Vincze Teréz
A világhírű esszéista négy filmet is forgatott.
Susan
Sontag nevéről elsőre nem a filmrendezés jut eszünkbe. Esszéírói és politikai
aktivista tevékenysége tette őt a huszadik század második felének emblematikus
sztárértelmiségijévé. Azonban rendezett négy filmet is: két játékfilmet saját
forgatókönyve alapján Svédországban, egy dokumentumfilmet Izraelben, majd saját
írását adaptálta az olasz televízió felkérésére egy Velencében forgatott műben.
Az első film, a Duet for Cannibals 1968-ban
készült, melyet a film gyártásának 50. évfordulójára újított fel a Svéd
Filmintézet, ez vált most elérhetővé a Netflixen.
Sontag a
film elkészültekor két mérsékelt fogadtatású regénnyel és egy ünnepelt, esszéit
összegyűjtő kötettel büszkélkedhetett. Semmiféle filmes tapasztalata nem volt,
bár írásaiban bizonyította elmélyült érdeklődését a kortárs filmművészet iránt
– első esszégyűjteményében Bressonról, Godard-ról és Alan Resnais-ről szóló
szövegek is szerepeltek, és hogy különösen Godardnak volt rajongója, azt 1968
februárjában róla írt összefoglaló tanulmánya is bizonyítja. Bergman Personájáról 1967-ben közölt fontos elemző
esszét, amely 1967-ben svédül is megjelent, és komoly elismerést szerzett a rendező
hazájában is.
A svéd
kapcsolat és filmes felkérés azonban inkább a Vietnam ügyében politikai aktivistaként
kifejtett tevékenységének következménye volt, nem annyira a még csak alakulóban
lévő írói-értelmiségi reputációjának. Éppen mielőtt 1968 májusában Észak-Vietnam
kormányának meghívására az országba látogatott volna, áprilisban a svéd
kultúrattasé kérte fel, hogy készítsen filmet Svédországban. Svédország pedig különösen
vonzó volt egy baloldali értelmiségi számára, nemcsak Bergman miatt, hanem mert
a svéd szociáldemokrácia a világ egyik legérdekesebb politikai kísérletének
tűnt a nem kommunista szocializmus, a munkások érdekeit is tiszteletben tartó
kapitalizmus modelljeként. A svédek pedig elszántak voltak, hogy a kulturális
diplomáciát is bevessék a rendszer népszerűsítésére, ennek eszköze volt a svéd
filmgyártás nemzetköziesítése: Godard-filmeket finanszíroztak, és külföldi
rendezőket hívtak meg vendégrendezésre, köztük például Agnès Vardát is.
A svéd
szociáldemokraták háború-ellenessége odáig ment, hogy az amerikai hadsereg dezertőreinek
is menedéket nyújtottak, minek következtében olyannyira megrendült a
diplomáciai kapcsolat a két ország között, hogy 1968 elején a svédországi
amerikai nagykövetet hazarendelték posztjáról. A politikai aktivizmusáról
ismert Sontag tehát nagyon is beleillett a képbe. Sontag filmkészítői
karrierjének beindítása tehát egyértelműen egy kultúrdiplomáciai manőver eredménye,
és bár a filmet 1969-ben a Cannes-i Filmfesztivál is bemutatta, nem kivételes
minősége miatt marad fenn az filmemlékezetben.
A film
egy fiatal baloldali értelmiségi (Tomas) és egy idősebb, német emigráns (Bauer)
története. Tomas titkárnak szegődik az egykori forradalmár bizalmas politikai
dokumentumainak rendszerezésére. A történetnek erőteljes politikai felhangja
van a paranoiás, ármánykodó politikai emigránssal, akinek az íróasztalán egy
túlméretezett öngyújtó áll, melyet állítása szerint Bertold Brechttől kapott;
és a fiatal és naiv baloldali rajongóval, akit Bauer és femme fatale felesége hamar behálóznak. A film politikai parabola arról,
hogy az idősebb generáció teszi tönkre a forradalmat. Sontag nagyon hamar a
szexuális vágyak és frusztrációk szeszélyes szövevényébe vezeti hőseit, ami aztán
egyszerre emlékeztet Buñuel szürreális világára, és a Persona realitást és fantáziát összemosó jeleneteire. Az egész
összességében egy, a korszak legfontosabb modernista rendezőinek műveit
megidéző patchwork: van itt gézbe
tekert szereplő à la Godard, a baljós zenei futamok mintha egy az egyben a Megvetésből kerültek volna át ide. Van
fontos színész Bergmantól (a Bauert alakító Lars Ekborg a Nyár Mónikával férfi főszereplője volt), de van színész
Bertoluccitól is (Bauer feleségét az olasz Adriana Asti alakítja, aki a Sontag
által nagyra becsült 1964-es Forradalom
előtt sztárja volt). A Duet for
Cannibals nem nézhetetlen, de nem is különösebben eredeti; Freud és Brecht
találkozása a boncasztalon: leginkább azon romantikus és szexuális frusztrációk
megfilmesítésének tűnik, amelyekről Sontag naplóiban olvashatunk.
DUET
FOR CANNIBALS (Düett
för kannibaler) – svéd, 1969. Rendezte és írta: Susan Sontag. Kép: Lars
Swanberg. Szereplők: Adriana Asti (Francesca), Lars Ekborg (Bauer), Gösta Ekman
(Tomas), Agneta Ekmanner (Ingrid), Gyártó: Samdrews. Forgalmazó: Netflix. Feliratos.
105 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/06 25-26. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14935 |
