Vajda Judit
Harry Macqueen két csodálatos színészi alakítással megtámogatott művében látszólag minden megvan egy megrázó melodrámához.
Két késő
ötvenes-kora hatvanas férfi utazik a vidéki Anglia békés tájain egy viharvert
lakóautóval. Hamarosan kiderül, hogy Sam, a komolyzenei zongorista és Tusker, a
neves író egy párt alkotnak – és hamarosan kiderül az is, hogy az egymásra hangolt,
csendes tréfák közé vegyülő nyomasztó nyugtalanság oka, amiért hőseink
végiglátogatják múltjuk kedves helyszíneit, és amiért összecsődítették minden
barátjukat és családtagjukat, az az, hogy mindezt így együtt utoljára tehetik
meg, mivel Tusker demenciában szenved.
A Samet
alakító Colin Firth már az Egy
egyedülálló férfiban is olyan meleg férfit játszott (méghozzá
Oscar-jelölést érdemlően), akinek meg kell küzdenie a gyásszal, élete
szerelmének az elvesztésével, a Tuskert megformáló Stanley Tuccival pedig kiválóan
működik közöttük a kémia. A Szupernóva
ereje mégsem ebben rejlik, hanem abban, hogy miközben nézzük, egy percig sem
jut eszünkbe, hogy most két meleg férfit látunk – az univerzális téma, a
visszafogott, természetes színjáték és a rendezés érzékenysége miatt „csupán”
annyit érzékelünk, hogy két olyan embert látunk, akik mindennél jobban szeretik
egymást, de el kell válniuk.
Sokat segít
mindebben az is, hogy hivalkodó monológok és nagyszabású, teátrális megnyilvánulások
helyett Harry Macqueen forgatókönyvíró-rendező olyan hétköznapi és mélyen
emberi megoldásokat választ, mint a fent már említett csendes tréfák, egy
ügyetlenül felolvasott búcsúbeszéd vagy az olyan szubtilis, mégis igen beszédes
vizuális jelzések, mint mikor a kamera segítségével úgy ráerősítenek a két
férfi közötti magasságkülönbségre, hogy Tusker minden korábbinál elesettebbnek
tűnik (lásd azt a jelenetet, amikor Sam segít begombolni egyre rosszabb
állapotba kerülő társa ingét).
Az élettől
való búcsú, a másik oldalról pedig szerettünk elengedése önmagában is van olyan
erős téma, hogy elvisz egy teljes cselekményt (lásd például Az élet nélkülem, az Utolsó napjaim vagy a Mielőtt megismertelek című filmeket), Macqueen
azonban nem elégszik meg az egyszerű haldoklásmelodrámával – sajnos. A Szupernóva első blikkre a maga másfél
órájával kompakt kis darabnak tűnik: kerek, egész, és egy utolsó utáni
jelenettel, egy afféle kódával (ami többszörösen is passzol az egyik főhős már
említett hivatásához) szépen le is van zárva, még épp innen a giccsen. Csakhogy
az alkotó (a nyilvánvalón túl) felvet egy konfliktust, ami rendkívül erős
érdekkülönbséget alakít ki Sam és Tusker között, lehetetlen helyzetbe hozva az
előbbit – és amely különbség kis túlzással két jelenettel később már meg is
oldódik.
A szóban
forgó konfliktus rendkívül súlyos érzelmi és morális dilemma egyszerre,
amelynek a leküzdése normál esetben hosszas vívódások után lenne csak
lehetséges, de a rendező túl hamar letudja. Mivel lehetetlennek tűnik, hogy ne
bízott volna a színészeiben, valószínűleg saját magában nem bízott eléggé (a
színészként tevékenyebb fiatal alkotó korábban csak egy mindössze 78 perces
filmdrámát rendezett, a 2014-es Hinterlandet).
Ami nagy kár, mert filmje így túl rövid és kifejtetlen maradt, holott még bőven
lett volna benne anyag, ahogy a színészekben is, akiken azért a kitűnő
alakítások ellenére is látszik, hogy nem futották ki teljesen a formájukat.
Macqueen
jellemzően az egész filmen végigvonuló, egyébként gyönyörű címadó metaforát is
egy olyan jelenettel tudja le, ami inkább rövidre zárja a magyarázatot, mintsem
rendesen elmagyarázná a szupernóva jelenségét, így annak, aki nincs otthon a
csillagászatban, nem is biztos, hogy leesik a tantusz. De az alkotó itt is túl
takarékos akart lenni, így a Tusker és Sam kis unokahúga között zajló párbeszéd
úgy lett megvágva, hogy ki lehet ugyan következtetni az üzenetét, de az
egyszeri néző hajlamos inkább a folyton visszakérdező, értetlenkedő kislánnyal
azonosulni.
A Szupernóvában nem azzal van baj, ami
belekerült – abba szinte lehetetlenség lenne belekötni. Sokkal inkább azzal,
ami kimaradt belőle – és ez a lista sajnos, a filmmel ellentétben, hosszabb a
kelleténél.
SZUPERNÓVA (Supernova) - brit, 2020. Rendezte
és írta: Harry Macqueen. Kép: Dick Pope. Zene: Keaton Hanson. Szereplők: Stanley
Tucci (Tusker), Colin Firth (Sam), James Dreyfuss (Tim), Pippa Haywood (Lilly),
Sarah Woodward (Sue). Gyártó: Quiddity Film / BFI. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos.
93 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/05 56-57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14914 |
