Varró Attila
The Unholy – amerikai, 2021. Rendezte:
Evan Spiliotopoulos. Írta: James Herbert regényéből Evan Spiliotopoulos. Kép:
Craig Wobleski. Zene: Joseph Bishara. Szereplők: Jeffrey Dean Morgan (Fenn),
Katie Aselton (Natalie), Cricket Brown (Alice), Cary Elwes (Gyles), Diogo
Morgado (Delgarde). Gyártó: Ghost House Pictures / Screen Gems. Forgalmazó: Feliratos.
99 perc.
James Herbert neves rémregény-szerzővel
– akit a kortárs horrorkritikák zöme „brit Stephen King”-nek, Stephen King
„kortárs Robert E. Howard”-nak nevez – igen mostohán bánik a mozgókép istene:
maroknyi bestseller-feldolgozása aligha öregbíti szerzőjük jól megérdemelt írói
hírnevét: a Survivor lomha ozploitation-jéből csupán a nyitány
méregdrága repülőgép-katasztrófája, a Haunted
kamarahorrorjából pusztán az ifjú Kate Beckinsale gyakori meztelenkedései, a Patkányok hírhedt splatterpunkját feldolgozó trash-opuszból (Deadly Eyes) pedig csak a mutáns rágcsálóknak öltöztetett tacskók számíthatnak
szerény lábjegyzetre a rémregény-filmek vaskos kötetében. Pedig Herbert
jóformán mindent megadhat egy lelkes adaptátornak – alaposan kidolgozott
karaktereket, hajmeresztő borzalmakat, váratlan csavart – mint ezt 1983-as Shrine (Kegyhely) című műve is bizonyítja, amelyben egy brit falucskába
vetődő újságíró tanúja lesz egy süketnéma kislány Mária-látomásoktól elnyert instant
csodatévő-karrierjének, majd hithű ateistaként kideríti, hogy egy cseppet sem
szeplőtelen névrokon áll a háttérben és ajándéka sokkal inkább átok.
Habár az idei hollywoodi feldolgozás
rendezője, Evan Spilitopoulos szakmáját tekintve forgatókönyv-gyáros – aki
hangyaszorgalommal dolgozta fel magát az Oroszlánkirály
másfél ötletstábjából az élőszereplős Szépség
és szörnyeteg-remake társírójáig
–, első teljesen önálló munkájával nem szolgáltatott igazságot Herbertnek. Túl
azon, hogy a színes karaktergárda lefaragásával és egy rejtélyes mellékszál
kihúzásával alig másfél órásra slankította az 500 oldalas regényt, valamint
precíz piaci érzékkel rátapintott arra, hogy érdemesebb démoni babára cserélni
a 11 éves kisgazdája harmadik mellbimbóját szopogató sátánmacskát, csupán egy
gyatra szerzői átértelmezéssel járult hozzá a regény meggyalázáshoz.
Zugfirkász-hőse afféle fake news-prófétaként
maga szabadítja el a démoni hatalmat és csak nyilvános szakmai önkritikával
képes megfékezni pusztítását, imígyen felhívva a figyelmet az írástudók felelősségére
– bár a film rémes dialógusait és pusztán dupla sokkeffektusokra építő rémjeleneteit
elnézve maga a rendező kegyes jóindulattal sem sorolható közéjük.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 2021/06 58-58. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14957 |