Alföldi Nóra
Le bonheur des uns… – francia, 2020. Rendezte: Daniel Cohen. Írta: Olivie Dazat. Kép: Stephan Massis. Zene: Maxime Desprez és Michael Tordjam. Szereplők: Bérénice Bejo (Léa), Vincent Cassell (Marc), François Damiens (Francis), Florence Foresti (Karine), Daniel Cohen (Paul). Gyártó: Cinéfrance / SND Films / Artémis Productions. Forgalmazó: Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 104 perc.
Léa melegszívű és gondoskodó párizsi nő – egy butikban dolgozik, ahol nőtársai lelkét látva bölcs divat-tanácsokat oszt a vásárlóknak – az a fajta munkaerő, aki eladóként nem a profitot nézi, hanem azt, hogy kinek melyik kelme tükrözi legjobban a személyiségét. Léa magánéletének főszereplői – férje, legjobb barátnője Karine és annak férje Francis azonban Léával ellentétben mind egytől egyig mérhetetlenül arrogáns, pöffeszkedő és konfliktuskereső jellemek. Így amikor egy baráti vacsora közben Léa szerényen elsuttogja, hogy amolyan hobbyként titokban regényt ír, rögtön felborul mindenki tökéletesnek hitt lelki egyensúlya és frusztrált fontoskodás keríti hatalmába a társaságot. Léa férje alaptalan féltékenységi hadjáratba kezd, Karine és Francis pedig úgy gondolják, hogy lappangó kreatív energiájuk az univerzum ajándéka az emberiség számára, ideje tehát mindezt kiaknázni, így elszántan vetik bele magukat a művészetbe. Karine az írással próbálkozik, Francis először zeneszerző, majd szobrász, később séf pályafutásba kezd. Léa mindeközben óriási sikert arat debütáló regényével elismert írőnővé válik, így férje és barátai egyre kínosabb törtetése megkeseríti életét.
Daniel Cohen író-rendező saját színdarabját filmesítette meg, és ez masszívan kiütközik az anyagon annak erős karakter-orientáltsága és helyszín-igénytelensége miatt. Végtelenül élvezetes a hősök kínosan agonizáló önkeresése, ahogy egyik művészeti ágtól rohannak a másikig, mindemellett mély művészetelméleti diskurzust folytatnak; csak úgy röpködnek a kulturális referenciák. A Mese a barátságról kedves karikatúra a művész-létről és az alkotási folyamat kínjairól, ám mivel a film vizuális kidolgozására már nem jutott kellő figyelem, kicsit aránytalannak hat az egész. Ez a bájos ügyetlenkedés lecsapható ziccer lehetett volna a történet kontextusában, az alkotók azonban nem éltek vele.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2021/04 59-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14887 |
