Lichter Péter
Possesor – brit-kanadai, 2020. Rendezte
és írta: Brandon Cronenberg. Kép: Karim Hussain. Zene: Jim Williams. Szereplők:
Andrea Riseborough (Tasya), Christopher Abbott (Tate), Jennifer Jason Leigh
(Girder), Rossif Sutherland (Michael), Sean Bean (Parse), Tuppence Middleton
(Ava). Gyártó: Rhombus Media / Rook Film / Ingenious Media. Forgalmazó: Telekom
TVGO. Feliratos. 103 perc.
Akármennyire is a kritikaíró
lustaságának tűnik, de Brandon Cronenberg filmje kapcsán szinte lehetetlen
elsiklani apja, David Cronenberg markánsan kitapintható hatása felett. Ez az
állítás már a rendező első filmjére, az Antiviralra is sokszorosan igaz
volt, de a Possessor mintha egyfajta esszenciális Cronenberg-párlatként
ragyogna előttünk az olyan motívumok felvillantásával, mint az identitás
bizonytalansága és kifordulása (Pók, Karambol), a fenyegető
virtualitás (eXistenZ, Videodrome) vagy a test különlegesen
válogatott deformációiból táplálkozó borzalom. Az inkább a stílusos atmoszférára,
mint a klasszikus cselekményességre épülő film középpontjában Tasya Vos áll,
aki egy titokzatos ügynökség szolgálatában állva, sajátságos módszerrel
gyilkolja meg áldozatait: egy implantátum segítségével Vos képes megszállni
bizonyos célszemélyeket, akiknek a testét „használva” hajtja végre a
merényleteket. A történet egyetlen igazán meghatározó fordulatában azonban a nő
képtelen a „gazdatestet” irányítani, a megszállt férfi tudatának foglyává
válik.
Cronenberg rendezése – apja életművének
legjobb darabjaihoz hasonlóan – nem a fordulatosságra, sokkal inkább a Vos
munkájában rejlő félelmetes elidegenedettség és kísérteties magány ábrázolására
fókuszál, mindezt pedig egy hideg, szinte kubrickosan stilizált formában teszi.
A brutálisan grafikus erőszakszekvenciák miatt a kémfilmes fűszerezésű
tudományos-fantasztikus alapkoncepció hamar átlép a (test)horror területére ,
emiatt a film időnként fáradtan artisztikusnak és öncélúan hatásvadásznak hat,
de összességében a két főszereplő ihletett játéka, a szinte lírai látványvilág
és az eredeti alapötlet megmenti az összképet.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/05 61-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14920 |
