Varró Attila
The Conjuring 3: Devil Made Me Do It –
amerikai, 2021. Rendezte: Michael Chaves. Írta: David Leslie
Johnson-McGoldrick. Kép: Nichael Burgess. Zene: Joseph Bisara. Szereplők:
Patrick Wilson (Ed), Vera Farmiga (Lorraine), Ruairi O’Connor (Arne), Julian Hilliard
(David), Sarah Catherine Hook (Debbie). Gyártó: New Line Cinema / Atomic
Monster. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 112 perc.
Ha létezik nagyobb rejtély az
ördögűzések világában annál, hogy a Sátán légiói leginkább miért tanyasi
kiskorúakat szállnak meg sűrű káromkodásra és indokolatlan bútortologatásra
kárhoztatva őket, ahelyett, hogy mondjuk fényűző orgiákat csapnának Dua Lipa
testébe bújva, az csakis az lehet, miként válhatott a Warren-házaspár olcsó
vásári kóklerből országos hírű „démonológussá”, majd a 21. század
legjövedelmezőbb horror-franchise-ának főhőseivé. Minden egyes nyitófelirat,
amely a Conjuring-univerzum nézőit
biztosítja arról, hogy megtörtént események feldolgozását látják, nagyjából
olyan elképesztő (és kártékony) ferdítés, amilyen a Schindler listája musical-remake-je lenne, ha holocaust-tagadók
készítenék el. A Démonok között 3.
eddigi mélypontja ennek a parasztvakításnak, mivel egy olyan bírósági ügyet
dolgoz fel, amelyben elsőként éltek az „ördög kényszerített” hajmeresztő védelmével
– természetfeletti horrorjeleneteivel pontról pontra igazolva a Warren-féle
sarlatánok és idegbeteg gyilkosok perdöntő koholmányait.
A James Wan rendezői székét átvevő
Michael „La Llorona” Chaves ráadásul még annyira sem próbálja felvillantani az
alapsztori jogi abszurdumát és a mögötte húzódó személyes érdekeket, mint az
eset első feldolgozását jelentő Demon
Murder Case silány tévéfilmje. Beéri annyival, hogy ellopja 1983-as elődje
néhány hatásos ötletét (a faág-vágós incidenstől a megvadult kutyák közé
helyezett gyilkosságig), digitális rémeffektekre cseréli Új-Hollywood sátáni
halszemoptikáját, hozzáír a sztorihoz egy kripta-konzervatív modus operandit (amelynek főgonosza rút
halállal büntet vadházasságot, leszbikus diáklányokat, cölibátus-szegő papot, miközben
meghátrál egy határozott Miatyánktól), majd ráhúzza az egészet egy stopperrel írt
jump-scare narratívára, amelyben öt
percenként akad egy kósza sokk-flashback, rémlátomás vagy démoni megszállás,
nehogy a közönségnek ideje legyen elgondolkodni, mégis miféle ördög kényszeríti
egy ilyen pokoli sületlenség megnézésére.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/07 58-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14998 |
