Kovács Patrik
Úgy tűnhet, mintha nyomozóthrillerként pályázna a néző kegyeire, mégis inkább borongós melodrámában csúcsosodik ki az HBO új sikerszériája.
Több
mint egy évig tartó uborkaszezon után nem pusztán a filmszínházak nyitják újra
kapuikat, de a sorozatszcéna is életjeleket mutat. Mozgalmas idők elé néz az új
impulzusokra kiéhezett közönség. Messze vagyunk még attól, hogy a koronavírus-krízis
történelemmé kövesedjen, ám a kisképernyőre lassan már szivárogni kezdenek a magas
presztízsű, ráadásul széles tömegeket megszólító produkciók. Az első fecske az
HBO gondozásában készült Easttowni rejtélyek (Mare of Easttown),
melynek szokásosan balszerencsés, félrevezető magyar címe epizodikus felépítésű
„kisvárosi krimiszériát” sejtet, ám mindez nem is állhatna távolabb a
valóságtól. A nagyjátékfilmes forgatókönyvíróként hírnevet szerzett Brad
Ingelsby hétrészes minisorozata – melyet debütálása óta az ítészek és a nézők
egyöntetű, heves rajongása övez – ugyanis az éjfekete detektívthrillerek és a szívfacsaró
családi melodrámák ütközőzónájában helyezkedik el. Ingelsby és a rendezői
széket elfoglaló Craig Zobel mázsás súlyt vesz a nyakába: azon áll vagy bukik
minden, hogy sikerül-e gondosan összefésülniük a két merőben eltérő műfaji
hagyományt, továbbá egészséges távolságot tartaniuk a giccses-klisés
fogalmazásmódtól.
Az Easttowni
rejtélyek erősen karaktercentrikus mű: a tulajdonképpeni cselekmény szervesen
növi ki magát Mare Sheehan (Kate Winslet) múltjából, tetteiből és azok
következményeiből. A szálkás modorú, elcsigázott arcú nyomozónő Pennsylvania
álmos kisvárosában, a ködlepte Easttownban igyekszik összeilleszteni széttöredezett
élete üvegcserepeit. Drogfüggő fia öngyilkossága taszította lejtőre, hogy aztán
a tragédia a házasságát is romba döntse. Végül csonka család szerveződött köré:
cinikus anyja, Helen (Jean Smart) és megtört szívű kamaszlánya, Siobhan
(Angourie Rice) segítségével próbál zavartalan körülményeket biztosítani
unokájának, akit fia még a halála előtt nemzett. Ha mindez nem lenne elég,
felbukkan a kissrác züllött múltú édesanyja is, hogy harcba szálljon gyermeke
felügyeleti jogáért. A magánéleti kudarcai elől a munkájába menekülő Mare közben
egyszerre két – talán egymással is összefüggő – bűnesetnek ás a mélyére: egy hónapokkal
korábban eltűnt, valamint egy frissen meggyilkolt tinédzser ügyében folytat
lázas nyomozást. Easttown méhkasként bolydul fel, amikor a detektívnő akcióba
lendül: a belterjes közösség szőnyeg alá söpört titkainak, elfojtott frusztrációinak,
mindennapos bűneinek hömpölygő árja lassan elmossa a békés utcácskákat.
Ingelsby
már korábbi szkriptjeiben (Éjszakai hajsza, Amerikai nő, A
visszaút) is kitüntetett szerepet szánt az amortizálódott családoknak, s főként
a szülői gyász motívumának. Ebbe a sormintába illeszkedik az Easttowni
rejtélyek is, csakhogy a forgatókönyvírónak most első ízben a
sorozatformátum biztosította kereteken belül kellett mozognia. Szükségszerűen
tágabbra szabta a történetet és – saját elmondása szerint – akkurátusabban dolgozta
ki a mellékfigurákat, mint nagyjátékfilmes megbízatásai során. Mindez valóban
elismerésre méltó, csakhogy a családi múltja – gyermeke halála – által
traumatizált protagonista az amerikai mozimítosz egyik ősrégi tartozéka. Az
elmúlt évtizedekben már olyannyira elhasználódott, hogy kivételesen nehéz
feladat hitelesen újrafogalmazni. Az Easttowni rejtélyek esetében az a
különös helyzet áll elő, hogy míg Mare karaktere minden szempontból
kifogástalannak mondható – kellően összetett, valósághű és minden emberi
esendősége ellenére is azonosulásra késztet –, addig a hősnő körül sokasodó
konfliktusok olykor mérhetetlenül túlírtak. Az egymást tetéző melodrámai
krízishelyzetek – legyen szó akár életközepi válságról, szétszakadt házasságról
vagy a gyermekhalál hosszú ideje feldolgozatlan veszteségéről – halmozása egy
idő után szinte már a történet valószerűségét ássa alá még akkor is, ha Ingelsby
és Zobel példás következetességgel illesztik össze a magánéleti és a bűnügyi szál
mozaikdarabkáit. Fontos azonban hangsúlyoznunk, hogy szükségszerűen csalódni
fog, aki az HBO korábbi – minden létező tekintetben hibátlan – detektívszériájához,
A törvény nevében (True Detective) címűhöz hasonlóan vigasztalan,
fojtogató atmoszférájú nyomozóthrillerben reménykedik. Az Easttowni
rejtélyek ugyanis az eredeti címhez híven egy hasadt lelkű, súlyos terheket
cipelő családanya portréja. Minden egyes lényegi cselekménymozzanat Mare
figurája felé gravitál – az ő sorsát építi-formálja –, ezért hát kézenfekvő,
hogy a bűnügyi motívumok is tovább árnyalják ezernyi színben pompázó alakját.
A
környezetrajz és a cselekmény egyes fordulatai révén Ingelsby a nyomozóthriller
legnagyobb klasszikusait citálja. A jellegzetes kisvárosi közeg, valamint az azt
benépesítő, egymással bizalmas viszonyt ápoló – sokszor gyanúsítottként is
tételezett – hősök seregszemléje egyaránt hajaz a Twin Peaks és a Gyilkosság
(The Killing) világára – ez utóbbi széria bevallottan inspirálta is a
forgatókönyvírót –, míg a detektívsztori vonalvezetése, s különösképpen a
titokzatos emberrabló leleplezésének nagyjelenete A bárányok hallgatnak hatásáról
árulkodik. E reminiszcenciák kellemesen borzongató élményben részesítik a műfaj
szerelmeseit, ugyanakkor az Easttowni rejtélyekben a bűnfelderítés lassú
tempóban, akadozva halad. Mare az életkorából fakadó szelíd megfontoltsággal
nyomoz, ráadásul a forgatókönyv is szórványosan adagolja a megoldást segítő
információkat. A nézőt zsákutcába csaló – a gyanút egy-egy baljós mellékhősre
terelő – „vörös heringek” azonban valósággal hemzsegnek. Amikor már kezdenének
önismétlővé laposodni, szerencsére elérkezik az ötödik epizód minden
tekintetben remekbeszabott fináléja, mely eloldja az órák óta feszülő gordiuszi
csomót. Az elbitangolt bakfisok kiszabadulnak fogságukból, azonban Mare még nem
dőlhet hátra: az agyonlőtt kamaszlány emléke továbbra is dermesztő árnyként tornyosul
a takaros kertvárosi házak fölé.
Hősnőnk
az első bűnügy megoldásával kivételes állóképességét bizonyította, a második eset
felgöngyölítése azonban a város jól ismert polgáraihoz – tágabb családjához – fűződő
lojalitását teszi próbára, ugyanakkor olyan felismerésekhez vezet, melyek lelki
nyavalyáira is gyógyírt kínálnak. Sajnálatos, hogy az alkotók épp e sarkalatos
dramaturgiai ponton hibáznak: Mare
nyomozását végül egy hevenyészve felépített testvérviszály, s egy minden
tekintetben művi, már-már az egész sorozat hitelét megtépázó végső fordulat
szövi keresztbe. Ugyanakkor e baklövés mégis megbocsátható annak fényében, hogy
az ügy konklúziói a főszereplő jellemét-szellemét tökéletesítik, s végső soron
a gyászmunka elvégzését is megkönnyítik számára. Hiszen az Easttowni
rejtélyek a múlttal való kínkeserves érzelmi szkanderról szól, a karakterépítkezés
pedig kiválóan szolgálja e tematikát.
Mare A
híd Saga Norénjéhez vagy a már említett Gyilkosság Sarah Lindenjéhez
hasonlóan talajközeli, hús-vér detektívnő megannyi jellemhibával, komplexussal
és jólesően ismerős gyarlósággal. Épp ezért tud vele igazán meghitt kapcsolatot
kialakítani a befogadó, bár az élmény korántsem lenne teljes Kate Winslet
varázslatos alakítása nélkül. Az utóbbi években partvonalra szorult színésznő diadalmas
visszatérése revelációértékű pillanat (hasonló elégtételt idén csak a The
Father címszerepét alakító Anthony Hopkins redivivusa jelentett a
közönségnek). Winslet mellett az édesanyját játszó Jean Smart tündököl igazán,
aki messzebbre nem is rugaszkodhatott volna a Fargo második évadában
látott, szintúgy tökéletesen megformált figurájától. Hamisítatlan színésziskola,
amit művel, s kivételes kegy, hogy ezúttal megcsillogtatja humoros oldalát. Az Easttowni
rejtélyek azonban számos rokonszenves vonása ellenére is csupán félsiker.
Zavarba ejtő ellentmondások feszítik, melyeket épp azért képtelen
összebékíteni, mert túl sok regiszteren szól. Ennek ellenére mégis sokáig
emlékezni fogunk rá – pontosabban Kate Winslet elgyötört, a messzi távolt
kémlelő tekintetére.
Easttowni
rejtélyek (Mare
of Easttown) – amerikai, 2021. Kreátor: Brad Ingelsby. Rendezte: Craig Zobel. Írta:
Brad Ingelsby. Kép: Ben Richardson. Zene: Lele Marchitelli. Szereplők: Kate
Winslet (Mare Sheehan), Jean Smart (Helen Fahey), Angourie Rice (Shiobhan),
Julianne Nicholson (Lori Ross), Joe Tippett (John Ross), David Denman (Frank
Sheehan), Guy Pearce (Richard Ryan). Gyártó: HBO / Mayhem Pictures. 7 rész, 410
perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/07 46-48. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14979 |
