Palotai János
André Kertész lakása a béka szemében és Cseh Gabriella újrafotóin.
Kertész
Andor 1927-36-ig élt és fotózott Párizsban. Itt változtatta a nevét Andréra,
itt találta, alakította és újította meg a stílusát. A distorsiont, a
tükröző felületek torzulását felhasználva hozott létre új formákat. Az alakok
és tárgyak konfigurációjával, térbeli elhelyezésével is eltért a kánontól, így
ezekkel is hírnevet szerzett. Munkássága olyan fotósokra hatott, mint a francia
Henry Cartier-Bresson, vagy a magyar Halász Gyula, aki Párizsban vette fel
szülővárosa, Brassó után a Brassai nevet (1927-1984). Az életmű értékelése és
értékeinek számbavétele során nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a fotónak és
a filmnek is Franciaország a szülőhazája, ahol a későbbi fiatal magyar fotós
generációk is szívesen tanultak, gyakran a Magyar Fotóművész Szövetség André
Kertész ösztöndíjával.
*
Cseh
Gabriella a budapesti Iparművészeti Egyetem elvégzése (1999) után 2001-től a
Paris Photographic Institut posztgraduális képzésén vett részt, majd a Sorbonne
IV. Egyetemen fejezte be tanulmányait. 2008-ban ő is André Kertész ösztöndíjjal
ment Párizsba, azóta ott él. Doktori mestermunkáját (DLA) két helyen is
megvédte: a MOME-n 2015-ben, a Sorbonne-n pedig Ph.D fokozatot szerzett
2017-ben. Enteriőrtörténetek című értekezése a XX. század első felében
Párizsba érkező magyar fotósok munkájával, élettereivel és emlékezetével
foglalkozik. Több éves kutatómunka eredményeként találta meg azt az öt lakást,
ahol Kertész és azt a két lakást, ahol Brassai lakott. Kutatómunkája során a
rendelkezésre álló adatok mellett felhasználta az egykori szerzői fotókat is.
Így Kertész egyik híres archív képén, a béka szemeiben látni a fotós műtermének
ablakát. Erről nemcsak a Montparnasse-i lakásra lehet következtetni, hanem a Distorsion’s
sorozat tágabb, inspiráló körülményeire is. Az archív képek hermeneutikája mellett
az újrafotografálás értelmezése is új és fontos Cseh munkájában. 80 évvel
később készített képén oda áll, ahol Kertész felesége (André Rogi) állt
hajdanán. Barátait, fotós ismerőseit és a mai lakókat is bevonta a re-fotografálásba
és a szituációk rekonstruálásba. Tárgyakat, emlékeket gyűjtött. A fotók újra
elkészítése, az analógia keresése – az „egyszer már volt” / „déja vu” az
emlékhelyre visszatérés élményét, vizuális nosztalgiát nyújt, egyben
térrekonstrukciós kísérlet a kollektív emlékezet és az aktív cselekvés
egyesítésére. Ennek is köszönhető, hogy Kertész egyik, éppen átépítés előtt
álló korábbi lakásából kimentett egy öntöttvas radiátort. A Budapesti Történeti
Múzeum Au Revoir kiállításán belépéskor ez az ikonikus darab fogadta a
nézőket, teremtett otthonosságot és kapcsolatot az alkotók, a magyar
származású, Franciaországban élő fotográfusok képei és azok eredete között.
Cseh Gabriella a látványtervezője is volt a kiállításnak, Cserba Júlia mellett.
A kiállítás (2019. 10.04.-2020. 01.05.) az év legnagyobb múzeumi eseménye volt,
számos fotót akkor lehetett először Magyarországon látni, a párizsi Bibliothèque
Nationale de France és a Musée Nicéphore Niépce jóvoltából.
*
Az
újrahasznosítás- reuse, recycling, upcycling-a művészet különböző ágaiban is terjed.
A remake-től eltérően ehhez szabad gondolkodás, az elődök és a tények
tisztelete, emellett alapos történelmi és helyismeret szükséges, amely képessé
tesz a változások és a változatlanság felismerésére, a talmi és az értékes
megkülönböztetésére. Az újra gondolt fotók korábban nem ismert értékek
bemutatásával segítik, hogy a tények „makacs dolgok” maradjanak akkor is, amikor
a kollektív emlékezet erőszakos újragondolására igencsak erős a kereslet.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 2021/05 51-52. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14906 |