Mozi
Fuss
Kovács Kata
Run – amerikai, 2020. Rendezte: Aneesh Chaganty. Írta: Aneesh Chaganty és Sev Ohanian. Kép: Hillary Spera. Zene: Torin Borrowdale. Szereplők: Kiera Allen (Chloe), Sarah Paulson (Diane), Pat Healy (Ted). Gyártó: Lionsgate. Forgalmazó: Prorom. Feliratos. 90 perc.
Aneesh Chaganty a 2018-as, teljes egészében kijelzőkön játszódó Keresés után most egy formanyelvileg szokványos thrillert készített a főszerepben Sarah Paulsonnal, aki a néhány hónappal korábban bemutatott Netflixes Ratched után ismét egy hátborzongató, ám kissé közhelyes alakítással kerül a képernyőre. A hagyományos hajsza-dramaturgiára felhúzott történetben a főiskolára készülő, kerekesszékes Chloe (Kiera Allen első nagyjátékfilmje) ráébred, hogy anyja, aki születése óta elvonultan él vele egy erdőszéli házban, sokkal többet megtesz a szülői kontroll gyakorlása jegyében, mint amit a józan ész megengedne.
Chaganty már előző filmjét is a szülői felelősség témája köré építette, a Keresés végén egy váratlan fordulattal a bűnrészesség árán is védelmező anya toposzát is bevetve; ám a debütfilm legérdekesebb motívuma, a social media és az internet hatása a bűnjelek nélkül induló nyomozásra, ezúttal teljesen hiányzik. A fogvatartott gyerek, legyen szó szülő- vagy családon kívüli bántalmazóról (A lányom nélkül soha, A szoba), a gyermekét megszállottan magához láncoló anya vagy anyós (A vér szava), vagy a torzító veszteségtraumán átesett szülő figurája (A kéz, amely a bölcsőt ringatja) kivétel nélkül a rögeszmés ragaszkodás történeteiben kerül elő. A Fuss látszólag a nem egészséges szülő-gyerek kapcsolat (Beszélnünk kell Kevinről) és a gyermekét bántalmazó anya (Oly sokáig szerettelek...) tabuját piszkálja meg, mígnem a film végi leleplezés egyetlen tollvonással teszi zárójelbe a merész témavállalást. A formailag érdektelen, műfajilag pedig ötlettelen mozik lehetséges kitörési pontja az erőteljes színészi jelenlét, ám – ugyan Allen visz némi színt és humort Chloe meglehetősen unalmas karakterébe – a Fuss ezt a ziccert is kihagyja. A történetben rejlő másik lehetőség az izolált közeg ábrázolása és az atmoszférateremtés, de amit Lenny Abrahamson A szobánál olyan magától értetődően teljesít, az Chaganty-nak teljesen nyilvánvalóan eszébe sem jutott.
Kulcsszavak:
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
