Pentelényi László
Fehér György első nagyjátékfilmjét – harminc évvel ezelőtt – 1991. március 29-én mutatták be a hazai mozikban.
„Emlékszem,
kivételesen csendes és feszült remekművéről, a Szürkületről egy tehetséges
magyar író a zsűri tagjaként azt találta mondani, hogy ezzel nemhogy Cannes-ig,
de Celldömölkig is alig lehet eljutni. Néhányan felhördültek, én viszont naiv
módon tán, de bóknak hallottam.” (Bikácsy Gergely)
*
A legenda
szerint, arra a kérdésre, hogy Dürrenmatt látta-e a Szürkületet, Fehér György azt válaszolta, hogy az öt tekercs
filmjével egy nejlonszatyorban járkált egy svájci faluban, és mindenkit
sikerült megismernie, kivéve Dürrenmattot. A film 1990 januárjára készült el,
az író pedig ugyanazon év végén hunyt el. A rendező 1975 körül olvasta
először Friedrich Dürrenmatt Az ígéret
című írását, és rá egy hétre már filmet szeretett volna készíteni belőle. „Ha elolvasok valamit, a 20. oldalon tudom,
hogy szükségem van-e rá vagy nincs. Ha nem érdekel, leteszem. De ha belelátok
valamit, kíváncsi vagyok rá, hogy úgy van-e, ahogyan látom.” A
végül egy évtizeddel később, 1987 végén induló – és évekig elhúzódó,
körülményes – forgatás a rendszerváltás körül, 1989 nyarán fejeződött be, ezért
a Szürkületet a rendszerváltás első nagyjátékfilmjének
is szokták nevezni. Derzsi János visszaemlékezése szerint Fehér György két
filmet akart elkészíteni életében: az egyiket az említett Dürrenmatt-mű, a
másikat pedig James M. Cain A postás
mindig kétszer csenget című ponyvaregénye nyomán. Akár igaz, akár nem,
annyi bizonyos, hogy mindkét esetben hosszú idő telt el a megvalósításig. A
Cain-adaptáció ötlete már a ’80-as évek elején megszületett, akkor – a Társulás
Filmstúdió égisze alatt – Régi film
címmel kezdte Fehér a forgatást. A stúdió 1985-ös váratlan megszüntetése miatt ez
a filmötlete – Szenvedély címmel – csak
1998-ra készülhetett el, bár a forgatás már 1995-ben elkezdődött.
Visszatérve a Szürkületre
Az ígéret szerzői jogainak
megszerzésére irányuló egy évtizedig tartó próbálkozások első lépéseként, Fehér
György a könyvkiadóhoz fordult, de ők elutasították. A rendező hagyatékában
talált Ember Marianne-nak 1992-ben adott interjújában idézte fel a
megvalósuláshoz vezető utat. Az első elutasítás után kinyomozta, hogy a Praesens Filmnél vannak a megfilmesítés jogai, mivel az elbeszélés
alapját egy 1957-ben Dürrenmatt által Egy
fényes nappal történt címen írt forgatókönyv jelentette. A filmcég
felajánlotta, hogy eladja a jogokat, de Dürrenmatt beleegyezését kérte hozzá.
Konrád György és Görgey Gábor közvetítésével Fehér levelet küldött
Dürrenmattnak, de az író nem válaszolt. Közben
a magyar Dürrenmatt-fordító, Ungvári Tamás Az
eskü címmel írt szövegvariánst, hátha egy ilyen változat feloldja az
írót minden korábbi kötelezettsége alól. Az 1982-ben,
Bacsó Péter stúdióvezetővel együtt jegyzett levél tanúsága szerint Dürrenmattot
még a film konzulensének is felkérték, de ez a kísérlet sem járt eredménnyel. Ekkor
Kurucz Gyulát, az idegennyelvű könyvkiadó vezetőjét kérte, hogy szerezze meg az
írótól a jogot. A kiadó 100.000 dollárt kért volna, de ennyit nem tudtak
fizetni. Ekkor a filmcég tanácsára elmentek Svájcba, ahol Dürrenmatt csak
Kuruczot fogadta. Fehér György órákig várt Kurucz Gyulára és közben jó
barátságba került az író szomszédaival. A rendező magával vitte a videóra átírt
munkáit, amiket Dürrenmattnak akart levetíteni (innen származhat a legenda).
Kurucz nem járt eredménnyel, végül 1987-ben a Praesenstől
sikerült megszerezni a jogokat, azzal a feltétellel, hogy az eredeti
forgatókönyv motívumainak felhasználásával egy új, önálló szövegkönyvet hoznak
létre. A szerzői jogokhoz kapcsolódó bonyodalmak a filmet a mai napig „kísértik”,
a Szürkület DVD-kiadása jogviták miatt
akadozik; noha 2008-ban még petíciót is indítottak a film megjelentetéséért, 2009-ben
a kópia HD felújítása is megtörtént.
Marx
József Rendezőim – Személyes filmtörténet
című kéziratából kiderül, hogy már 1985-86 táján az Objektív Stúdió tervei
között szerepelt a – Fehér szavaival – „feltétlenül megvalósítandó” Dürrenmatt-adaptáció
előkészítése, de végül 1987. november 20-án a
Budapest Filmstúdió bocsátotta rendelkezésre a 100.000 Ft nagyságrendű
előkészítési keretét Fehér György Utak
munkacímű első nagyjátékfilmjének a forgatására. A forgatókönyvet Bereményi Gézával
együtt jegyzi a rendező, de ez – Bereményi visszaemlékezése szerint – csak
alibi együttműködés volt, Fehér többször felkérte, hogy adja a nevét a
forgatókönyveihez, hogy zöld utat nyisson a filmforgatókönyvek elfogadásának.
Ezzel magyarázható, hogy az elkészült film stáblistájáról már hiányzik
Bereményi neve.
„Már az előkészítés alatt is sejthető volt, hogy a gyártási
megvalósulás rendhagyó módon fog történni. – írta a Szürkület gyártási terv
megvalósulásának szöveges értékelésében Dimény Tibor gyártásvezető. – Mind a
technikai forgatókönyv, mind a pontosított igénylisták – de általában bármilyen
rendezői igény pontosítása – állandóan elhúzódtak, és a filmgyártásban szokásos
módon azok soha nem is valósultak meg.” Először
hazai hegyvidéken, később szlovákiai és lengyel Tátrában próbáltak forgatási
helyszínt találni. Rövid időn belül kiderült, hogy külföldön Fehér György elképzelései
szerint, a forgatást nem lehetne megvalósítani, így a már csak hazai tájakon
folytatták a keresést. A rendező sokáig kereste
a megfelelő helyszínt, ahol megtörténik a gyerekgyilkosság is. Haumann Péter
visszaemlékezése szerint egyszer csak megállt egy helyen, és azt mondta: „Ez a jó. Itt forgatunk.” A stáb
kivonult, az erdőgazdaságtól felügyelőket is kirendeltek, nehogy tönkre tegyenek
valamit a stáb tagjai. Haumann talált egy keresztet, s megkérdezte az egyik
felügyelőtől, hogy miért állították? Kiderült, hogy egy erdészt itt csaptak
agyon egy baltával. „Tehát egy olyan helyet talált Fehér Gyuri valahol
Magyarországon egy erdőben, ahol valóban történt előtte egy gyilkosság.
Pontosan ott. Szóval ezt is érdemes átgondolni. Nem csak azért, mert ott van
egy kereszt és izgalmassá teszi a tájat, hanem ott egy gyilkosság történt.
Valami odavezette Gyurit.” – emlékezett vissza a színész. A film alaphelyszíne (Rónabánya) 1988 tavaszára
véglegesítődött.
A
forgatás eredetileg Kende János közreműködésével kezdődött, de 1988
decemberében „a rendező és az operatőr között a film
stílusára és a megvalósítás módszerére vonatkozóan eltérő megítélés alakult ki,
ami nemcsak a kettejük harmonikus együttműködését, de a film további gyártási
menetét is akadályozta.” – írta beszámolójában a film gyártásvezetője. Végül Gurbán
Miklóssal, a Magyar Televízió operatőrével készült el a film. Gurbánnal a –
megismételhetetlen jeleneteket leszámítva – teljesen újraforgatták a filmet,
ezért végül is – majdnem teljes hosszában – háromszor forgatták le: az
eredetileg tervezett 39 forgatási nap helyett 66 lett, amiből 23 napot tettek
ki az ismétlések. „Gyönyörűségeim, rakjatok vissza mindent muszter állapotba,
újra vágjuk!” – felkiáltással, a film vágójával, Czeilik Cilivel ötször teljesen
átvágta a filmet. Fehér György munka közben nem ismert pardont. A III. Richárd (1972) forgatása közben –
mesélte Czeilik – egyszer vágás közben a rendező lefordult a székről, mentőt
kellett hívni. Ez a maximalizmus minden egyes munkafázisra igaz volt: először az
eredetileg leszerződtetett Réti Jánossal, végül Kardos Péterrel kétszer teljesen
lezörejezték, háromszor lekeverték és háromszor a fényhangot is átírták. A
nemzetközi hangszalagokat is kétszer készítették el. „A
rendhagyó gyártási menetre, a többszörösen megismételt munkafázisokra, és a
kétszeresére (3 év) növekedett átfutási időre a magyar filmgyártásban alig lehet
példát találni. Amilyen példákat mégis találunk, azokkal szemben ennek a
filmnek a művészi – és talán a gazdasági – végeredménye azt látszik igazolni, hogy
a befektetett nagy szellemi, fizikai és anyagi kapacitások nem voltak
hiábavalóak, mert egy időtálló (akár évtizedek múlva is értékként vetíthető)
műalkotás létrejöttét segítette elő.” – zárta 1990 végén Dimény a
jelentését. Fehér György még a XXII. Magyar Filmszemle hivatalos bemutatója
után is módosított a filmjén.
A Szürkület standfotósa, Inkey Alice visszaemlékezése
szerint élete egyik legsikerültebb fotósorozatát mutatta meg Fehér Györgynek,
aki meglepetésére – átnézve az albumot – körülbelül 15 fotóra bólintott csak
rá, hogy mehet: „Aliz, olyan fotókat szeretnék látni a képes újságokban,
amilyeneket még nem láttam más filmekben, amelyek csak a mi filmünkre
jellemzőek.”
A
filmet 1989-ben az Európai Filmdíjra nominálták volna, de a zsűri magyar tagja
felhívta a bizottság figyelmét arra, hogy a filmet hivatalosan még nem mutatták
be, így a szabályzattal ellenkezik a nevezése. A Szürkület 1990 februárjában a XXII. Magyar Filmszemlén a szakmai
zsűri különdíját – a Szőts István vezette zsűritől – vehette át (a fődíjat
ebben az évben nem osztották ki). A 43. Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon
pedig a Bronz Leopárd-díj mellett a Barclay Ifjúsági zsűri különdíját kapta meg,
valamint forgalmazási támogatásában is részesült. A következő évben a XIX.
Strasbourgi Nemzetközi Filmfesztivál nagydíját és a Magyar Filmkritikusok B.
Nagy László-díját is elnyerte. A hazai mozipremier a Metró (volt Szikra) Mozi
kistermében volt, majd 180 előadás után levették a műsorról. 1992-ben VHS-en is
forgalomba hozta a MOKÉP, s a Művész Moziban felújításra került. 1993 tavaszán
pedig Budapest mellett vidéki városokban is újra vetítették. 1990-94 között – a
Sátántangó megjelenéséig – a külföldi
fesztiválokon is gyakori szereplő volt (később ritkábban, s általában Tarr Béla
javaslatára), legnagyobb sikerét Hollandiában aratta, ahol a hagyományos
moziforgalmazásba is bekerült.
1999-ben
az ELTE médiatanszékének hallgatói összeállították a 12 legjobb magyar film (az
„új Budapesti Tizenkettő”) listáját, amire a Szürkület is felkerült. 2005-ben pedig a II. Aranyszem Operatőr Fesztiválon a közönség és a Magyar Operatőrök Társasága szavazással döntött
arról, hogy operatőri szempontból mely korszakos jelentőségű magyar filmeket
tartja a 12 legjobban fényképezett alkotásnak – az egyik a Szürkület lett. 2010-ben Reykjavíkban
Fliegauf Bence mutatta be a filmet: „Ott
Reykjavíkban megértettem: szinte mindent Fehértől tanultam.” (2012-ben a
MMA megszavazta azt az 53 magyar filmet, amelyek – véleményük szerint – a magyar
filmművészet sarokkövei, de ebbe a listába – az előzmények dacára – a Szürkület nem került bele.)
A cikkben szereplő információk forrása a Francia Új
Hullám Filmművészeti Szakkönyvkiadónál megjelenés előtt álló Arcok iskolája – Találkozás(ok) Fehér György
operatőr-rendezővel című kötet, amely nyomdaköltségének támogatására a
Kiadó ezúton is keresi a szponzorokat! Köszönjük.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/07 16-18. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14973 |
