Tévésorozat a zsidó/palesztin polgárháborúról.
Doron
Kavillio, az izraeli Védelmi Erők szupertitkos terrorelhárító kommandójának katonája
egy sikeres akció után visszavonul családja körébe, hogy hitvese oldalán, kisgyerekeit
nevelve és szőlőskertjét művelve kipihenje a harc fáradalmait. Doron azonban
nem épp az otthonülő polgár mintaképe, hanem igazi csúcsragadozó, akinek
életeleme a préda becserkészése és kilövése. Parancsnoka hívó szavára újra beleveti
magát a harcba: kiderül ugyanis, hogy Abu Ahmed, a Párduc, a legvérszomjasabb
palesztin terrorista mégsem halt meg, ezért másodszor is meg kell ölnie. Innentől
felpörögnek az események, olyannyira kiszámíthatatlanul fordulatosan, szenvedélyes
hősökben és tragikus tetőpontokban bővelkedve, hogy aztán 36 epizódon és 1620 percen át magukkal sodorják a nézőt, akinek esélye
sincs, hogy kiszálljon a titkos akcióból.
Ha a Fauda
nem lenne több izgalmas kaland-sorozatnál, akkor is érdemes beleveszni. De
több. Először is, mert a gondos jellemrajzok mellett a filmbeli kisközösség kapcsolati
hálóját is hitelesen térképezi föl. A terrorelhárítás ugyan felettébb extrém szakma,
de a Fauda bármely vállalat csapatépítő tréningjéhez tanulságos példatárat
kínál. Az osztag tagjai és vezetője, Doron elszánt harcosok és profi
kommandósok, de a csapatjátékuk korántsem tökéletes. Akcióik túl gyakran vallanak
kudarcot. A szervezés a tökéletes technikai háttértámogatás (lehallgatás, drónfelvételek)
ellenére kaotikus. A legfőbb hibaforrás Doron személyisége: olyan csatár, aki mindig
egyedül driblizik, sohasem passzol, és sohasem figyel csapattársaira. Felettesei
parancsának szinte sohasem engedelmeskedik, társait pedig nem tudja, nem is
nagyon akarja irányítani. Kiszámíthatatlan, ezért nem igazán jó katona, és nem
is jó parancsnok. A kudarcok
jórészt önzésének következményei, aminek forrása a titkosügynökök tipikus szakmai
ártalma, a paranoia: Doron senkiben nem bízik, ezért lesz a csapatban játszva
is magányos farkas. Ami nem csak jellemhiba, de ebben a szakmában súlyos
kockázati tényező is. Amerre a titkos osztag jár, arat a halál, és nem csak az ádáz
terroristák bűnhődnek, hanem az ártatlan palesztinok is: a nyitó epizódban
például egy menyegző mit sem sejtő résztvevői (köztük a vőlegény) esnek
áldozatul.
A
sorozat legnagyobb érdeme, hogy a címben megidézett káosz („Fauda”), egy idő
után elkezd többet jelenteni, már nem csak a kommandós csoport ténykedésére áll,
hanem izraeli társadalom legsúlyosabb problémájára, a hetven éve parázsló és
időnként fellángoló zsidó-palesztin szembenállásra is.
Az
nem kérdés (számomra legalábbis), hogy a holokauszt túlélőinek joguk volt
kétezer éves száműzetés után visszatérniük őseik földjére és ott államot
alapítani, ahogy joguk volt és lesz ezt az államot megvédeni. A kérdés csak az
milyen módszerekkel és milyen áron. A cél itt sem szentesítheti az eszközt. Ahogy
a „fogat fogért” elv sem, különösen akkor nem, ha a sértésre, sérelemre aránytalan
válasz érkezik. Épp ez táplálja és állandósítja hosszú évtizedek óta a gyűlöletet
mindkét oldalon. Doron kommandója nagyvonalúan bánik a „járulékos károkkal”, ha
egy terrorista elfogása a cél, mit sem számít néhány családtag vagy épp arra járó
ártatlan arab halála. A palesztin terroristák pedig még fölényesebben bánnak (ebben
a filmben is) az ártatlanok életével, már csak azért is, mert gyűlöletük nem
pusztán az izraeli állam és hadserege ellen irányul, hanem a zsidó nép egésze
ellen, ebből következően: az iskolabuszt, cukrászdát, diszkót felrobbantó öngyilkos
mártír szemében nincs ártatlan zsidó.
Egyes
(palesztin, angol, amerikai) kritikusok úgy vélik, a Fauda elfogult és palesztinellenes.
A vád alaptalan, a sorozat mindkét oldal bűneit megmutatja, és azt is, hogy a véres
bosszúk hogyan szítják fel és örökítik a gyűlöletet. Érzékelteti, annak
ellenére, hogy két etnikum feszül egymásnak, a palesztin-zsidó konfliktus nem
két nemzet, hanem két testvérnép háborúja, polgárháború. Két nemzetnek könnyebb
megbékélnie, mert nem kell együtt élniük. A polgárháború mindig ideológiák és életmódok
harca, ennek egy tárgyalóasztalnál kötött békével nem lehet véget vetni, azzal
sem, hogy az egyik fél leteszi a fegyvert: a gyűlöletet kell legyőzni. Ehhez
hosszú, szívós aprómunka kell, mint amilyen ez a mindkét ellenfelet kritikával
szemlélő tévésorozat, vagy a zsidó/palesztin téveszméket és indulatokat
szembesítő riportkötet, a Keresztül-kasul Izrael országában 1982 őszén. Hurrá-optimizmusunkat
Ámosz Oz bölcs könyvének dátuma hamar lehűti. 1982 réges-rég volt, a kölcsönös gyűlölet
viszont még mindig tűzforró.
FAUDA – izraeli tévésorozat,
2015-2019. Kreátor: Lior Raz, Avi Issacharov.
Rendezte: Assaf Bernstein, Rotem Shamir. Kép: Moshe Mishali, Nitai Netzer. Zene:
Gilad Benamram. Szereplők: Lior Raz (Doron), Itzik Cohen (Gabi), Shadi Mari
(Walid), Hisham Suliman (Abu Ahmed), Laëtitia Eïdo (Shirin).
Forgalmazó: Netflix. 36x45 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/08 37-38. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15003 |
