D. Tóth Béla
A Magyar Országos Levéltár iratai közül előkerült egy 1937-ben keletkezett akta, mely Korda Sándor magyar kitüntetésének a lehetőségét veti fel. Sem a Kordáról szóló biográfiai irodalom, sem életének kutatói nem említik ezt a több levélváltásból, illetve véleménynyilvánításból álló iratcsomót. A megtalált iratokat kissé szégyenkezve teszem közzé, mert annak ellenére, hogy nemcsak magyar sajátosság (volt?) politikai, származási okok miatt megtagadni vagy kitüntetéssel elismerni valakinek a munkásságát, s nemcsak Kordától tagadtatott meg a hazai elismerés, mindez nem csökkenti a rossz érzést: eggyel megint több azoknak az adósságainknak a száma, amelyeket soha nem törleszthetünk. Figyelemre méltó az is, hogy honnan, melyik főhatóság irattárából került elő a Kordával kapcsolatos akta. Nem, nem a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban keletkeztek ezek az iratok, sőt nem is látta azokat abban az időben senki a kultuszminisztériumból. És nem is a Miniszterelnökség iratai közül került elő, hanem a Külügyminisztérium Kulturális és Sajtó Osztályának irattárából, bizalmas jelzéssel.
Korda 1937-ben már igen jelentős sikereket ért el, neve nemcsak Amerikában és Angliában, hanem a világ filmgyártásának szakemberei körében is márkát jelentett. Magyarországról történő távozása (1919) előtt már 25 film rendezése fűződött a nevéhez… Angliai rendezései közül is 1937-re már túlvan a VIII. Henrik magánélete (1933) és a Rembrandt (1936) bemutatóján s jelentős sikerén. Valószínű, hogy ennek a két filmnek a híre is közrejátszott abban, hogy Holt Jenő, a londoni Magyar Külkereskedelmi Hivatal megbízottja megírta Korda kitüntetésével kapcsolatos első, magánjellegű levelét dr. Baranyai Zoltán külügyminisztériumi osztálytanácsosnak, feltételezhetően – a megszólításból következtetve – közelebbi ismerősének vagy barátjának. Íme a levél, melyet szó szerint közlök [szögletes zárójeles kiegészítések tőlem – TB.].
„Méltóságos Baranyay [itt y-nal] Zoltán dr. Miniszteri tanácsos úrnak, M. Kir. Külügyminisztérium
Budapest Kelt: 1937. ápr. 15.
Kedves Zoltán,
Bocsáss meg, hogy egy közérdekű ügyben személyesen zavarlak. Csatolom Királdy Lukács [londoni] követségi tanácsos úrhoz intézett mai magánlevelem másolatát, mely az ügyről világos képet nyújt.
Jelen soraim célja, hogy arra kérjelek, légy kegyes a londoni Követség várható előterjesztését alátámasztani. Úgy hiszem, hogy Reád is tartozik e dolog, és meg vagyok győződve, hogy helyesled elgondolásomat.
Ha netalán faut pas-t [hibás lépést] követtem volna el, kegyes elnézésedet kérem.
Mély tisztelettel és szeretettel köszönt alázatos híved:
Holt Jenő”
E levél hátoldalára – már a külügyminisztériumban – ráírták: „Lássa a keb[elbeli] t[ekintetes] Protocole-osztály BZ. IV.27. (a 31617/11. aktát is.)”
Holt Jenő levelének másolata, melyet a Baranyaihoz írt leveléhez csatolt:
„Méltóságos Királdy Lukács György M. Kir. Követségi Tanácsos úrnak, London
Kelt: 1937. ápr. 15.
Méltóságos Uram,
Bocsánatát kérem, ha teljesen illetéktelenül és magánlevél formájában Méltóságodhoz fordulok azzal az előterjesztéssel, hogy kegyeskedjék Korda Sándort egy magyar kitüntetésre felajánlani.
Korda kitüntetése olasz részről napok, és francia részről hetek kérdése, és visszás helyzet állana elő, ha magyar részről késne ily elismerés, amikor Korda azon kevesek közé tartozik, akik a legelőnyösebb módon szolgálták hazánk kulturális hírnevének terjesztését.
Remélve, hogy Méltóságod nem veszi rossznéven hívatlan fellépésemet és magáévá teszi elgondolásomat, maradok alázatos híve,
Holt Jenő
(Szeretném kiemelni, hogy Korda ezen vonatkozásban sohasem beszélt velem és jelen levelemről nem tud.)”
Természetesen beindult a gépezet, s londoni követségünk tanácsosának, Királdy Lukács Györgynek a becsületére váljék, hogy lényegében meleghangú, pártoló, de ugyanakkor óvatos stílusú levelet írt Baranyai Zoltánnak.
A londoni követségtől érkezett beadvány száma: 159/biz., kelte: 1937.április 20.
„Nagyságos dr. Baranyai Zoltán úrnak, miniszteri osztálytanácsos, Budapest
Kedves Barátom!
Holt Jenő, a Külkereskedelmi Hivatal itteni megbízottja, mint azt az általa Hozzád intézett levélből tudni fogod, felvetette Korda Sándor kitüntetésének gondolatát egyelőre csak nálad és nálam. Magam már gyakran gondoltam arra, hogy Kordát, aki nagy nevet szerzett Angliában és számos magyarnak ad kenyeret, valamilyen formában ki kellene tüntetni, mielőtt még idegen kormányok részesítik őt külső elismerésben. Ezzel kapcsolatban bécsi szolgálati időmből visszaemlékszem egy meglehetősen ferde helyzetre, amidőn az ottani magyar egyesület a követ és számos más hivatalos személyiség részvételével díszvacsorát rendezett Molnár Ferenc tiszteletére, aki az összes jelenlévők meglepetésére magyar kitüntetés hiányában a becsület rend szalagjával a gomblukában jelent meg. Nem volna kívánatos, hogy Kordával hasonló eset forduljon elő. Talán volnál kegyes érdeklődni aziránt, hogy hivatalos helyen megvan-e a hajlandóság Korda kitüntetésére, akinek érzésem szerint az Érdemrend második osztályát kellene adnunk. Kordával erről a kérdésről természetesen nem beszéltem, s erről a levélről csakis követemnek tettem jelentést.
Sok szívélyes üdvözlettel igaz híved
Királdy Lukács György”
Az aláírás alatt a Külügyminisztérium iktatási bélyegzője, s egy rövid feljegyzés: „Lássa (a 36.616 sz-mal együtt) a keb. t. Protocole-osztály előzetes sz.[ak] vélemény-nyitvánítás céljából. B.Z.IV.27.”
Valószínű, hogy ezen sorok alatt a – más kézzel írt – további feljegyzés a Protokoll-osztály véleményét rögzítette:
„Korda Sándor kitüntetése ügyében először is részletes jelentéstételre (3 példányban) volna felszólítandó a londoni m. kir. követség arra vonatkozólag, hogy tulajdonképpen mit tett eddig Korda a magyar ügy érdekében, hány száz [ezt a szót később áthúzták!] munkásnak vagy tisztviselőnek ad kenyeret, stb. Amennyiben ez a jelentés Korda kitüntetése mellett szólna, úgy azt állásfoglalás végett meg kell küldeni a kultuszminisztériumnak és esetleg a belügyminisztériumnak is, vagy mindkettőnek. Csak a szaktárca állásfoglalása után foglalkozhatunk meritorikusan az üggyel. Bpest, 1937. május 5. Jambrekovich [László, a minisztériumi protokoll osztály vezetője] (ellenjegyezte:) Bérczy [Róbert minisztériumi osztálytanácsos].
Az időrendben következő mozzanat egy jelentés, melyről – fejléc, aláírás és pecsét hiányában – csak sejthetjük, hogy a Belügyminisztériumból, vagy annak valamelyik hivatalából származik.
„Jelentés ad. 31617/11./1937. Budapest, 1937. május hó 14-én.
Alulírott, tisztelettel jelentem, hogy a fenti ügyben a nyomozást lefolytattam, a következőket állapítottam meg.
Korda Sándor londoni lakos azonos azzal a Korda (Kellner) Sándoral [sic!] aki Turkeve községben 1893 évben született izr. vall. újságíró (atyja Kellner Henrik, anyja Weisz Ernesztine) legutóbb 1916-ban Rákóci-út [sic!] 10. szám I. em. 3. ajtószám alatt lakott, 1918-ban Amerikába, Holyvoodba [sic!] távozott, ott magát filmrendezőnek képesítette, jelenleg Londonban lakik.
Nevét a m. kir. Belügyminiszter úr 143413/1917 VII.B.M. szám alatt kelt rendelettel Korda névre változtatta át.
Korda a világháború alatt Erdélyben a Jelovics lapjánál dolgozott, majd itt Budapesten a Színházi Élet című lapnál mint újságíró mindaddig, míg kivándorolt Amerikába.
Lukács István szerkesztőtől, aki Kordával levelezni szokott, azt az értesítést kaptam, hogy Korda felvette az angol állampolgárságot, közelmúltban az itteni lapok is foglalkoztak ezzel, azonban annak, hogy Korda a Magyar állam kötelékéből elbocsájtását kérte volna, a Belügyminisztérium Közjogi osztályában nyoma sincs.
Korda aki mint elsőrangú filmrendező ismeretes, személye körül az itteni filmszínész körökben nem valami előnyös hírek terjengenek, bár sok magyar filmszínészt is alkalmazott, a kikötött béreket nem szokta teljes egészében kifizetni, sokféle kifogások címén bérük tetemes összegét visszatartotta, azonban az, hogy ezen híresztelések mennyiben fedik a valóságot, itt megállapítható nem volt, az is lehetséges, hogy ezek csak színész pletykák.
Korda (Kellner) Sándor az országos bűnügyi és politikai nyilvántartásokban, valamint a kémgyanúsak központi nyilvántartásában nem szerepel, ellene itt eljárás folyamatban nincs.
Kmf.
L.
Láttam [olvashatatlan név] m. kir. konzul.”
A számtalan tévedéssel csak azért foglalkozzunk, hogy a Korda-életrajzot kevésbé ismerőket ne tévesszék meg a helytelen információk. Korda ugyanis nem 1918-ban, hanem 1919 decemberében emigrált Magyarországról, előbb Bécsben, majd Berlinben rendezett filmet, s csak ezután indult el Amerikába. Az is érdekes, hogy az újságírói tevékenységének említése is teljesen hibás, valószínű, hogy az erdélyi „Jelovics lapjánál” helyett a kolozsvári Janovics Jenő filmgyárosra gondoltak. Egyetlen szó sem esik a jelentésben Korda hazai filmrendezéseiről. Hogy ki volt Lukács István szerkesztő, azt sajnos nem sikerült megállapítanunk – hagyjuk kilétének a felderítését a biográfia-íróknak.
A jelentés beérkezése után Baranyai Zoltán kurta levélben válaszolt Holt Jenőnek (fogalmazvány):
„31617/11 Nagyságos Holt Jenő úrnak, London.
Budapest, 1937. május hó 21.
Kedves Jenő!
Április 15-i, Korda Sándorra vonatkozó szíves leveledet, mellékletével, megkaptam. Mivel ebben az ügyben Lukács György is írt nekem, őt egyidejűleg részletesen tájékoztattam az egész kérdésről. Arra kérnélek tehát, légy szíves alkalmilag Lukácsot felkeresni, aki Téged bizalmasan informálni fog a mi álláspontunkról.
Régi barátsággal sokszor ölel BZ, V.22.”
Ugyanezen a napon kelt a londoni magyar követnek szóló levél is (szintén fogalmazvány):
[Dr. Masirevich Szilárd] követnek, London.
Kegyelmes Uram!
Királdy-Lukács György követségi tanácsos levelet intézett Baranyai Zoltánhoz, amelyben kéri, hogy Korda Sándor magyar kitüntetései ügyét felkarolja. A levélben arra hivatkozik, hogy annak tartalmát Veled is közölte.
Korda Sándor személyét illetőleg a következőket vagyok bátor Veled közölni: Nevezett 1893 évben született izraelita vallású. Atyja Kellner Henrik, anyja Weisz Ernesztin. Maga Korda Sándor 1917. évben változtatta meg nevét a belügyminiszter engedélyével. Az itt töltött évek alatt ellene súlyosabb természetű kifogás nem merült fel. A bűnügyi nyilvántartásban nem szerepelt. Magyarországon Korda Sándor jelentéktelen kis ember volt, és csak külföldön, nevezetesen Angliában vált neves filmrendezővé. Tudomásom szerint Korda Sándor néhány nagyszabású filmen kívül főleg Wells regényeinek megfilmesítésén dolgozott. Mint tudod, Wells regényei általában pacifista és szabadkőműves eszméket terjesztenek és így természetesen az ezekből keletkezett Korda-filmek sem lehettek eltérő szelleműek, bár meg kell állapítanom, hogy általában Korda filmjeinél ezeket az eszméket inkább kidomborítani, mint palástolni igyekezett. Így azután magától értetődő, hogy Korda filmjei mindig nagy vitákra adtak alkalmat a magyar filmcenzuránál, mert egyrészt igyekszünk ezeket az eszméket az ország jól felfogott érdekéből a nagy közönségtől távoltartani, másrészt viszont ismerve az angol felfogást, mely a mi értesüléseink szerint például a „Mi lesz holnap” című filmben szinte nemzeti ügyet látott, nem akartuk magunkat a letiltás révén erős támadásoknak kitenni. Korda filmjei tehát megcsonkítva és erősen megnyirbálva kerültek itt a nagy nyilvánosság elé. Korda filmrendezői ténykedéseiben nem látok semmi olyant, ami őt magyar kitüntetésre érdemesnek tenné. Hiszen ő eddig még olyan filmet, amely Magyarországgal foglalkozott volna nem is rendezett.
Ami viszont azt a körülményt illeti, hogy ő Londonba vetődött magyaroknak munkát szerzett, erre vonatkozólag pontos adataink nincsenek, feltételezhető azonban, hogy itt is elsősorban hitsorsosait részesítette előnyben és így kérdéses, vajon a magyar gondolat, vagy pedig a fajrokonok összetartása indította-e őt ezekre a cselekedetekre.
Bár az előadottak alapján az eddigiek nem adnak nekem módot arra, hogy Korda Sándor kitüntetését magamévá tegyem, a jövőben nem kívánnék ez elől teljesen elzárkózni. Feltétele azonban ennek az, hogy Korda tényleg tegyen valamit a magyar ügyért. Ez olyan módon történhetnék meg, hogy ő például nagyobb angol tőkét hozna össze magyar tárgyú és magyar szellemű film gyártására.
Legszívesebben természetesen azt vennénk, ha ő a tőkét ide hozná és itt forgatná ezt a filmet a mi irányításunk szerint az ő rendezői közreműködésével. Érdemnek tudnók be azt is, ha ő esetleg Angliában gyártana olyan filmet, amely Magyarországnak és a magyar szellemnek széleskörű propagandát biztosítana. Ha ezt Korda Sándor megteszi, a magam részéről szívesen felkarolom kitüntetésének ügyét.
Bizalmas tájékoztatásodra végül még hozzáteszem, hogy mindezideig a filmszakmabeliek közül igen kevesen kaptak magyar kitüntetést. Így például még nem kapott magyar kitüntetést a legkiválóbb magyar keresztény [ezt a szót később szúrták be!] filmrendező Bolváry Géza sem, kinek számos filmje tényleg igen hatásos propagandát eredményezett Magyarország mellett. A magam részéről tehát nem tartanám helyesnek, ha Korda Sándor például Bolváry Géza előtt részesülne ilyen elismerésben.
Végül még megjegyzem, hogy a rendelkezésemre álló adatok szerint Korda Sándor állampolgársága sem tisztázott még előttem. Itt általában úgy tudják, hogy ő már megszerezte az angol állampolgárságot, viszont a belügyminisztériumtól mindezideig az elbocsájtását a magyar állam kötelékéből nem kérte.
Amennyiben fentiek tekintetbe vételével Korda Sándor kitüntetését mégis már most szükségesnek találnád, légy szíves erre nevezett érdemeinek pontos felsorolása mellett, hivatalos jelentésben visszatérni.
Őszinte tiszteletem kifejezése mellett vagyok
Budapest, 1937. V. 21. Vilany [Villani Lajos báró I. osztályú konzul, II. osztályú követségi tanácsos, 1937-ben a 11. ügyosztály vezetője.]
A fogalmazványt jóváhagyásra be kellett mutatni Apor [Gábor, 1937-ben Kánya Kálmán külügyminiszter állandó helyettese] követ úr őméltóságának is, aki azt jóváhagyólag változatlanul íratta le, s így küldték el.
Kommentár helyett: a végső válasz megfogalmazása előtt „belépett a politikai meggondolás”, és ahogy a költő oly találóan írta: „fortélyos félelem” igazgatta e sorokat. Egy évre vagyunk az első zsidótörvény megszületésétől, a politikai élet már a zsidókérdéstől hangos. Villani báró tehát úgy utasította el a kitüntetés lehetőségét is, hogy a követ véleményét kérve szabadon hagyta a későbbi véleményváltoztatáshoz a kiskaput: „Korda Sándor kitüntetését mégis már most szükségesnek találnád…” Igazi, jó, tanult államszolga szövege.
S figyelemre méltó a hatalmas különbség a Holt Jenőnek és a követnek írt levél között! Nem is csoda, ha szegény Holt Jenő, aki még nem beszélhetett válaszlevelének megírásakor a követtel, hálás köszönetét fejezi ki Baranyainak, hogy kérését figyelemre méltatta.
Holt Jenő válaszlevele:
„Méltóságos Baranyai Zoltán Miniszteri Tanácsos úrnak M. Kir. Külügyminisztérium I. Dísz tér Budapest.
1937. május 25.
Kedves Zoltán,
Hálásan köszönöm lekötelezően szívélyes hangú soraidat. Lukács őméltósága közölte velem értesítésedet, melyből neki, mint magamnak az a benyomása, hogy kedvező elintézés lehetséges.
A körülményeket alaposan ismervén, Korda kitüntetését igen üdvös intézkedésnek tartanám.
Szívből üdvözöl, szeretettel, alázatos híved,
Holt Jenő”
Ebből a levélből az is kiderül, hogy Királdy Lukács is félrevezető információkat kaphatott Baranyaitól.
S az ügynek ezzel vége is lett! A történelem kerekei úgy forogtak, hogy később számításba sem jöhetett Korda kitüntetése. Kénytelen volt tehát Sir Alexander Korda haláláig idegen kitüntetésekkel a mellén megjelenni ott, ahol a protokoll úgy kívánta, mert hazájában nem érdemesítették erre.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1997/07 45-47. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1492 |
