Vajda Judit
A Lengyelországban alkotó svéd rendező filmje előtt nem igazán készült komoly munka az influenszerekről.
A göteborgi
születésű, egy ideje Lengyelországban élő Magnus von Horn azért választotta új
filmje témájául egy influenszerkedő lengyel fitneszedzőlány három napjának a
bemutatását, mert gyökeresen eltérőt akart forgatni bemutatkozó
nagyjátékfilmjéhez, az Utórengéshez (2015)
képest, amely egy javítóintézetből frissen szabadult svéd kamaszfiúról szólt. Habár
az influenszerek mindenkinek az útjába akadnak a világhálón járva, eddig
nemigen születtek róluk meghatározó munkák, mivel senki sem veszi őket komolyan
– Von Horn ezzel szemben olyan komolyan vette a témát, hogy a forgatást nemcsak
a saját részéről előzte meg hosszas kutatómunka, de színésze is másfél éven át készült
a szerepre, ami az edzésen kívül az intenzív instagramozást is magában
foglalta. Emellett a rendező markáns hozzáállása avatja mély alkotássá a Sweatet, amely egy látszólag felszínes
világ cseppet sem felszínes hőséről szóló alapos, feltáró karakterdráma lett.
Von Horn
eddigi műveiben (a már említett Utórengésben
és a 2008-as Echo című rövidfilmben)
a nők névtelen/arctalan áldozatok voltak, így a fent említett gyökeres
változáshoz az is hozzátartozik, hogy ezúttal női főhőst követ nyomon. Sylwia
fitneszedzőként dolgozó influenszer, aki uralja ezt a világot és lubickol
benne, de az állandóan mosolygó arcába tolt kamera, a szponzorajándékok, a
csodás rózsaszín holmik és a fellépések csillogása sem képes elrejteni a
szomorú igazságot: milyen végtelenül magányos (a legfrappánsabb szimbólum erre,
ami ráadásul külön találó, mivel a témához illőn a testtel kapcsolja össze a
helyzetet, amikor alig tudja felhúzni a ruhája hátán a cipzárat, és nincs
senki, aki segítene neki). Amikor egy gyenge pillanatában őszintén kitárja a
lelkét követőinek, a dolog többszörösen is visszaüt rá: egyik szponzorcége
elfordul tőle, egy fontos reggeli tévéműsor elbizonytalanodik a meghívását
illetően, egy férfi pedig zaklatni kezdi.
Mindez
azonban csak leírva tűnik bombasztikusnak, az ábrázolásmód nagyon is mindennapi:
a Sweatben az összes konfliktus és
bonyodalom hétköznapi szituációkban bontakozik ki. Az Utórengéshez hasonlóan az új film jelenetei között is feltűnően sok
az étkezést és az utazást bemutató képsor – csak míg a korábbi alkotásban
mindez a szeretetlenséget, a család diszfunkcionalitását hivatott bemutatni,
addig itt a főhősnő magányát húzzák alá (Sylwia jellemzően még akkor is kivonul
és egyedül eszik, amikor egy népes családi szülinapon eleinte még a többiekkel
tartott).
A Sweat és az Utórengés egyéb vonásokban is rokonai egymásnak – így Von Hornnak
csak a felszínen sikerült valami egészen újjal előállnia, valójában ugyanazt a
történetet meséli el még egyszer, más szavakkal. John, az Utórengés gyilkos kamasza és Sylwia ugyanolyan helyzetben vannak
(kirakatban élnek, ahol mindenki szabadon vizslathatja őket), és ugyanarra
vágynak: tartozni valakihez, valahová. A fiú még a lincshangulatot is elviselve
visszamegy régi iskolájába, csak hogy ne legyen egyedül, az influenszerlány
pedig nézők ezrei előtt sírja el, mennyire szenved. A hősök magányán az sem
segít, hogy úgy tűnik, az erőszak az egyetlen nyelv, amin a velük kapcsolatba
kerülők beszélnek: mindkét filmben véresre vernek egy-egy figurát, ami az Utórengés világától kevésbé idegen, míg
a Sweatben sokkolóan hat (az utána
következő eseményekhez hasonlóan). A fent említett kirakat-helyzetet az új
alkotásban a kamera is hangsúlyozza, ami folyamatosan szinte rámászik a
főhősnőre, nemcsak rengeteg közelit, de számos szuperközelit is eredményezve.
Von Horn egy interjúban kiskutyához hasonlította az eszközt, amit lehetetlen
elzavarni, és mindig tolakodóan közel van. Tolakodó kamerával vagy anélkül,
annyi biztos, hogy a rendező eddigi két nagyjátékfilmjében olyan embereket
ismerhettünk meg, akikkel amúgy valószínűleg szóba sem állnánk – ez pedig
hihetetlen nyitottságra és empátiára tanít.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 2021/07 51-52. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14983 |