Jordi Leila
Wendy – amerikai, 2020. Rendezte: Benh Zeitlin. Írta:
Benh és Eliza Zeitlin. Kép: Sturla Brandth Grøvlen. Zene: Dan Romer.
Szereplők: Devin France (Wendy), Yashua Mack (Peter), Gage Naquin (Douglas),
Gavin Naquin (James), Ahmad Cage (Sweet Heavy). Gyártó: TGS Entertainment /
Journeyman Pictures. Forgalmazó: Mozinet Kft. Feliratos. 111 perc.
Benh Zeitlin, A messzi dél vadjai
rendezője nyolc év kihagyás után tért vissza, méghozzá egy Pán Péter
parafrázissal, melynek főszereplője ezúttal a klasszikusból ismert kislány
karakter: Wendy. Zeitlin nem volt egyszerű helyzetben, hiszen a sikeres
bemutatkozó filmje után óriási várakozás előzte meg a másodikat, a kritikai
fogadtatás pedig végül szinte kimerült a két mű egymáshoz való hasonlítgatásában.
Bár az író-rendező valóban megőrizte A messzi dél vadjaira jellemző
stilisztikai megoldásokat, új filmje megérdemelni, hogy önálló alkotásként
kezeljék.
Az évek óta dédelgetett projekt több
szempontból is átértelmezi a Pán Péter történetet. A néző Wendy szemén
keresztül tapasztalhatja meg a felnövéstől való félelem szorongató érzését, és
Péter sem a megszokott, talpraesett kisfiú, aki utat mutat a gyerekeknek
Sohaországban. A fiú karaktere feltűnően fiatalabb a hősnőnél, önfejűbb,
gyermekibb, retteg a változástól, így a valódi döntéshelyzetek Wendy-re
hárulnak, aki ügyesen mozog a gyermekek és a megöregedett, kiégett felnőttek
világában is. Ráadásul a színészválasztás telitalált: míg a Wendy-t alakító
Devin France kifinomultan hozza az egyszerre elbűvölő, érett és érzelmes tomboy-t, a Karib-szigetekről (Antigua)
származó, Pétert alakító Yashua Mack inkább megzabolázhatatlannak tűnő,
ösztönös őstehetség.
Zeitlin rendkívül izgalmas, intenzív
világot épít hősei köré, amelyben a fantasztikum keveredik a naturalisztikus
ábrázolásmóddal, a mesevilág mögött felsejlik az Amerika déli államaira
jellemző szegénység, és a perifériára szorult réteg kiszolgáltatottsága. Noha a
filmből nem maradtak ki az ismert melodramatikus (itt-ott már klisének ható)
elemek, ám ezek nem kerülnek túlsúlyba, így zavartalanul kirajzolódik a filmet
valóban mozgató érzet: a felnövéstől, a szeretteink elvesztésétől, a
változástól való bénító félelem. A Wendy
világa sötét és ijesztő, a felnőttek visszataszítóak, a gyerekek kiszámíthatatlanok,
miközben a történet érzékenyen idézi a klasszikus hangulatát, elegánsan billegve
a fantázia és a valóság dimenziója között.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 2021/05 58-58. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14908 |