rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Streamline mozi

Mennyei napok

Lichter Péter

Days of Heaven – amerikai, 1978. Rendezte és írta: Terrence Malick. Kép: Néstor Almendros. Zene: Ennio Morricone. Szereplők: Richard Gere (Bill), Brooke Adams (Abby), Sam Shepard (Gazda), Linda Manz (Linda). Gyártó: Paramount Pictures. Forgalmazó: HBO Go. Feliratos. 94 perc.

 

A Mennyei napok első pillantásra lazaszövésű kosztümös melodráma egy texasi gazdaság életéről az 1910-es években, ami Richard Gere színrelépését és Terrence Malick húsz évig tartó hallgatását előlegezte meg, de valójában sokkal inkább a fény és a levegő filmje, pontosabban a tapinthatóvá tett perspektíváé. Malick az impresszionista festők könnyed ecsetkezelésével irányította stábját, ami évtizedekkel később a legendássá lett improvizatív munkamódszerének alapja lett: a rendező már akkor az őrület határára kergette a hollywoodi óraműpontossághoz szokott stábtagokat. A film tetemes részét a „magic hour” kékesszürke félhomályában forgatták: a hatalmas felhőkön megtörő fények és a hipnotikus búzatáblák ódája ez, nem a melankolikus szerelemé, ami a rövid, kilencven perces játékidő alatt kevés sikerrel tud előtérbe nyomakodni.

Bár Malick még nem oldja fel a narratívát a lírai képfolyam csodálatos savfürdőjében, mint ahogy azt negyven évvel később tette Az élet fája vagy a Knight of Cups esetében, de a Mennyei napok szomorú arcokként ható tájai így is főszereplővé lépnek elő. Pedig akadnak a filmben jól működő emberi arcok is: a még ősz hajszálak nélküli Richard Gere gyermeki felnőttnek, a gyerek Linda Manz pedig hátborzongatóan koravénnek hat, de a Giacometti-szobrokra emlékeztető Sam Shepard is a molekuláris szomorúság vonásait viseli. Egyedül a szerelmi háromszög csúcsa, Brooke Adams áraszt magából a naplementékre emlékeztető csendes derűt. A lebegés határozza meg az egész filmet – élet és halál, fény és sötétség, szomorúság és életöröm között. Malicknél jobban senki nem tudja ezt az elillanó, költői minőséget megragadni, ami persze nagyon könnyen átcsaphat giccsbe: ez a veszély a rendező későbbi filmjeiben sokkal fenyegetőbb, mint ebben a korai klasszikusban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2021/06 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14954

Kulcsszavak:


Cikk értékelése:szavazat: 0 átlag: -