Déri Zsolt
Drogfüggő énekesnő, a polgárjogi mozgalom
keresztanyja.
A legendás fekete amerikai blues- és
dzsesszénekesnő Billie Holiday (1915-1959) tizenéveskori nemi erőszak és
prostitúció, letartóztatások és fegyházbüntetések, alkohol és drogfüggőség,
biszex promiszkuitás és bántalmazó kapcsolatok jellemezte pályája során pazar
életművet épített briliánsan előadott dalokból, melyeket sokszor társszerzőként
is jegyzett. A filmekkel nem volt szerencsés, jelentőségéhez képest kevés róla
a mozgóképes dokumentáció, és csak pár kis szerepet kapott. Az 1935-ös Symphony
In Black című Duke Ellington-rövidfilmben csalfa szeretője által
durván eltaszított és földre lökött fiatal lányként énekel egy kesergőt,
a New Orleans című 1947-es nagyjátékfilmben pedig Louis
Armstrong dalos kedvű szerelmét játssza, és szobalányként avat be egy fehér
úrikisasszonyt a fekete blues-ragtime-dixieland-dzsessz szubkultúrába
(majd féltájon szinte teljesen eltűnik a végére teljesen kifehéredő zenés
történetből).
Fél évszázada már készült egy életrajzi
mozi Billie Holiday-ről, a tényszerűséggel igencsak hadilábon álló Lady
Sings The Blues memoárkötete után szabadon: A Lady bluest
énekel című 1972-es filmben a korszak legsikeresebb fekete popdívája,
a Supremes lánytrióból szólópályára lépett Diana Ross nyújt over the
top alakítást, míg az elnagyolt kronológiát és a kidolgozatlan
forgatókönyvet egy életre szóló szerelmi szál teszi még hamisabbá (a valóságban
brutális, abuzív és pénzéhes utolsó férjet, Louis McKay-t a tündérmesébe illően
sármos Billy Dee Williams, a Csillagok háborúja széria majdani
Landója játssza).
A fekete rendező-producer Lee Daniels (Szörnyek
keringője, Precious – A boldogság ára, A komornyik) 13 évesen látta Diana
Ross filmjét, és annak hatására döntött a mozis karrier mellett. A Hulu
streamline csatornán most bemutatott The United States vs. Billie
Holiday című filmjében is van mesébe illő – realitásalapot
nélkülöző – mindhalálig tartó szerelmi szál (Jimmy Fletcher fekete szövetségi
ügynökkel, aki 1947-ben drogbirtoklásért letartóztatta és ezzel kilenc hónapra
börtönbe juttatta az énekesnőt), de amint a ’47-es büntetőpertől kölcsönzött
filmcím is jelzi, itt a büszke fekete híresség államhatalom általi üldöztetése
a fő téma.
Az intézményes rasszizmus szolgálatába
állítható „drogok elleni háború” örve alatt a Szövetségi Kábítószer-ellenes
Hivatal igazgatója, Harry J. Anslinger két évtizeden át igyekezett a
legnépszerűbb afro-amerikai művésznőt megtörni és ellehetetleníteni – még a
halálos ágyán is megbilincseltette és vallatta. Azt szerette volna elérni, hogy
Billie ne énekelhesse koncertjein 1939-es protest songját, a
korszak legradikálisabb és legsúlyosabb könnyűzenei szerzeményét, a kommunista
költő Abel Meeropol által álnéven írt Strange Fruitot (melyben a
címbeli különös gyümölcs a déli államokban meglincselt feketék
fákra felakasztott teste).
A tragikus sorsú dívát „a polgárjogi
mozgalom keresztanyjaként” kanonizáló film igazi szenzációja a főszerepet játszó
36 éves R&B-énekesnő Andra Day (aki már művésznevét is Holiday beceneve, a
Lou Reed-dalcímmé is lett Lady Day nyomán választotta). A teljes átlényegülés
érdekében a szerep kedvéért dohányozni és inni kezdő, szexuális téren is
felbátorodó művésznő élete első színészi elismeréseként már rögtön a bemutató
hétvégéjén Golden Globe-díjat kapott (aztán hamar Oscar-jelölést is), és
monumentális alakítása kompenzálja a produkció számos hibáját (ügyetlen fikciós
köröket, a stáblista alatt a filmből kiszóló elviccelt táncjelenetet, a Strange
Fruit letagadását az 1948-as Carnegie Hall-koncertprogramból, vagy
azt, hogy Billie legbrutálisabb partnerét, a csupasz képű, kopaszodó, zsidó
származású gengszter-klubtulajdonos John Levy-t is egy ugyanolyan sűrű hajú,
bajszos fekete színész alakítja, mint a többi élettársát).
A színpompás zenei biopic mellé
hasznos komplementer James Erskine rendező 2020 őszén forgalmazásba
került Billie című dokumentumfilmje, melynek alapját egy
korábban publikálatlan oral history adja: az 1978-ban gyanús
körülmények közt elhunyt Linda Lipnack Kuehl újságírónő tervezett
Holiday-életrajzához egy évtizeden át készült százvalahány magnókazettányi
interjú rokonokkal és ismerősökkel, zenészekkel és producerekkel,
börtönfelügyelőkkel és szövetségi ügynökökkel – köztük Jimmy Fletcherrel.
A Hulu bemutatója.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/05 50-51. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14904 |
