Baski Sándor
Godzilla vs. Kong – amerikai, 2021.
Rendezte: Adam Wingard. Írta: Eric Pearson és Max Borenstein. Kép: Ben Seresin.
Zene: Junkie XL. Szereplők: Alexander Skarsgård (Nathan), Millie Bobby Brown
(Madison), Rebecca Hall (Ilene), Brian Tyree Henry (Bernie), Shun Oguri (Ren),
Eiza Gonzalez (Mala). Gyártó: Legendary Entertainment / Warner Bros.
Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 113 perc.
Mióta kiderült, hogy a Marvel a
moziverzuma beindításával gyakorlatilag engedélyt kapott a pénznyomtatásra, a
többi stúdió is megszállottan kutatja a hollywoodi Szent Grált, a saját, külön
bejáratú franchise-t. A trónkövetelők közül egyelőre csak a Legendary/Warner
Bros.-féle MonsterVerse maradt talpon, hála két régi, kipróbált szörny
reaktiválásának. Az univerzum alapjait a Godzilla 2014-es rebootja fektette le, amelynek egyszersmind feledtetnie kellett a
Gojira-mítoszt különös kegyetlenséggel meggyalázó 1998-as Roland
Emmerich-verziót. Gareth Edwards rendező a szörnyműfaj japán hagyományait az
istenként láttatott lények mellett az emberi nézőpontot is bemutató
spielbergiánus iskolával szintetizálta, és ezt a stratégiát követte a 2017-es Kong: Koponya-sziget is. A harmadik
felvonás, a Godzilla II – A szörnyek
királya alkotói viszont úgy érezték, hogy felesleges a továbbiakban
dramaturgiával és feszültségépítéssel bíbelődni, bőven elég, ha az osztódással
szaporodó kaijukat egymásnak eresztik.
Erre a koncepcióra épül az eposzi
összecsapásokkal kecsegtető Godzilla Kong
ellen is. Adam Wingard (The Guest)
filmje sajnos abban is követi az elődök hagyományait, hogy képtelen akár csak
minimálisan is érdekes humanoid karaktereket és konfliktusokat teremteni, és a
cselekmény tele van abszurd, a szörnyuniverzum eddigi szabályaira és belső
logikájára is fittyet hányó fordulatokkal. A film javára írandó ugyanakkor,
hogy amit ígér, azt teljesíti, a két kultikus szörny többmenetes összecsapása
hamisítatlan, neonban ázó látványpornó, bónuszként pedig Gojira klasszikus
nemezise, Mechagodzilla is beugrik a buliba. A Godzilla Kong ellen tiszteli a zsáner hagyományait, a ’98-as
verzióval ellentétben a japán rajongók nem fogják kulturális merényletnek
tekinteni, az utókor azonban inkább arról emlékszik majd rá, hogy ez volt az a
film, amely az elsők közt bizonyította be, hogy lehet moziélet egy világjárvány
után is.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 2021/05 59-59. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14911 |