Zsubori Anna
A Disney Stúdió legfrissebb rajzfilmje folytatja a hagyományos hercegnő-kép átformálását.
A Walt Disney Stúdió
„hercegnő-franchise” 2000-re datálható megszületése óta a brand nemcsak monumentális
nemzetközi üzletté nőtte ki magát, de az elmúlt két évtized alatt a „hercegnő”
fogalma maradéktalanul összeolvadt a vállalat nevével. Nem csoda, hogy Mickey
mágikus birodalma újabb és újabb (multikulturális) princesszekkel örvendezteti
meg az internacionális nagyérdeműt, élen a Disney első afro-amerikai
hercegnőjével, Tianával (A hercegnő és a béka, 2009), vagy a skót
királylánnyal, Meridával (Merida, a bátor, 2012) – töretlen
céltudatossággal és szélesebb merchandising-kínálattal folytatva a Pocahontas
és a Mulan erős női főhőseivel indult 90-es évekbeli trendet. Ugyanakkor
úgy tűnik, hogy míg az egzotikus helyszín továbbra is fontos színfoltja a
hercegnői megjelenésnek, a társadalmi változások nyomására végre a stúdió is észrevette,
hogy királylányait szorítja az egykori csilivili báliruha, és progresszív lendülettel
lerázta róluk a flittert.
Raya és az utolsó sárkány
– ezúttal az indonéz
kultúrkört megidézve – Raya, a mesés Szív-ország hercegnője és Sisu, a bűvös
sárkány kalandját meséli el, miközben körbevezeti a nézőt Kumandra, egy
utópikus és interkulturális délkelet-ázsiai birodalom, múltban szétszakadt és jelentősen
különböző részein. A hajdan egységes és virágzó Kumandát legendás sárkányok
védték a pusztító járványként terjedő Druunoktól, azonban kihalásukkal az öt
provincia között erősen megromlott a kapcsolat: a széthúzást csak tovább súlyosbítja
a mágikus sárkánykőért folyó harc, amely a birodalomhoz hasonlóan darabokra
hull. Ahhoz, hogy újraegyesítse Kumandrát és megmentse egy Druun-támadás során
kővé vált édesapját, a tizenéves Rayának meg kell találnia Sisut, az utolsó
sárkányt. A film alkotói azonban egyre inkább arra helyezik a hangsúlyt, hogy a
rettenthetetlen hősnő számára a legnagyobb kihívást nem az ország újraegyesítése
jelenti, hanem annak megértése és elfogadása, hogy a sikerhez nem elég
összegyűjteni a sárkánykő darabjait – a bizalom az, amely valójában összetartja
a nemzetet. Más szóval: akkor van veled az erő, ha egységből fakad.
Raya világa – számos
tradicionális és pop-kulturális tematikai utalás mellett – vizuális
megjelenítésében is megidézi a Csillagok
háborúja mozifilm-sorozat friss alkotásait, főként a látványos
hasonlóságban Raya és Rey bizonyos öltözékei, illetve bájos állat-sidekickje, Tuk-Tuk, és az űropera BB-8 robotja
között. Ám Raya ábrázolása nemcsak a legfőbb Jedi-lovaggá váló Reyjel való
hasonlóságán keresztül kérdőjelezi meg a nemi sztereotípiákat. Noha a film
előtérbe tolt üzenete kétségkívül a bizalom és azon keresztül az „egységben az
erő” politikai kérdéskörére összpontosít, a háttérben meghúzódó gender-téma nagyobb
figyelmet érdemel. Raya például egy beszélgetés során, miután egyértelműen a
kényelmes öltözék mellett teszi le a voksát, határozottan kijelenti, hogy „csak
egy szörny” lenne képes szűk viseletet hordani. Megállapítása két szempontból
is érdekes. Egyrészt a báli ruha a hercegnő egyik legjellemzőbb meghatározója, a
Disney Stúdió saját bevallása szerint is (mint erre a félisten Maui egyik
kijelentése is utal, a Vaiana című animációs filmből). Másrészt „szörnyhöz”
hasonlítani azokat, akik a dekoratív, ám kényelmetlen viseletet részesítik
előnyben, sokat elárul a Mickey-birodalom törekvéséről a hercegnő-imidzs újradefiniálására.
Bár azt még nem lehet tudni, hogy Raya a „Princess Line” hivatalos része lesz-e
vagy sem, az már nyilvánvaló, hogy a stúdió mind egyértelműbben jelöli ki azt a
sárgaköves utat, amelyet franchise-hősnője a jövőben követni fog céljai elérése
érdekében. Bár ez az út még mindig a Disney által lerakott erős alapokra épül (mint
például a multikulturalizmus), az már világos, hogy végén a hagyományostól
eltérő hercegnő fog állni. A Disney kis királylánya végre levetni látszik szűk,
hiperrózsaszín bábját, hogy teljes valójában és pompájában megmutassa
szivárványos pillangószíneit.
RAYA ÉS AZ UTOLSÓ
SÁRKÁNY (Raya and the
Last Dragon) – amerikai, 2021. Rendezte: Don Hall és Carlos López Estrada.
Írta: Qui Nguyen és Adele Lim. Zene: James Newton Howard. Gyártó: Walt Disney
Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 107 perc.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/05 57-60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14913 |
