Kránicz Bence
Ha csak egyetlen tanulságot vonhatnánk le a popkultúra elmúlt évtizedeiből, ez lenne az: a rajongók sokra képesek. A tévésorozatok hűséges nézőitől az egykori videótékák visszajáró vendégein át nagyjából egyenes út vezet az internetes nyilvánosságig, ahol a filmek, zenék, főzőműsorok és utazóblogok közönsége már nemcsak figyel és véleményez, hanem maga is tartalmat gyárt, tiszteletteljes élősködéssel viszonyulva rajongása tárgyához. A Faith No More képes testamentuma ragyogóan példázza, mire képes a rajongói lelkesedés: az amerikai zenekar történetéről magyar alkotók mesélnek, ráadásul képregényben, és még támogatót is találtak a kiadáshoz. Az együttes basszusgitárosa maga adta áldását az ötletre, és a végeredményt olvasva elismerését biztosan megérdemlik a szerzők.
A kezdeményező Dudich Ákos, aki
zenei tárgyú könyvekre szakosodott kiadót vezet, és a képregény írását is
magára vállalta. A címbe emelt „testamentum” találó kifejezés: a profán
környezetben olyan ironikusan hat, mint a zenekar dalszövegei, ugyanakkor jelzi
azt a hűséget és pontosságot, amellyel Dudich a Faith No More több mint
harmincéves pályafutásának fordulatairól és vargabetűiről tudósít. A kaliforniai
poszt-punk színtérről induló, majd a Metallica-féle rockmetálon keresztül
sajátos „funk metál” zenei világához eljutó együttes belső konfliktusairól,
tagcseréiről, kényszerszüneteiről a beavatott rajongó szemszögéből értesülünk. Azok
az olvasók, akik ugyanolyan lelkesen követték a Faith No More munkásságát, mint
Dudich, feltehetően nagyra értékelik az alaposságot, a többséget viszont egy
idő után fáraszthatja, hogy új és új közreműködők tűnnek fel a zenekar háza
táján, akiket az évtizedeket átölelő történet gyors tempója miatt valójában nem
ismerünk meg, és legfeljebb a hajviseletükről tudjuk őket megkülönböztetni. A
laikusok így elsősorban az egyik legkiválóbb fiatal hazai képregényes, Oravecz
Gergely rajzait értékelhetik, aki gondosan utánanézett a korabeli frizuráknak,
bézbólsapkáknak és tornacipőknek: a rengeteg szöveget harmonikus és tiszta
kompozíciókkal ellensúlyozó képei bravúrosan teremtik meg a nyolcvanas évek
napfényes Kaliforniájának atmoszféráját. Neki köszönhetően újra bebizonyosodik,
hogy bármiről lehet épkézláb képregényt csinálni. A Faith No More képes testamentuma mégis hiányérzetet kelt, mert a
rajongás tárgya iránti feltétlen alázat miatt éppen az író személyes kötődése,
sajátos nézőpontja vész el a történetből. Vagyis éppen az, ami az
átlagolvasónak igazán izgalmas lett volna.
*
Dudich és Oravecz munkája különös
témaválasztásával együtt is hagyományos életrajzi történet, ami biztosan nem
mondható el a másik, tavaly megjelent, zenei kötődésű képregényről. Földes
László Hobo Rejtő Dekameronjáról van
szó, az azonos című lemez kísérő kiadványáról. Az album koncepciója szerint
Rejtő Jenő híres regényalakjai karanténban vesztegelnek a Grand Hotelben, és
unalmukban árnyékkormányt alakítanak. Viselt dolgaikról a rajzokon is megjelenő
Hobo énekel, méghozzá Boccaccio Dekameronját
idéző, pajzán stílusban. Már eddig is nehezen követhető, milyen műveket és
médiumokat kever össze a szerző, de a képregényes idézetek csak ezután
következnek: a képi világ Korcsmáros Pál Rejtő-adaptációit követi, a rajzolók
is ugyanazok – Garisa H. Zsolt és Varga „Zerge” Zoltán –, akik a Korcsmáros-klasszikusokat
restaurálják és színezik az új kiadásokhoz. Ily módon a képregényes Rejtő Dekameron merő intertextus,
történetmesélő szándékai alig vannak, noha a dalszövegekből kirajzolódik
valamiféle elbeszélés. Leginkább Hobo magánmitológiáját árnyalja a kötet, a
különféle skatulyákból évtizedek óta kilógó dalszerző ugyanis remekül passzol a
rejtői figurák közé. Más tekintetben a képregényt nehéz önmagában értékelni,
talán az albumot hallgatva van értelme lapozgatni. Ám ahhoz meg nem csinál túl
nagy kedvet, legalábbis a „Radics Béla után Deák Bill a kapitány, hát ne gyere
Pestre, Piszkos Fred kapitány” sorpár nem ígér lírai magaslatokat.
Dudich
Ákos – Oravecz Gergely: A Faith No More képes testamentuma.
Fekete-fehér, puhafedeles, 88 oldal. Kiadó: Konkrét Könyvek.
Földes László Hobo – Garisa H. Zsolt – Varga „Zerge” Zoltán: Rejtő Dekameron. Színes, keményfedeles, 72 oldal. Kiadó: H-Blues Kft.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/07 64-64. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14981 |
