rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Izraeli panoráma

Lior Raz – Avi Issacharov: Fauda

Mártírok útja

Schubert Gusztáv

Fogat fogért? Tévésorozat a zsidó/palesztin polgárháborúról.

 

Doron Kavillio, az izraeli Védelmi Erők szupertitkos terrorelhárító kommandójának katonája egy sikeres akció után visszavonul családja körébe, hogy hitvese oldalán, kisgyerekeit nevelve és szőlőskertjét művelve kipihenje a harc fáradalmait. Doron azonban nem épp az otthonülő polgár mintaképe, hanem igazi csúcsragadozó, akinek életeleme a préda becserkészése és kilövése. Parancsnoka hívó szavára újra beleveti magát a harcba: kiderül ugyanis, hogy Abu Ahmed, a Párduc, a legvérszomjasabb palesztin terrorista mégsem halt meg, ezért másodszor is meg kell ölnie. Innentől felpörögnek az események, olyannyira kiszámíthatatlanul fordulatosan, szenvedélyes hősökben és tragikus tetőpontokban bővelkedve, hogy aztán 36 epizódon és 1620 percen át magukkal sodorják a nézőt, akinek esélye sincs, hogy kiszálljon a titkos akcióból.

Ha a Fauda nem lenne több izgalmas kaland-sorozatnál, akkor is érdemes beleveszni. De több. Először is, mert a gondos jellemrajzok mellett a filmbeli kisközösség kapcsolati hálóját is hitelesen térképezi föl. A terrorelhárítás ugyan felettébb extrém szakma, de a Fauda bármely vállalat csapatépítő tréningjéhez tanulságos példatárat kínál. Az osztag tagjai és vezetője, Doron elszánt harcosok és profi kommandósok, de a csapatjátékuk korántsem tökéletes. Akcióik túl gyakran vallanak kudarcot. A szervezés a tökéletes technikai háttértámogatás (lehallgatás, drónfelvételek) ellenére kaotikus. A legfőbb hibaforrás Doron személyisége: olyan csatár, aki mindig egyedül driblizik, sohasem passzol, és sohasem figyel csapattársaira. Felettesei parancsának szinte sohasem engedelmeskedik, társait pedig nem tudja, nem is nagyon akarja irányítani. Kiszámíthatatlan, ezért nem igazán jó katona, és nem is jó parancsnok. A kudarcok jórészt önzésének következményei, aminek forrása a titkosügynökök tipikus szakmai ártalma, a paranoia: Doron senkiben nem bízik, ezért lesz a csapatban játszva is magányos farkas. Ami nem csak jellemhiba, de ebben a szakmában súlyos kockázati tényező is. Amerre a titkos osztag jár, arat a halál, és nem csak az ádáz terroristák bűnhődnek, hanem az ártatlan palesztinok is: a nyitó epizódban például egy menyegző mit sem sejtő résztvevői (köztük a vőlegény) esnek áldozatul.

A sorozat legnagyobb érdeme, hogy a címben megidézett káosz („Fauda”), egy idő után elkezd többet jelenteni, már nem csak a kommandós csoport ténykedésére áll, hanem izraeli társadalom legsúlyosabb problémájára, a hetven éve parázsló és időnként fellángoló zsidó-palesztin szembenállásra is.

Az nem kérdés (számomra legalábbis), hogy a holokauszt túlélőinek joguk volt kétezer éves száműzetés után visszatérniük őseik földjére és ott államot alapítani, ahogy joguk volt és lesz ezt az államot megvédeni. A kérdés csak az milyen módszerekkel és milyen áron. A cél itt sem szentesítheti az eszközt. Ahogy a „fogat fogért” elv sem, különösen akkor nem, ha a sértésre, sérelemre aránytalan válasz érkezik. Épp ez táplálja és állandósítja hosszú évtizedek óta a gyűlöletet mindkét oldalon. Doron kommandója nagyvonalúan bánik a „járulékos károkkal”, ha egy terrorista elfogása a cél, mit sem számít néhány családtag vagy épp arra járó ártatlan arab halála. A palesztin terroristák pedig még fölényesebben bánnak (ebben a filmben is) az ártatlanok életével, már csak azért is, mert gyűlöletük nem pusztán az izraeli állam és hadserege ellen irányul, hanem a zsidó nép egésze ellen, ebből következően: az iskolabuszt, cukrászdát, diszkót felrobbantó öngyilkos mártír szemében nincs ártatlan zsidó.

Egyes (palesztin, angol, amerikai) kritikusok úgy vélik, a Fauda elfogult és palesztinellenes. A vád alaptalan, a sorozat mindkét oldal bűneit megmutatja, és azt is, hogy a véres bosszúk hogyan szítják fel és örökítik a gyűlöletet. Érzékelteti, annak ellenére, hogy két etnikum feszül egymásnak, a palesztin-zsidó konfliktus nem két nemzet, hanem két testvérnép háborúja, polgárháború. Két nemzetnek könnyebb megbékélnie, mert nem kell együtt élniük. A polgárháború mindig ideológiák és életmódok harca, ennek egy tárgyalóasztalnál kötött békével nem lehet véget vetni, azzal sem, hogy az egyik fél leteszi a fegyvert: a gyűlöletet kell legyőzni. Ehhez hosszú, szívós aprómunka kell, mint amilyen ez a mindkét ellenfelet kritikával szemlélő tévésorozat, vagy a zsidó/palesztin téveszméket és indulatokat szembesítő riportkötet, a Keresztül-kasul Izrael országában 1982 őszén. Hurrá-optimizmusunkat Ámosz Oz bölcs könyvének dátuma hamar lehűti. 1982 réges-rég volt, a kölcsönös gyűlölet viszont még mindig tűzforró.

 

FAUDA – izraeli tévésorozat, 2015-2019. Kreátor: Lior Raz, Avi Issacharov. Rendezte: Assaf Bernstein, Rotem Shamir. Kép: Moshe Mishali, Nitai Netzer. Zene: Gilad Benamram. Szereplők: Lior Raz (Doron), Itzik Cohen (Gabi), Shadi Mari (Walid), Hisham Suliman (Abu Ahmed), Laëtitia Eïdo (Shirin). Forgalmazó: Netflix. 36x45 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/08 37-38. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15003

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 0 átlag: -